167315. lajstromszámú szabadalom • Eljárás magasforráspontú szénhidrogén frakciók hidrokatalitikus feldolgozására kenőolajok előállítása céljából 167316 Eljárás 3-acil- hidrazonometil- rifamicin-SV- származékok előállítására
3 167315 4 Hordozóként különböző agyagföldfélék vagy különböző összetételű és előállítású aluminoszilikátok kerülnek alkalmazásra. így például 7-Al2 0 3 -t vagy az aciditás fokozása érdekében halogénnel előkezelt 7-Al2 0 3 -t (lásd: 1 645 751 sz. NSZK-beli nyilvánosságrahozatali irat). Az agyagföldfélék pórustérfogata általában nem olyan nagy, mint a röntgenamorf aluminoszilikátoké, azért a szükséges magas nehézfémvegyületek-koncentrációi nagy belső felületen való eloszlása nehézségekbe ütközik. Az 1 256 329 sz. NSZK-beli közzétételi irat szerint Kieselgél és agyagföld fizikai keverékéből vagy kombinációjából álló, adott esetben hagyományos módon hőkezeléssel aktivált hordozót használnak. Az ilyen hordozók esetén azonban az Al2 0 3 és Si02 kémiai eloszlása egyenetlen. Kenőolajelőállításhoz az említett hordozóval készített katalizátor alkalmazása azért előnytelen, mert nem elegendő térfogata miatt a hordozó nem tudja felvenni a megfelelő mennyiségű hidrogénező fémvegyületeket. Továbbá a hidrogénező vegyületek nem a szükséges, szélsőségesen finom eloszlásban csapódnak le a hordozóra, hanem nagyobb kristályokat képeznek, amelyek a hidrogénező aktivitást csökkentik és a pórusokat eltömik. A 70 571 sz. NDK-beli szabadalmi leírásban ismertetett, kenőolaj előállítására alkalmas katalizátort úgy állítják elő, hogy frissen kicsapott szilíciumoxid-gélre aluminoszilikátot csapnak ki, vagy megfordítva. A fent említett szabadalmi leírásban ismertetett előállítási művelet alapján az ilyen aluminoszilikát alapú katalizátortól optimális hatékonyságot nem lehet várni, mert az Al2 03-Si0 2 eloszlás szintén nem homogéa Továbbá várható, hogy a leírtak szerinti előállítás esetén a szilíciumdioxid-gél anyalúgtól való elválasztása után nagyobb mennyiségű nátriumoxid marad az aluminoszilikátban. 0,03 súly%-nál magasabb Na2 0-tartalom a hordozóban hátrányos, mert a hidrogénező komponensek durvadiszperz eloszlását eredményezi és így a hidrogénező aktivitás romlik. A policiklusos aromás vegyületek kívánatos átalakulása monociklusos, alkilcsoporttal szubsztituált, hidrogénezett vegyületekké a hordozó 0,03 súly%-ot meghaladó Na2 O-tartalma esetén szintén elégtelen. Az Si02 - és Na 2 O-tartalomtól és az előállítás módjától függő hordozó-aciditás döntő jelentőségű. E szempontból a technika állásából ismert eljárásokban alkalmazott katalizátoroknak az a hátránya, hogy vagy csekély aciditású hordozóval rendelkeznek és a periódusos rendszer VI. és/vagy VIII. mellékcsoportja fémjeinek az oxidját és/vagy a szulfidját körülbelül 20mól% mennyiségben tartalmazzák, ami ugyan a kén és oxigén jó eltávolítását és az aromás vegyületek elegendő hidrogénezését biztosítja, de a nitrogénvegyületek elbontása és a gyűrűbontó hasítás nem kielégítő, vagy a hordozó körülbelül azonos mennyiségű aktív hidrogénező komponens mellett túl magas aciditással rendelkezik, ami a heteroatomok, így a nitrogén jó eltávolítását biztosítja, de az aromás vegyületek hidrogénezése nem kielégítő, és a 5 szén-szén kötések hasítása nemkívánatos mértékeket ölt. Mindkét hordozótípus, az első esetben például 1,0- 10"s mól NH 3 /g-nál kisebb aciditású 7-Al 2 0 3 (az aciditást a 350C°-on mérhető NH3 -adszorpció alapján határozva), a második esetben például 10 3,0* 10"5 mól NH 3 /g-nál nagyobb aciditású, hagyományos aluminoszilikát, jóminőségű kenőolajoknak a megfelelő szénhdirogén frakciók hidrokatalitikus feldolgozás útján végzett előállítására alkalmazott katalizátor hordozójaként alkal-15 matlan. Az első típus esetében a kenőolaj követelt minőségét nem, vagy csak nagyon erőteljes eljárási paraméterekkel lehet elérni, s ez utóbbi következtében a nemkívánatos reakciók, így a szén-szén kötések hasításának mértéke erősen növekszik. 20 A második hordozótípus esetében a minőség fő jellemzőit ugyan elérik, a termékek azonban elszíneződnek, hozamuk csekély és oxidációval szembeni ellenállóságuk nem kielégítő. 25 A találmány célja a fenti hátrányok kiküszöbölése. Azt tűztük ki célul, hogy megfelelő katalizátorok alkalmazásával szénhidrogén frakciók hidrokatalitikus feldolgozására szolgáló eljárást dolgoz-30 zunk ki kenőolajok, illetve olyan kenőolaj-előtermékek előállítása céljából, amelyekből magas színstabilitással rendelkező, nagy viszkozitású, oxidációval szemben ellenálló kenőolajkomponensek állíthatók elő. 35 A találmány szerinti hidrokatalitikus eljárásban olyan katalizátort alkalmazunk, amelynek fő komponense 2—40 súly% szilíciumdioxidot és maximálisan 0,03 súly% nátriumoxidot tartalmazó, 40 1,0-3,0« 10~s mól NH 3 /g aciditású, 200-500 m2 /g fajlagos felületű, 20 Á nagyságú átlagos pórusrádiusz mellett legalább 0,8 cm3 /g pórustérfogattal rendelkező röntgenamorf aluminoszilikát, és mely katalizátor — oxigént számít-45 va - 10—60 súly% aktív komponenst tartalmaz, amikor is a periódusos rendszer VIII. mellékcsoportja-beli és VI. mellékcsoportja-beli fémek atomaránya 0,1 és 1,0 között van. A fémek, illetve fémkombinációk kristálymérete legfeljebb 80 Á. 50 Aktív hidrogénező komponensként nikkelt, illetve nikkel molibdénnel és/vagy wolframmal együtt használunk oxidok vagy szulfidok alakjában. A megfelelő nehézfém oxidjaként számítva a 55 katalizátor előnyösen 20súly%-nál nagyobb összfémtartalmú. Alkalmazás előtt a katalizátort hidrogéntartalmú, legalább 0,5 térfogatszázalék mennyiségű kénhidrogént tartalmazó gázzal 120-350 C° közötti hőmérsékleten önmagában 60 ismert módon addig kénezzük, míg a katalizátorból távozó gáz H2 S-tartalma majdnem azonos a belépő gázéval. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható 65 katalizátorhoz szükséges röntgenamorf alumino-2
