167300. lajstromszámú szabadalom • Nitrogéntartalmú kation-vegyületeket tartalmazó sugárzásra érzékeny anyagok

167300 más-csoportokhoz közvetlenül kapcsolódó halogénatomok általában nem labilisak feltéve, hogy aktiváló-csoportok (pl. nitro-csoportok) nincsenek jelen. Kettőnél több halogénatomot tartalmazó vegyületeknél lineáris polimerek előállítása esetén a harmadik és további halogénatomok előkvaternerizálással eltávolítandók. E vegyületek példáiként az l,2,4,5-tetra-(klórmetil)-benzolt és l,4-diklór-2,3,5,6 -tetra-(klórmetil)-benzolt és l,4-diklór-2,3,5,6-tetra-(klórmetil)-benzolt említjük meg (csak a klórmetilcsoportokban levő két halogénatom eltávolítása szükséges). Az előkvaternerizálást tercier aminokkal (pl. piridinnel vagy kinolinnal) végezhetjük el. 1 mól tercier aminnal előzetesen reakcióba hozott cianürklorid ditercier-diamin-dikation-prekurzorokkal történő kvaternerezés útján lineáris polimereket képezhet. Az ilyen típusú polimerek pl. a (XIV) képletnek felelnek meg. B) Anionok. A kationokhoz kapcsolódó, sugárzásra érzékeny sót képező anionok szervetlen vagy szerves, előnyösen erős, pKa<2,5 értéknek megfelelő savakból származtathatók le. Az anionok oxidáló- vagy redukálószerek nem lehetnek, továbbá az oldószerekkel és a filmek készítésénél használatos más anyagokkal nem léphetnek kémiai reakcióba, abból a célból, hogy az anion a só gerjesztett állapotát ne szorítsa vissza nagy molekulasúlyú elemek (pl. jód) alkalmazása kerülendő. Az anion ne legyen színes és előnyösen ne idézzen elő vízoldhatatlanságot. Előnyösek az alábbi anionok: klorid, metilszulfát, perklorát vagy biszulfát. Ugyancsak előnyös a fluoroborát (BF~4

), továbbá aromás szulfonátok, pl. naftalinszulfonát és a szilikofluorid (SiF6

—). Az utóbbi anion ultraibolya besugárzás hatására fluoreszkál és így szilikofluorid aniont dikation-vegyülettel együtt bedolgozva olyan filmet kapunk, mely ultraibolyasugárzás egyidejű megfigyelésére és regisztrálására alkalmas. Polimer anionokat is alkalmazhatunk. Iker-ionos vegyületek is hatásosak; így pl. a (XV) képletű vegyület polivinilalkoholos filmben zöld színt ad. C) Filmképző polimerek. Bizonyos sók — mint már a korábbiakban említettük — sugárzásra érzékenyek és adalékanyagok nélkül is filmképző hatást mutatnak; előnyösen azonban oly módon járhatunk el és a legjobb eredményeket úgy kaphatjuk, hogy a sót egy vagy-több vízoldható vagy vízben duzzadó filmképző polimer anyaggal együtt alkalmazzuk. A filmet oly módon készíthetjük, hogy a polimert és a sót (monomer vagy polimer) víztartalmú oldószerben, előnyösen vízben oldjuk, az oldatból vékony réteget alakítunk ki és a vizet és az oldószert elpárologtatjuk. Kísérleti céloknak az a módszer is megfelel, mely szerint a fenti anyagok oldatát tiszta üvegfelületre csepegtetjük, a vizet lassan elpárologtatjuk, majd a képződő filmet az üvegről lehúzzuk. Nagyobb mennyiségek előállítása esetén a filmet folyamatosan is önthetjük. A sugárzásra érzékeny anyag más előállítási eljárás szerint a polimert és sót tartalmazó oldattal porózus réteg-szerkezetű anyagot (pl. papírt vagy szövetet) impregnálunk. A só oldatát vízzel permeá-5 bilis vagy duzzadó polimer filmmel hozhatjuk érintkezésbe. Vízoldható polimerekből önhordozó filmeket készíthetünk (vastagság előnyösen kb. 0,2—2 mm). A filmet azonban előnyösen hajlékony alapra felvitt 10 réteg alakjában készíthetjük (pl. polietilén-tereftalát film), mikor is a rétegvastagság 0,001—0,1 mm-re csökkenthető. Polimerként vízoldható vagy vízzel duzzadó polimereket alkalmazhatunk, pl. polivinilalkoholt, po-15 liammóniummetakrilátot, zselatint, alginátokat és maleinsavanhidrid-kopolimereket (pl. sztirol-viniléterrel vagy etilénnel képezett kopolimereket). Oldható poliszacharidokat (pl. poliszacharóz) is felhasználhatunk. A polivinilpirrolidon is megfelel. 20 Jó eredményeket kapunk filmképző polimerek keverékeivel, különösen polivinilalkohol-polivinilpirrolidon keverékekkel (polivinilpirrolidon tartalom 40—80%). A só és a filmképző polimer aránya nem döntő 25 jelentőségű tényező és általában gyakorlati megfontolásoktól és a kívánt érzékenységtől függ. A film öntéséhez általában felhasznált oldatok általában 5—20 rész vízoldható polimert, 0,1—10 rész egyszerű vagy polimer sugárzásra érzékeny sót és 30 vizet (100 részre kiegészítve) tartalmaznak. A fenti mennyiségek súlyrészekben értendők. A tárolást és a filmmel történő műveleteket természetesen a sóra ható sugárzás kizárása mellett kell elvégezni. Előnyösen vízoldható polimereket alkalmazha-35 tunk, azonban kívánt esetben megfelelő oldószerben oldott vízoldhatatlan polimereket is felhasználhatunk, így pl. 1,6-diamino-trimetilhexánok és tereftálsav kopolimerjeít, valamint a megfelelő sót tartalmazó, poláros oldószerrel (pl. dimetilforma-40 middal) képezett oldatokból film önthető. D) Adalékanyagok. 1. Sebességnövelő adalékanyagok. A film sugárzással szemben mutatott érzékeny-45 ségének javítására aktív hidrogénatomot tartalmazó vegyületek alkalmazhatók (pl. alkoholok és aminők). E vegyületek alkoholok, fenolok, karbonsavak és cukrok lehetnek. E vegyületek példáiként az alábbi vegyületeket említjük meg: glükóz, oxál-50 sav, p-klór-benzoesav, glicerin, fenol, etiléndiamintetraecetsav (dinátriumsó) pikrinsav, mellitsav, trietanolamin, tiamin ós nikotinamid-adenozindinukleotidfoszfát. Az adalékanyag mennyisége a sugárzásra érzékeny sók mennyiségétől függ. 1 súly-55 rész sóra számítva előnyösen 0,1—-1 rész adalékanyagot (egy vagy több adalékanyag) alkalmazhatunk. 2. Érzékenység fokozó és csökkentő szerek. 60 Az „érzékenység fokozása" kifejezésen a filmnek a spektrummal szemben mutatott reagálásának olyan módosítását értjük, hogy a film az érzékenység fokozó anyag jelenlétében a spektrumnak azzal a tartományával szemben válik érzékennyé, melyre 65 előzetesen nem volt érzékeny. 4