167368. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, 2-helyzetben szubsztituált imidazo [2,1-b]- tiazolok előállítására

5 167368 6 tálassal elválasztott olajos szennyeződést 200 ml diizopropiléterrel extraháljuk. A vizes etanolos oldatot csökkentett nyomáson bepárolva, 37,9 g N- [ 2 -hi dr o xi - 2 -(4 -metiltio-fenil>etil]-etiléndiamint kapunk olaj alakjában. A 2-(4-metiltio-fenil)-oxiránt a következőképpen készítjük: 73 g 2-bróm-4'-metiltio-acetofenon 300 ml metanollal készült szuszpenziójához 8°-on hozzáadunk 4,25 g nátriumbórhidridet. A kapott oldatot 1 óra hosszat 18°-on keverjük, majd egymás után 300 ml N nátriumhidroxid-oldatot és 300 ml desztillált vizet adunk hozzá. A keletkezett csapadékot szűrőn elválasztjuk, kétszer 30 ml desztillált vízzel mossuk, és foszforsavanhidrid jelenlétében, csökkentett nyomáson szárítjuk. Ciklohexánból átkristályosítva 36,4 g 2-(4-metiltio-fenil)-oxiránt kapunk. Olvadáspontja 48°. A 2-bróm-4'-metiltio-acetofenont R. A. Cutler és munkatársai [J. Am. Chem. Soc. 74, 5475 (1952)] módszerével állíthatjuk elő. 3. példa Az 1. példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként 15,3 g l-[2-(3-klór-fenü)-2-hidroxi-etil]-imidazolidin-2-tiont használva, 12,0 g 2-(3-klór-fenil)-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-bjtiazolt kapunk. Olvadáspontja 80°. 100 g N-[2-(3-klór-fenil)-2-hidroxi-etil]-etiléndiamint 1000 ml n-butanolban 100 ml széndiszulfiddal reagáltatva 27 g l-[2-(3-klór-fenil)-2-hidroxi-etil]-imidazolidin-2-tiont kapunk. Olvadáspontja 128°. 77 g 2-(3-klór-fenil)-oxirán 160 ml metanollal készült oldatát 67 ml etiléndiaminnak 160 ml metanol és 50 ml víz elegyével készült oldatával reagáltatva 100 g N-[2-(3-klór-fenil>2-hidroxi-etil]-etiléndiamint kapunk olaj alakjában. A 2-(3-klór-fenil)-oxiránt R. E. Parker [J. Am. Chem. Soc. 83, 4278 (1961) módszere szerint állítjuk elő. 4. példa Az 1. példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként 20,8 g l-[2-(4-klór-fenil)-2-hidroxi-etil]-imidazolidin-2-tiont használva, 14,5 g 2-(4-klór-fenil)-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-bjtiazolt kapunk. Olvadáspontja 83°. 80,0 g N-[2-(4-klór-fenil)-2-hidroxi-etil]-etiléndiamint 500 ml n-butanolban 92 ml széndiszulfiddal reagáltatva 37,8 g l-[2-(4-klór-fenil)-2-hidroxi-etilJ-imidazolidin-2-tiont kapunk. Olvadáspontja 153 . 73,0 g 2-(4-klór-fenil)-oxiránt léOml metanolban 63,5 ml etiléndiaminnak 160 ml metanol és 50 ml víz elegyével készült oldatával reagáltatva 80,0 g N-[2-(4-klór-fenil)-2-hidroxi-etil]-etiléndiamint kapunk olaj alakjában. A 2-(4-klór-fenil)-oxiránt H. Soloway és L. Freedman [J. Am. Chem. Soc. 80, 6062 (1958)] módszerével állítjuk elő. 5. példa Az 1. példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként 16,6 g l-[2-(3,5-diklór-fenil>2-hidroxi-5 -etil]-imidazolidin-2-tiont használva, majd sót képezve 14,4 g 2-(3,5-diklór-fenil)-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo-[2,l-b]-tiazol-fumarátot kapunk. Olvadáspontja 233°. 10 33,8 g N-[2-(3,5-diklór-fenil)-2-hidroxi-etü]-etfléndiamint 200 ml n-butanolban 24,8 ml széndiszulfiddal reagáltatva 13,6 g l-[2-(3,5-diklór-fenil)-2-hidroxi-etil]-imidazolidin-2-tiont kapunk. Olvadáspontja 158*. 15 27,1 g 2-(3,5-diklór-fenil)-oxiránt 65 ml metanolban 19 ml etiléndiaminnak 65 ml metanol és 20 ml víz elegyével készült oldatával reagáltatva 33,8 g N-[2-(3,5-diklór-fenil) 2-hidroxi-etil]-etiléndiamint kapunk olajként. 20 A 2. példában a 2-(4-metiltio-fenil)-oxirán előállítására leírt eljárás szerint dolgozva, de kiindulási anyagként 13,5 g 2-bróm-3',5'-diklór-acetofenont használva, 8,6 g 2-(3,5-diklór-fenil)-oxiránt kapunk 25 olaj alakjában. A 2-bróm-3',5'-diklór-acetofenont R. E. Lutz és munkatársai [J. Org. Chem. 12, 681 (1947)] módszerével állítjuk elő. 6. példa Az 1. példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként 11,6 g l-[2-(3-fluor-fenil)-2-hidroxi-etil]-35 -imidazolidin-2-tiont használva, 9,6 g 2<3-fluor-fenil)2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-b]-tiazolhidrokloridot kapunk. Olvadáspontja 170°. 22,9 g N-[2-(3-fluor-fenil)-2-hidroxi-etil]-etilén-diamint 230 ml n-butanolban 20,8 ml széndiszul-40 fiddal reagáltatva ll,6g l-[2-(3-fluor-fenil)-2-hidroxi-etil]-imidazolidin-2-tiont kapunk. Olvadáspontja 116°. 19,0 g 2-(3-fluor-fenil>oxiránt 25 ml metanolban 18,4 ml etiléndiaminnak 25 ml metanol és 8 ml víz 45 elegyével készült oldatával reagáltatva 22,9 g N-[2-(3-fluor-fenil)-2-hidroxi-etil]-etiléndiamint kapunk olaj alakjában. A 2. példában a 2-(4-metiltio-fenil)-oxirán előállítására leírt eljárás szerint 34,0 g 2-bróm-3'-fluor-50 -acetofenonból 19,0 g 2-(3'-fluor-fenil)-oxiránt kapunk olajként. 43,7 g 3'-fluor-acetofenont brómmal reagáltatva 68,0 g 2-bróm-3'-fluor-acetofenont kapunk olajként. A 3'-fluor-acetofenont W. J. Horton és D. E. 55 Robertson [J. Org. Chem. 25, 1016 (I960)] eljárása szerint állíthatjuk elő. 7. példa 60 Az 1. példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként 9,4 g l-[2-(4-fluor-fenil)-2-hidroxi-etil]-imidazolidin-2-tiont használva, 9,2 g 2-(4-fluor-fenil)-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-b]-tiazoloxalátot 65 kapunk. Olvadáspontja 155°. 3