167272. lajstromszámú szabadalom • Eljárás S-triazolo [4,3-a] kinolinok előállítására és az ilyen vegyületeket hatóanyagként tartalmazó növényi kórokozók növekedését gátló készítmények
3 167272 4 szempontból elfogadható" sók olyan vegyületeket jelentenek, amelyek nem fitotoxikus hatásúak. Az, hogy milyen savat használunk a sóképzésre, nem lényeges, bár egy adott anion használata esetenként előnyös lehet, tudniillik az oldhatóság, a könnyű kristályosodás stb. szempontjából. A sósavat, foszforsavat, salétromsavat stb. használunk. A növényi megbetegedéseket okozó organizmusok növekedésének gátlására alkalmas vegyületeket különböző szintetikus módszerekkel állítjuk elő. Több eljárásváltozat általánosan használható. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös megvalósítási változata szerint úgy járunk el, hogy a III általános képletű 2-hidrazinkinolint, vagy a IV általános képletű 3,4-dihidro-2-hidrazinkinolint az R2—COOH általános képletű savval, vagy annak egy előnyös észterszármazékával kondenzáljuk. A reakciót olyan vegyületek előállítására használjuk, ahol R2 hidrogénatom, kisszénatomszámú alkil-, trifluormetil- vagy -CH2 Y' általános képletű csoport, ahol Y' 1—3 szénatomos alkoxi-, 1—2 0 II szénatomos alkoximetil csoport, vagy -C-O-R4 általános képletű csoport, ahol R4 1—3 szénatomos alMlcsoport. Abban az esetben, ha R2 más csoportokat jelent, előnyösen más az alábbiakban ismertetett szintetikus utakat választunk. A szintézis módját az R1 -csoport jelentése általában nem határozza meg, bár abban az esetben, ha az bizonyos különleges csoportokat jelent, más előállítási változatok járhatók. Ilyen eljárásváltozatokat az alábbiakban ismertetünk. A kondenzációs reakció kivitelezésére a vegyületeket egymással ragáltatjuk. A reakcióban a reagensek ekvimoláris mennyiségben vesznek részt, amikor az előállítandó termék és melléktermékként víz keletkezik. A reakció során nem reakcióképes oldószert is használhatunk, előnyösen azonban a folyékony halmazállapotú sav fölös mennyiségében végezzük a reakciót. A reakció széles hőmérsékletintervallumban lejátszódik, a jó termelés érdekében azonban előnyösen a reakcióelegy forráspontjának megfelelő hőmérsékleten végezzük. A termék elkülönítését, és ha szükséges, a tisztítását ismert eljárásokkal végezzük. A találmány szerinti eljárás egy másik előnyös kivitelezési változata szerint úgy járunk el, hogy a III általános képletű 2-hidrazinkinolint, vagy a IV általános képletű 3,4-dihidro-2-hidrazinkinolint az R2-C(0-alkilcsoport) 3 általános képletű ortoészterrel reagáltatjuk. Az eljárásváltozatot abban az esetben használjuk, ha olyan vegyületeket kívánunk előállítani, ahol R2 hidrogénatom, kisszénatom számú alkil- vagy cikloalkilcsoport. Az első eljárásváltozathoz hasonlóan az R1 -csoportok minősége nem lényeges. A reakcióban a reagensek ekvimoláris mennyiségben vesznek részt, és az előállítandó vegyületeken kívül melléktermékként a megfelelő alkanol keletkezik. A reakciót előnyösen nem reakcióképes, folyékony halmazállapotú oldószerben végezzük. A reakció tág hőmérsékletintervallumban lejátszódik, a jó termelés érdekében azonban előnyösen a reakcióelegy forráspontjának megfelelő hőmérsékleten végezzük. A termék elkülönítését, és ha szükséges, a tisztítását ismert eljárásokkal végezzük. Az előbbi eljárásváltozatok során egyes esetekben az előállítandó tiazolszármazék helyett 2-(2-acil-5 hidrazin)-kinolin vagy 2-(2-acilhidrazin)-3,4-dihidrokinolin keletkezhet. Ilyen esetekben a célvegyület előállításához a gyűrűzárást a köztes termék előnyös oldószerben, például fenolban történő forralásával foganatosítjuk. 10 Azokban az esetekben, amikor a R2 -csoport az előzőekben más jelentésű, az előállításhoz különböző, a fentiekben eltérő szintetikus módszereket alkalmazzuk. Ha R2 -OH- vagy -SH-csoport, a vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy a fentiek során 15 ismertétett 2-hidrazinszármazékokat, mint kiindulási vegyületeket, fenilizocianáttal vagy fenilizocianáttal reagáltatjuk. Egyes esetekben az 1-OH-és az 1-SH-származékok, az V egyenlet szerint, a megfelelő =S és =0 atomokat tartalmazó vegyü-20 letekkel egyensúlyi állapotban vannak. A fenti reakciót követő alkilációs lépéssel a köztes termékeket olyan vegyületekké alakítjuk, ahol R2 kisszénatomszámú alkoxi-, kisszénatomszámú alkiltio- vagy benziltiocsoport. Az olyan vegyülete-25 ket, amelyekben R2 aminocsoport, úgy állítjuk elő, hogy a 2-hidrazinkinolint vagy a 3,4-dihidro-2-hidrazinkinolint ciánbromiddal reagáltatjuk. A találmány szerinti eljárás egy másik előnyös kivitelezési változata szerint a dietiloxalát és egy 30 2-hidrazinszármazék kondenzációjakor keletkező VI és VII általános képletű vegyületek, ahol R1 és R3 a fentiekben megadott jelentésű, különböző származékait állítjuk elő. Az előállítás során az észterszármazékot, azt hidrolizálva, nátrium- vagy 35 O II káliumsóvá alakítjuk (R2 = -C-O-Na vagy -K); az amid előállítására az észterszármazékot aminolizáljuk (R2 =karbamoilcsoport). Az l-NH 2 -szár-40 mazék acilezésekor acetamidszármazék (R2 = acetamid-csoport), vagy más amidszármazékok keletkeznek ; az amidszármazékok redukciójakor szubsztituált aminocsóportokat tartalmazó vegyületek keletkeznek (például R2 =l—3 szénatomos alkil-45 amino- vagy di( 1—3 szénatomos)alkilaminocsoport). Az olyan típusú vegyületeket, ahol R2 halogénatom, olyan vegyületekből állítjuk elő, amelyekben R2 hidrogénatom, a halogénszármazékokból viszont a tiocianátszármazékok állíthatók elő. Az R2 50 csoport helyén hidrogénatomot tartalmazó vegyületeket halogénezőszerrel reagáltatjuk, például N-halogénszukcinimiddel. Az N-halogénszukcinimiddel nem előállítható halogénszármazékokat halogénatomot átvivő reakciókkal, például a Finklestein-55 reakcióval állítjuk elő. A tiocianátcsoport kialakítását ismert reakciókkal végezzük, például oly módon, hogy az 1-halogénszármazékot alkálifémtiocianáttal reagáltatjuk. Az 1-halogénszármazékokat az 1-szubsztituált amino-származékok előállítá-60 sakor kiindulási vegyületként használhatjuk. A fenti reakcióknak az R2 -szubsztituens minőségétől függő kivitelezésére vonatkozólag a Synthetic Organic Chemistry, Wagner and Zook (John Wiley and Sons, Inc. New York, 1956) és az Advanced Organic 65 Chemistry, Fieser and Fieser (Reinhold Publishing 2
