167001. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nehézfémsók azidjainak és sztifnátjainak előállítására
7 167001 8 felületi érdessége kb. 0,1 mikron. Más üvegfajták is megfelelőnek mutatkoztak, így például a nátronüvegből és boroszilikát üvegből készült lemez és üvegcső, amelyeknek felületi érdessége ugyancsak a fent említett értékeknek felelt meg. A felület kikészítésének tehát a használat közben is meg kell maradnia és ellenállónak kell lennie a kristályok karcoló hatásaival szemben. Ezért a felületnek ellenállónak kell lennie a vegyi behatásokkal szemben és eléggé keménynek is kell mutatkoznia, azaz legalább 5 Mohs keménységű felületet kell biztosítani. Amikor az ólomsztifnát kristályok elhagyják a 6 kamrák sorozatát a végső 8 kiömlővezetéken át, a lejtősen elhelyezett 20 osztályozó edényre jutnak, amely úgy működik, amint azt korábban ismertettük és az a feladata, hogy a képződött túl nagy kristályokat eltávolítsa. A kristályokat mossuk, majd a 23 nyíláson keresztül zagy dákjában távolítjuk el. A továbbiakban a 2. ábrával foglalkozunk, amely hisztorgram alakjában szemlélteti az ólomsztifnát kristályok A mintában levő méret szerinti megoszlását, ezeket a fenti ismertetett készülékkel állítottuk elő. Itt minden egyes mikronban mért részecske-mérethez a függőleges tengelyen levő értékek megadják azt a relatív kristálysúlyt, amely az említett mikron mérethez tartozik. Példaképpen: a 30 mikron méretű A mintájú kristályok relatív súlya 60 egység, a 10 mikronnál levő 4 egységhez és az 50 mikronnál levő 4 egységhez képest. Ezt összehasonlítjuk a B mintában levő ólomsztifnát kristályok méreteloszlásával, ezek a leírás bevezetőjében említett szakaszos eljárással készültek. Ha az A példánál említett kristály méreteket tekintjük, a B mintánál a 30 mikron méretű kristályok viszonylagos súlya mindössze 15 egység, összehasonlítva a 10 mikronos kristályok 7 egységnyi és az 50 mikronos kristályok 15 egységnyi súlyával. AB minta szerinti kristályok méretei 166 mikronig terjednek, míg az A mintánál csak 124 mikronig, emellett a B mintánál a 160 mikron méretű kristályok súlya kétszer akkora, mint az A mintánál a 100 és 120 mikron méretű kristályoké. Ezen adatokból világosan kitűnik a találmány szerinti megoldás segítségével elért javulás. Ezután rátérünk a 3. ábra ismertetésére, amely kaszkád rendszert mutat. Ebben az 1. ábra szerinti 9 vízfürdő nem szerepel, és a találmány szerinti 2. jellegzetes példát képezi. A 3. ábrán láthatók az 1. példa szerinti 10 és 11 beömlőcsövek, amelyek 40 és 41 elágazásokban folytatódnak, úgyhogy mindegyik beömlőcsőnek három kiömlőnyüása van. A kiömlőnyílások egy-egy párja a három 42, 43 és 44 reakcióedénybe torkollik, a reakcióedények boroszilikát üvegből vannak és simaságuk, valamint keménységük megegyezik az 1. példában említett adatokkal. Az amorf ólomsztifnát terméket ezekben a reakcióedényekben állítjuk elő, amelyekből hármat "alkalmazunk, hogy az ólomsztifnát kristályok gyártását háromszorosára fokozzuk anélkül, hogy lerakódások történnének a kamrák falán és így percenként 25 g ólomsztifnátot állítunk elő 0,025 g/perc/cm2 sebesség mellett. A 42, 43 és 44 reakcióedények megfelelő 45, 46, ill. 47 túlfolyó kiömlőnyílásokkal vannak 5 ellátva, és ezek 48 gyűjtővezetékbe vagy edénybe torkollnak, és onnan 49 túlfolyón keresztül a 42, 43 és 44 reakcióedényekhez hasonló kaszkád kamrasorozatba. A rajzon négy üyen 50—53 kamrát ábrázoltunk. 10 Az 1. példában mindegyik kamrában levegőbevezetéses keverés történt és emellett a kamrákat 9 vízfürdővel melegítettük. A 2. példában ezeket a műveleteket kombináltuk, mégpedig oly módon, hogy az 54 csövön keresztül levegőt vezetünk be, 15 amelynek hőmérséklete olyan, hogy fenntartja a kívánt hőmérsékletet és vízgőzzel van telítve, hogy megakadályozzuk a párolgás következtében előálló veszteségeket. így az 54 cső táplálja az 55, 56 és 57 vezetékeket, amelyek a 42, 43, ill. 20 44 reakcióedények aljára vezetnek. Az 54 cső táplálja a többi kamrát is, kivéve az utolsó kettőt, úgyhogy ebben a példában az 54 cső táplálja az 50 és 51 kamrákba vezető 58 és 59 vezetékeket. Az utolsó két 52 és 53 kamra 60 csövön és 61 25 és 62 vezetékeken keresztül hideg telített levegőt kap. Az 50—53 kamrákból álló kaszkádsorozat ólomsztifnátot tartalmazó oldatot kap a 49 túlfolyóból és 63, 64, 65 túlfolyók segítségével továbbítja azt 30 az utolsó 53 kamrába, amelynek 8 kiömlővezetéke azonos az 1. példában szereplő 8 kiömlővezetékkel és a készülék maradék részéhez vezet. Az 50-53 kamrák az ólomsztifnátelegyet különálló térfogatokra bontják, hogy az esetleges rob-35 bánást arra a kamrára korlátozzuk, amelyben a robbanás történt. A kristályok itt is azonos és vezérelhető feltételek mellett növeszthetők, hogy biztosítani tudjuk a megfelelő méret előállítását. A példák szerinti kiviteli alakok egy változa-40 tánál a komponens oldatok nehézségi erő hatására történő kiáramlását a 14 és 18 tárolótartályokból kényszeráramoltatással helyettesítjük. Ebben az esetben a 13 és 17 áramlásmérőket adagoló szivattyúkkal helyettesítjük, és szükség esetén 45 áramlásjelzőket alkalmazhatunk. Amennyiben nem nehézfémsztifnátot, hanem nehézfémazidot kívánunk előállítani, az eljárás lényegében az ismertetettel megegyező lesz. Példaképpen ebben az esetben nátriumazidot és 50 nehézfémsó oldatként ólomnitrát vagy ólomazid oldatot alkalmazhatunk. Az ólomsóhoz dextrint adagolunk, hogy a végtermékként kapott azid kristályalakját módosítsuk és ezáltal megbízhatóbb terméket kapjunk. A betáplált áapanyagokat a 55 rajz alapján ismertetett berendezésekbe táplálhatjuk, lényegileg a sztifnáttal kapcsolatban ismertetett áramlási sebességek mellett. A reakcióedényben a reakcióhőmérsékletet kb. 50C8 -on tartjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás nehézfémek azidjainak vagy sztif-65 nátjainak folyamatos előállítására, azzal jellemezve, 4
