167257. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kaucsuk vulkanizátumok stabilizálására

15 167257 16 létében történő növekedés értékének a felére csökkenthető; ezzel egyidejűleg a feszültségi érték 200%-os nyúlásnál való kisebb mérvű növekedése azt mutatja, hogy a p-fenilóndiamin-triazin-származékok alkalmazásával a vulkanizátumok hő és oxigén hatására lényegesen kevésbé keményednek, mint IPFD alkalmazásával. A keményedés csökkentése a gumicikkeket és gumiabroncsokat gyártó iparban nagy szerpet játszik, mivel a keményedés a gumigyártmányok használati értékét jelentősen csökkenti. A találmány szerinti eljárás I általános képletű, csak egy triazin-gyűrűt tartalmazó vegyületei ugyancsak kiváló fáradásgátló és öregedésgátló hatást mutatnak. A következő példákban az alábbi IN-stabilizátorokat vizsgáljuk: JELÖLÉS: Kémiai név: IN 73 = N-fenil-N'-(4-klór-6-amino-l,3,5--triazinil-2)-p-feniléndiamin IN 74.= N-fenil-N'-(4-klór-6-allilamino-l,3,5--triazinil-2)-p-feniléndiamin IN 75 = N-fenil-N'(4-klór-6-i-propilamino-l,3,5--triazinil-2) -p-feniléndiamin IN 76 = N-fenil-N'-[4-klór-6-(l,3-dimetilbutilammo)-l,3,5-triazinil-2]-p-feniléndiamin. III. példa Ezekkel a találmány szerinti vegyületekkel az I. példában leírt keverékekből azonos módon próbatesteket készítünk és ezeket a De Mattia-féle fárasztási vizsgálatnak vetjük alá. Az IN-stabilizátorok az IPFD (N-izopropil-N'-fenil-p-feniléndiamin, technika jelenlegi állása) stabilizátorral szemben a következő viszonyszámokat muatják: IN 73 : IPFD = 17,8 IN 74 : IPFD = 4,4 IN 75 : IPFD = 3,2 IN 76 : IPFD = 2,9 A próbatestek 100 C°-on, 6 napon át történő öregítése után a következő viszonyszámok daódnak: Az öregítés napjainak száma: 2 4 6 IN 73 : IPFD 2,9 2,7 3,1 IN 74 : IPFD 2,7 2,9 3,5 IN 75 : IPFD 2,0 1,9 1,9 IN 76 : IPFD 1,9 1,7 2,3 Ezekből az értékekből látható, hogy a találmány szerinti IN 73—IN 76 stabilizátorok a vulkanizátumokban többszörösen hatásosabb fáradásgátlószerek, mint az IPFD. IV. példa A találmány szerinti IN 73—IN 76 stabilizátorokat tartalmazó, I. példában megadott összetételű vulkanizátumokat a II. példában leírt módon 8 napon át 100 C°-on forró levegővel öregítj ük és a fizikai tulajdonságok változásait a II. példában 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 megadott módon vizsgáljuk. A vizsgálattal a következő értékeket kapjuk: Sz. sz. ő 200 Sz. ny-SH IPFD —20 +212 —57 + 13 (technika jelenlegi állása) IN 73 —21 +150 —56 + 8 IN 74 —20 +150 —50 + 10 IN 75 — 5 +153 —42. + 8 IN 76 —26 +144 —52 + 9 Meglepő módon azt találtuk, hogy a találmány szerinti vegyületek alkalmazásával a vulkanizátum fizikai tulajdonságainak változása meleg és oxigén hatására lényegesen kisebb, mint amilyet az IPFD alkalmazása biztosít. Ezek az új védőszerek tehát hatásos kombinációi a fáradságátló- és öregedésgátló szereknek. A találmány szerinti fáradságátló- és öregedésgátlószerek további jelentős előnye, hogy az ezekkel stabilizált vulkanizátumok fény hatására nem színeződnek. V. példa A fény hatására bekövetkező elszíneződést, a fénystabilitás vizsgálatára alkalmas, következő öszszetételű gumikeverékekből készített vulkanizátumokon vizsgáljuk. Stabilizátorként az előbbiekben leírt IN 61, IN 58, IN 63, IN 62 és IN 59 stabilizátorokat alkalmazzuk. Keverék sorszáma (súlyrész) Keverék összetétele természetes kaucsuk (kreppgumi) természetes kréta sztearinsav cinkoxid titándioxid IPFD IN 61 IN 58 IN 63 IN 62 IN 59 dibenztiazildiszulfid tetrametil tiurámmonoszulfid kén 100 100 100 100 100 100 100 1 5 5 3 100 1 5 5 100 1 5 5 100 1 5 5 100 1 5 5 100 1 5 5 3 — — 3 3 — 0,2 2,2 0,2 2,2 0,2 2,2 0,2 2,2 0,2 2,2 0,2 2,2 A vulkanizációt 20 percig, 150 C°-on végezzük. A próbatesteket Xenoteszt 150 készülékkel, System Casella, Original Hanau (az 53 388 DIN illetve Draft ISO-Recommendation 759 szabványt követve) 96 óráig megvilágítjuk; a vizsgálat szobahőmérsékleten és 60—70% relatív nedvességtartalom mellett történik. 8