167300. lajstromszámú szabadalom • Nitrogéntartalmú kation-vegyületeket tartalmazó sugárzásra érzékeny anyagok

167300 más-csoportokhoz közvetlenül kapcsolódó halogén­atomok általában nem labilisak feltéve, hogy akti­váló-csoportok (pl. nitro-csoportok) nincsenek je­len. Kettőnél több halogénatomot tartalmazó vegyü­leteknél lineáris polimerek előállítása esetén a har­madik és további halogénatomok előkvaternerizá­lással eltávolítandók. E vegyületek példáiként az l,2,4,5-tetra-(klórmetil)-benzolt és l,4-diklór-2,3,5,6 -tetra-(klórmetil)-benzolt és l,4-diklór-2,3,5,6-tetra­-(klórmetil)-benzolt említjük meg (csak a klórmetil­csoportokban levő két halogénatom eltávolítása szükséges). Az előkvaternerizálást tercier aminok­kal (pl. piridinnel vagy kinolinnal) végezhetjük el. 1 mól tercier aminnal előzetesen reakcióba hozott cianürklorid ditercier-diamin-dikation-prekurzo­rokkal történő kvaternerezés útján lineáris poli­mereket képezhet. Az ilyen típusú polimerek pl. a (XIV) képletnek felelnek meg. B) Anionok. A kationokhoz kapcsolódó, sugárzásra érzékeny sót képező anionok szervetlen vagy szerves, előnyö­sen erős, pKa<2,5 értéknek megfelelő savakból származtathatók le. Az anionok oxidáló- vagy redukálószerek nem lehetnek, továbbá az oldószerekkel és a filmek ké­szítésénél használatos más anyagokkal nem léphet­nek kémiai reakcióba, abból a célból, hogy az anion a só gerjesztett állapotát ne szorítsa vissza nagy molekulasúlyú elemek (pl. jód) alkalmazása kerü­lendő. Az anion ne legyen színes és előnyösen ne idézzen elő vízoldhatatlanságot. Előnyösek az alábbi anionok: klorid, metilszul­fát, perklorát vagy biszulfát. Ugyancsak előnyös a fluoroborát (BF~4 ), továbbá aromás szulfonátok, pl. naftalinszulfonát és a szi­likofluorid (SiF6 —). Az utóbbi anion ultraibolya besugárzás hatására fluoreszkál és így szilikofluorid aniont dikation-vegyülettel együtt bedolgozva olyan filmet kapunk, mely ultraibolyasugárzás egyidejű megfigyelésére és regisztrálására alkalmas. Polimer anionokat is alkalmazhatunk. Iker-ionos vegyületek is hatásosak; így pl. a (XV) képletű vegyület polivinilalkoholos filmben zöld színt ad. C) Filmképző polimerek. Bizonyos sók — mint már a korábbiakban emlí­tettük — sugárzásra érzékenyek és adalékanyagok nélkül is filmképző hatást mutatnak; előnyösen azonban oly módon járhatunk el és a legjobb ered­ményeket úgy kaphatjuk, hogy a sót egy vagy-több vízoldható vagy vízben duzzadó filmképző poli­mer anyaggal együtt alkalmazzuk. A filmet oly módon készíthetjük, hogy a polimert és a sót (monomer vagy polimer) víztartalmú oldó­szerben, előnyösen vízben oldjuk, az oldatból vé­kony réteget alakítunk ki és a vizet és az oldószert elpárologtatjuk. Kísérleti céloknak az a módszer is megfelel, mely szerint a fenti anyagok oldatát tiszta üvegfelületre csepegtetjük, a vizet lassan elpárolog­tatjuk, majd a képződő filmet az üvegről lehúzzuk. Nagyobb mennyiségek előállítása esetén a filmet folyamatosan is önthetjük. A sugárzásra érzékeny anyag más előállítási el­járás szerint a polimert és sót tartalmazó oldattal porózus réteg-szerkezetű anyagot (pl. papírt vagy szövetet) impregnálunk. A só oldatát vízzel permeá-5 bilis vagy duzzadó polimer filmmel hozhatjuk érint­kezésbe. Vízoldható polimerekből önhordozó filmeket ké­szíthetünk (vastagság előnyösen kb. 0,2—2 mm). A filmet azonban előnyösen hajlékony alapra felvitt 10 réteg alakjában készíthetjük (pl. polietilén-terefta­lát film), mikor is a rétegvastagság 0,001—0,1 mm-re csökkenthető. Polimerként vízoldható vagy vízzel duzzadó poli­mereket alkalmazhatunk, pl. polivinilalkoholt, po-15 liammóniummetakrilátot, zselatint, alginátokat és maleinsavanhidrid-kopolimereket (pl. sztirol-vinil­éterrel vagy etilénnel képezett kopolimereket). Oldható poliszacharidokat (pl. poliszacharóz) is felhasználhatunk. A polivinilpirrolidon is megfelel. 20 Jó eredményeket kapunk filmképző polimerek ke­verékeivel, különösen polivinilalkohol-polivinil­pirrolidon keverékekkel (polivinilpirrolidon tarta­lom 40—80%). A só és a filmképző polimer aránya nem döntő 25 jelentőségű tényező és általában gyakorlati meg­fontolásoktól és a kívánt érzékenységtől függ. A film öntéséhez általában felhasznált oldatok álta­lában 5—20 rész vízoldható polimert, 0,1—10 rész egyszerű vagy polimer sugárzásra érzékeny sót és 30 vizet (100 részre kiegészítve) tartalmaznak. A fenti mennyiségek súlyrészekben értendők. A tárolást és a filmmel történő műveleteket természetesen a sóra ható sugárzás kizárása mellett kell elvégezni. Előnyösen vízoldható polimereket alkalmazha-35 tunk, azonban kívánt esetben megfelelő oldószer­ben oldott vízoldhatatlan polimereket is felhasz­nálhatunk, így pl. 1,6-diamino-trimetilhexánok és tereftálsav kopolimerjeít, valamint a megfelelő sót tartalmazó, poláros oldószerrel (pl. dimetilforma-40 middal) képezett oldatokból film önthető. D) Adalékanyagok. 1. Sebességnövelő adalékanyagok. A film sugárzással szemben mutatott érzékeny-45 ségének javítására aktív hidrogénatomot tartal­mazó vegyületek alkalmazhatók (pl. alkoholok és aminők). E vegyületek alkoholok, fenolok, karbon­savak és cukrok lehetnek. E vegyületek példáiként az alábbi vegyületeket említjük meg: glükóz, oxál-50 sav, p-klór-benzoesav, glicerin, fenol, etiléndiamin­tetraecetsav (dinátriumsó) pikrinsav, mellitsav, trietanolamin, tiamin ós nikotinamid-adenozin­dinukleotidfoszfát. Az adalékanyag mennyisége a sugárzásra érzékeny sók mennyiségétől függ. 1 súly-55 rész sóra számítva előnyösen 0,1—-1 rész adalék­anyagot (egy vagy több adalékanyag) alkalmaz­hatunk. 2. Érzékenység fokozó és csökkentő szerek. 60 Az „érzékenység fokozása" kifejezésen a filmnek a spektrummal szemben mutatott reagálásának olyan módosítását értjük, hogy a film az érzékeny­ség fokozó anyag jelenlétében a spektrumnak azzal a tartományával szemben válik érzékennyé, melyre 65 előzetesen nem volt érzékeny. 4

Next

/
Thumbnails
Contents