167051. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-olefinek sztereospecifikus polimerizációjára
5 167051 6 (1 m2 /g körül). Ezen redukált termék katalitikus tulajdonságai nem számottevőek. Sztereospecifitása és aktivitása csekély. Az ily módon redukált terméket ezután komplexképző ágenssel kezeljük. Komplexképző ágensekként alkalmazhatjuk az R'-O-R", vagy R'-S-R" általános képletű vegyületeket, mely képletekben R' és R" jelentése célszerűen egymással megegyező, 2—8 szénatomszámú, előnyösen 4—6 szénatomszámú egyenes vagy elágazó láncú alifás csoport. Amennyiben a redukált terméket nem izoláltuk, a redukált termék komplexképző ágenssel történő kezelését előnyösen a titántetraklorid redukciójával alkalmazott oldószer jelenlétében végezzük el. A redukált terméket keveréssel szuszpenzió formájában tartjuk. A komplexképzés során alkalmazhatunk friss oldószert is. A használt oldószer mennyiségét úgy választjuk meg, hogy az elegy 1 liter oldószerre számítva 0,03—4 mól, előnyösen 0,3—2 mól titántrikloridot tartalmazzon. A kezelés során alkalmazott hőmérséklet nagyságának nincs döntő jelentősége. Előnyösen 0-(80) C°-on dolgozhatunk. A kezelés időtartama ugyancsak nem kritikus jelentőségű, 5 percnél hosszabb reakcióidő előnyösnek bizonyult. A redukált termékben jelenlevő titántriklorid egy móljára számítva 0,1-2,5 mól, előnyösen 0,5—1,75 mól komplexképző ágenst alkalmazunk. Legelőnyösebben akkor járunk el, ha a redukciós elegyben jelenlevő titántriklorid egy móljára számítva 0,8—1 mól komplexképző ágenst alkalmazunk. Az ily módon kapott terméket kívánt esetben dekantálással vagy szűréssel izoláljuk és inert oldószerrel mossuk. A kezelt szilárd termék fizikai sajátságai és fajlagos felülete a redukált termékéhez hasonló. Kémiai szempontból, eltekintve a ß titántrikloridtól és az alumínium vegyülettől komplexképző ágenst is tartalmaz. A kezelt termék katalitikus tulajdonságai éppen olyan közepesek, mint a redukált terméké. A kezelt terméket ezután a találmányunk szerinti katalizátor komplex előállítása céljából titántetrakloriddal reagáltatjuk. A kezelt termék és a titántetraklorid reakcióját titántetrakloriddal önmagával vagy inert oldószer jelenlétében végezhetjük el. Az utóbbi esetben a titántetraklorid koncentrációja 15%-nál magasabb, előnyösen 30 és 40% közötti. Az oldat kívánt esetben tartalmazhat bizonyos mennyiségű frissen hozzáadott komplexképző ágenst, vagy az előző kezelésből származó komplexképző ágenst. E kezelés során az eredetileg jelenlevő (3-titántriklorid a katalitikusan aktívabb 5-titántrikloriddá alakul. A kezelt terméknek titántetrakloriddal történő reakcióját -30 és +100 C° közötti, előnyösen 40 és 80 C° közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A legjobb eredményt 60 és 70 C° közötti hőmérsékleten érjük el. A reakcióidőt úgy választjuk meg, hogy ibolya színűbe hajló katalizátor komplexet kapjunk, előnyösen 30 perc és 4 óra között, még előnyösebben 1-3 óra között. A reakció során a kezelt terméket mérsékelt keverés közben szuszpenzió formájában tartjuk. A katalizátor komplexet dekantálással vagy szűréssel a reakcióelegyből elválasztjuk, majd a maradék 5 titántetrakloridot és a reakció melléktermékeit oldószeres mosással eltávolítjuk. A reakciót úgy is elvégezhetjük, hogy a komplexképzővel és a titántetrakloriddal történő reakciót egyidejűleg végezzük. Ez esetben a reak-10 ció feltételei azonosak a fent leírt reakciókörülményekkel, amikor a két reakciót egymásután végeztük el. Az ily módon előállított katalizátor komplexet egyforma szerkezetű és sűrűségű gömbölyű részecskék formájában kapjuk meg, melyek-15 nek átmérője általában 5 és 100 mikron között, előnyösen 15 és 50 mikron között változik. A legjobb eredményt akkor kapjuk, ha a részecskék átmérője 20 és 40 mikron között mozog. E részecskékre jellemző, hogy átmérőjük a közép-20 értéktől csekély mértékben tér el, így ezen részecskék a feldolgozás során igen jó gördülékenységi tulajdonságokkal rendelkeznek. Látszólagos sűrűségük nagy, rendszerint 25 0,6kg/dm3 -nél és előnyösen 0,8 kg/dm 3 -nél nagyobb. A gömbalakú részecskék többé-kevésbé gömbalakú, 0,05—1 mikron, előnyösen 0,1—0,3 mikron átmérőjű mikrorészecskék agglomerizációjával alakultak ki. A mikrorészecskék 30 nem tömör szerkezetűek, sőt nagyon porózusak. A mikrorészecskék elektronmikroszkóppal történő vizsgálata kimutatta, hogy 50—100 Ä nagyságrendbe tartozó mikrókrisztallitokból tevődnek össze, melynek következtében sejt-szerkezetűek. 35 Ezt a porózus szerkezetet támasztja alá az a tény is, hogy a találmányunk szerinti katalizátor komplexeknek igen nagy a fajlagos felülete. Felületük nagyobb, mint 75 m2 /g és kívánt esetben 100 m2 /g-nál nagyobb. Legelőnyösebb esetben ez 40 az érték 125m2 /g-nál nagyobb. Igen könnyen állítható elő 150, sőt 200 m2 /g fajlagos felületű katalizátor komplex is. A kereskedelemben . kapható katalizátoroknak jóval kisebb a fajlagos felületük még megőrölt állapotban is. Igen kis 45 átlagos méretekkel rendelkező katalizátorokat őrléssel alítanak elő, mely gyenge morfológiai és közepes gördülékenységi tulajdonságokhoz vezet. A gömbalakú részecskék teljes porozitása is 50 igen lényeges, általában 0,15 cnr/g-nál, előnyösen 0,20cm3 /g-nál nagyobb. A gömbalakú részecskék összporozitásának kialakulásához csak kis mértékben járulnak hozzá a gömbölyű részecskéket alkotó mikrorészecskék közötti terecskék, ez nagyságrendben 55 általában 0,04 cm3 /g-ot tesz ki. Másrészt maguk a mikrorészecskék sok repedést tartalmazhatnak és ez a speciális szerkezetük okozza a mért igen nagy fajlagos felületet és porozitást. Az említett morfológiai tulajdonságokat 60 —ahogy ezt a példákban bemutatjuk— a folyékony nitrogén hőmérsékletén a nitrogén adszorpciós és deszorpciós izotermájának meghatározásával, valamint a higany áthatolásának alapján a porozitás mérésével és elektronmikroszkóppal tör-65 ténő észleléssel határoztuk meg. Az elektronmik-3
