167091. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiol- vagy tionotiol-foszforsav- (foszfonsav)- észterek előállítására, valamint e vegyületeket hatóanyagként tartalmazó inszekticidek és akaricidek

3 167091 4 szobahőmérsékletre való hűtése után a reakcióelegyet valamely más szerves oldószerrel felhígítjuk. Ennek során előnyösnek bizonyultak mindenek előtt az alifás vagy aromás, adott esetben klórozott szénhidrogének, így benzol, xilol, metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, tri- és tetraklóretán. Ezután az oldatot vízzel mossuk és a szerves fázist szárítjuk, A szerves fázis szárítása és az oldószer csökkentett nyomáson történő ledesztillálása után a reakciótermék többnyire színtelen vagy gyengén színezett olajszerű anyag alakjában marad vissza, amely vagy desztillálható vagy oly módon szabadítható meg az illó szennyezésektől, hogy rövid ideig gyengén vagy mérsékelten megnövelt hőmérsékleten (40-80 C°-on) melegítjük. Az új anyagok előállításához felhasznált II általános képletű tiol-, illetve tionotiol-foszfor-(foszfon)-sav-sók az irodalomból ismertek és ipari méretben könnyen előállíthatók. A másik reakciókomponensként alkalmazott III általános képletű 1-halogén-, különösen -bróm-3--metil-butén-2 vegyületek szintén elvileg ismert módon állíthatók elő, például úgy, hogy izoprénre halogénhidrogént addicionálnak (G. Laber, Liebigs Annalen der Chemie, Bd. 588 (1954), 31. oldal). Amint a fentiekben már említettük, a találmány szerinti tiol-, illetve tionotiol-foszforsav-(foszfonsav)-észterek kitűnő inszekticid és akaricid hatást mutatnak a szívó és rágó rovarokkal, kétszárnyúakkal és atkákkal, például levéltetvekkel, fonóatkákkal, hernyókkal és legyekkel szemben. Emellett a vegyületek mind jó kontakt, mind kitűnő szisztémikus inszekticid hatással rendelkeznek. Másrészt az új vegyületek fitotoxicitása aránylag csekély. A fenti tulajdonságok alapján a találmány szerinti vegyületek kártevőirtószerként alkalmazhatók, különösen a növényvédelemben, a raktározott készletekben fellépő és az egészségvédelemben fellépő kártevőkkel szemben. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfalevéltetű (Myzus persicae), a fekete bablevéltetű (Doralis fabae), zablevéltetű (Rhopalosiphum padi), borsólevéltetű (Macrosiphum pisi), és a burgonyalevéltetű (Macrosiphum solanifolii), továbbá a ribizlilevéltetű (Crytomyzus korschelti), almafalevéltetű (Sappaphis mali), szilvafalevéltetű (Hyalopterus arundinis), és a fekete cseresznyefalevéltetű (Myzus cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), például az oleander pajzstetű (Aspidiotus hederae) és a kehelypajzstetű (Lecanium hesperidum), valamint a Pseudococcus maritimus, a hólyagoslábúak (Thysanoptera), így a sárgafarú üvegházi tripsz (Hercinothrips femoralis) és a poloskafélék, például a répapoloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdercus intermedius), agyi poloska (Cimex lecturalis), rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá, a kabócák, így az Euscelis bilobatus és Nephotettix bipunctatus. A rágó rovarokhoz tartoznak mindenek előtt a lepkehernyók (Lepidoptera), így a káposztabagolylepke (Plutella maculipennis), gyűrűs szövőlepke (Lymantria dispar), az aranyfarú szövőlepke (Euproctis carysorrhoea) és a Malacosoma neustria, továbbá a káposztarnoly (mamestra brassicae) és a vetési bagolypille (Agrotis segetum), a nagy téli araszoló (Pieris brassicae), kis araszolólepke (Cheimatobia brumata), tölgyilonca (Tortrix viridana), a sereglégy (Laphygma frugiperda) és az egyiptomi gyapotféreg (Prodenia litura), a Hyponomeuta padella, a lisztmoly (Ephestia kühniella) és a nagy viaszmoly (Galleria mellonella). A rágó rovarokhoz tartoznak továbbá a bogarak (Coleoptera), például a gabonabogár (Sitophilus granarius = Calandra granaria), burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata), sóskalevélbogár (Gastrophysa viridula), tormalevélbogár (Phaedon cochleariae), a repcefénybogár (meligethes aeneus), kis málnabogár (Byturus tomentosus), a babzsizsik (Bruchidius = Acanthoscelides obtectus), szalonnabogár (Dermestes frischi), a gabona porva (Trogoderma granarium), a vörösbarna rizslisztbogár (Tribolium castaneum), kukoricazsizsik (Calandra vagy Sitophilus zeamais), kenyérbogár (Stegobium paniceum), közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) és a gabonabogár (Oryzaephilus surinamensis), valamint a talajban élő fajok, például a drótférgek (Agriotes spec) és a májusi cserebogár (Melolontha melolontha), a csótányok, így a német csótány (Blatella germanica), amerikai csótány (Periplaneta americana), madeirái csótány (Leucophaea vagy Rhyparobia madeiráé), konyhai csótány (Blattá orientális), óriás csótány (Blaberus giganteus) és a fekete Blaberus fuscus, valamint Henschoutedenia flexivitta, továbbá az egyenesszárnyúak (Orthoptera), például a házi tücsök (Acheta domesticus), a termeszek, például a földi termesz (Reticulitermes flavipes) és a hártyásszárnyúak (Hymenoptera), így a hangyák, például a fekete fahangya (Lasius niger). A kétszárnyúakhoz (Diptera) tartoznak lényegében a legyek, így a közönséges muslica (Drosophila melanogaster), a földközitengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata), házilégy (Musca domestica), kis házilégy (Fannia canicularis), kék döglégy (Phormia aegina) és a kék dongólégy (Calliphora erythrocephala), valamint a szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitransz), továbbá a szúnyogok, így a sárgalázszúnyog (Aedes aegypti), dalos szúnyog (Culex pipiens), és a maláriaszúnyog (Anopheles stephensis). Az atkákhoz tartoznak (Acarina) különösen a fonóatkák (Tetranychidae), így a babfonóatka (Tetranychus telarius = Tetranychus althaeae vagy urticae) és a gyümölcsfafonóatka (Paratetranychus pilosus = Pannonychus ulmi), a takácsatkák, például a ribizlitakácsatka (Eriophyes ribis), és a tarzonemidák, például a Hemitarsonemus latus és a ciklámenatka (Tarsonemus paliidus), végül a kullancsok, így a bőrkullancs (Ornithodorus moubata). Ha a hatóanyagokat az egészségvédelemben és a raktározott készletek védelmében használjuk, különösen legyek és szúnyogok irtására, kitűnő maradékhatásukkal tűnnek ki. fán és agyagon, valamint jó alkálistabilitásukkal meszelt felületeken. 2