167330. lajstromszámú szabadalom • Talpcsapágyszerekezet, főleg portáldarukhoz

3 167330 4 test középpont körüli állítása csakis a dugattyúk löketének állítására szolgál és ez az állítás a tengely e|y síkjában történik. A találmány tehát a lökőtárcsás áttételek csapágyazásának üzembiztonságát és az itt fellépő 5 erőkkel szembeni védelemre nyújt lehetőséget. Az ismertetett megoldások célkitűzései és megoldásai egyértelműsítik, hogy a darúszerkezetek­nél jelentkező erőket az ismert csapágyszerkezetbe való átültetésükkel a kitűzött célt nem képesek io biztosítani. Hátrányként említhető még meg különösen a 69 957 sz. találmány esetében, hogy káros mozgásként értékelhető a gördülőtesteknek a gördülés- síkjára merőleges beálló mozgása. Hátrányos továbbá, hogy a többszörös elosztó- 15 gyűrűs rendszer a mért gyártási pontosságnál többszörösen pontosabb megmunkálást igényel. Ismeretes, hogy a portáldarúknál -vagy hasonló szerkezeteknél — nagyméretű acélszerkezeti álló és forgórészeket kell egymásra csapágyazottan, szerel- 20 ten elrendezni. A portáldaruk ezen szerkezeti elrendezésénél, a forgótorony alul talpcsapággyal, oldala pedig támgörgőkkel csatlakozik az állórészek­hez. Ebből következik, hogy a talpcsapágy viseli a forgórész összes függőleges és vízszintes erőit, ami 25 a daru forgórészére ható függőleges és vízszintes erők nyomatékaiból számíthatóan ered. Ismert és kialakult gyakorlat, hogy a talp­csapágyra ható függőleges és vízszintes erők — amelyek álló vagy forgó állapotban támadhatnak- 30 kiegyenlítésére és emellett a szerkezetiv egységek szükséges működésének biztosításához, a csap­ágyazáshoz gyakran egy axiális és egy radiális, ritkábban egy radiax csapágyat alkalmaznak. Ismert az is, hogy a nagyméretű acélszerkezeteknél mindig 35 jelentős rugalmas deformáció lép fel a terhelés hatására, és így a talpcsapágy valóságos tengely­vonalai mindig kitérnek a daru elméleti forgásten­gelyéből. A kitérés a terheléstől függ és a daru forgásával együtt körbeforog. 40 A deformációk miatt szükségszerűen alakultak ki különböző önbeálló talpcsapágyrendszerek, amelyeknél az egyes csapágyak külső és belső — vagy alsó és felső — tárcsái az acélszerkezet deformációjának következményeként elmozdulhat- 45 nak egymáshoz képest, miközben a csapágy gördülő elemei a gördülés irányára merőleges irányban is elmozdulnak. A gördülő elemek radiális elmozdulása minden­képpen károsnak minősíthető, de különösen akkor, 50 ha ez a daru álló állapotában jön létre. A portáldarúknál ezen káros jelenségnek alap­feltételei az állóüzemi terhelések igen gyakoriak, melyek főképp teherfelvételnél, gémkinyúlásnál és különféle erősségű szélterheléseknél jelentkeznek. 55 Ezekben az esetekben a csapágyak görgői alkotójuk mentéri megcsúsznak, ebből eredően a görgő­pályákon karcolási nyomok keletkeznek és a görgőkosairak is káros feszítést kapnak. Ezen túlmenően a talpcsapágy beállításának 60 pontatlansága - ami megmunkálatlan nagy szerke­zeteknél elkerülehetetlen - még tovább fokozza az előbb ismertetett káros hatásokat, amelyek összes­ségükben a csapágyak élettartamát rohamosan csökkentik. 65 További ismert gyakorlat és megoldás amikor a káros jelenségek kiküszöbölésére gömbcsukós csap­ágyakat alkalmaznak. Ezen megoldásnál a gömb és a gömbágy közé nagynyomású olajat nyomnak megfelelő üzemi állapot biztosítása céljából. Ezen megoldásnak nagy hátrány, a gömb és a gömbágy nagypontosságú tükrös megmunkálási követelménye, valamint a nagynyomású olaj tömítése és fenntartása külön gépegységgel. További hátrányként jelölhető meg, hogy berágó­dás, meghibásodás esetén a csapágyak javítása, cseréje igen költséges. További megoldásként ismert, melyet egyes gyártók az önbeálló talpcsapágyrendszerek állandó meghibásodásának kiküszöbölése érdekében alkal­maznak az egyetlen nagyméretű golyóskoszorú beépítése. Ezen megoldás lényege, hogy a daru álló és forgórésze közé egyetlen nagyméretű golyós­koszorú beépítésével biztosítják a radiális és axiális erők, valamint a forgórész nyomatékának felvételét. Az ismertetett megoldás legnagyobb hátránya, hogy nagyon merev acélszerkezeti kialakítást kíván, ami egyben igen költséges. További hátránya ami ugyancsak nem elhanya­golható, hogy meghibásodás esetén az esetek többségében az egész nagyméretű golyóskoszorut ki kell cserélni. Egyes esetekben alkalmaznak még merev csapágyazású talpcsapágyakt is, ahol az előbbiekben ismertetett káros hatásokat egy külső gömbfejen próbálják levezetni. Ezen megoldás hátránya, hogy a kialakításnak fokozott a pontos megmunkálási igénye, ami ismerten a nagy daruszerkezetek esetében jelentős technológiai feladat. Hátránya továbbá, hogy meg kell oldani a gömbfelület folyamatos kenését is. A megoldás alkalmazásából ismert igen káros követ­kezmény, hogy a szerkezeti kialakítás elrendez­hetőségből az átlagosnál nagyobb, kedvezőtlenül nagy méretek adódnak. Ismert megoldás, melyet a 153 332 magyar szabadalmi leírás ismertet a szerkezeti kialakításá­ban foglaltak szerint, ahol a Pa axiális és egy Pr radiális erő támad a csapágyszerkezet gömbi közzéppontjában. A portáldaruknál ismert módon a forgórész forog, így a radiális erő is körbeforog, ebből adódóan a radiál csapágy belső gyűrűjére hat a terhelés, amely meghibásodásra vezet és a csapágy élettartamának megrövidítését eredményezi. Ebből eredően a jelzett szabadalom megoldásá­ban nem • tudja biztosítani az elvárható és célkitűzésként megjelölt feladatok teljesülését. Mindezen megelőzőekben ismertetett talp­csapágyrendszerek alkalmazhatóságának lehetőségét szűkíti, és a hibaforrások számát növeli, az hogy újabban a daruk terhelhetőségi igényének fokozásá­ban, talpcsapágyakra ható erők növekedésével a megkívánt élettartam elérhetősége érdekében a gyártók egyre nagyobb csapágyakat kénytelenek beépíteni. A csapágyméretek növelésével kapcsolatban ismert műszaki és gazdaságossági hátrányok mellett újabbként jelentkezik a csapágyhézagokból adódó befeszülési problémák és ennek kiküszöbölési megoldása. 2

Next

/
Thumbnails
Contents