166919. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 3-aminoalkoxi-1-izoindolinonok előállítására

166919 5 6 extraháljuk, az egyesített szerves kivonatokat vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, és csök­kentett nyomáson bepároljuk. A maradékként kapott 30 g olajat 250 ml izopropanolban oldjuk, 9,3 g fumársavat adunk hozzá, és a keveréket felforraljuk. A kevés oldhatatlan anyagot szű­réssel eltávolítjuk, a szüredékből hűtés hatására kikristályosodott terméket szűrőn elválasztjuk, és 50 ml izopropanollal, majd 50 ml acetonnal mossuk. Szárítás után 30,6 g 3-(5-izopropilami­no-pentiloxi)-2-fenil-l-izo-indolinon-fumarátot kapunk. Olvadáspontja: 150°. A sárga olajként kapott 3-(5-klór-pentiloxi)­-2-fenil-l-izoindolinont 22,5 g 3-hidroxi-2-fenil­-1-izoindolinonból, 0,5 g p-toluolszulfonsavból és 13,5 g 5-klór-l-pentanolból az 1. példa szerinti eljárással állíthatjuk elő. 4. példa Az 1. példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként 5,9 g 3-(3-klór-propoxi)-2-fenil-l-izo­indolinont és 40 ml izopropilamint használva, 5,05 g 3-(3-izopropilamino-propoxi)-2-fenil-l­-izoindolinont kapunk. Olvadáspontja 178°. A 96° olvadáspontú 3-(3-klór-propoxi)-2-fe­nil-1-izoindolinont 22,5 g 3-hidroxi-2-fenil-l­-dzoindolinból, 0,5 g p-toluolszulfonsiavból és 10,4 g 3-klór-propanolból az 1. példa szerinti el­járással állítjuk elő. 5. példa 24,7 g 3-(3-klór-2-metil-propoxi)-2-fenil-l­-izoinolinon 250 ml izopropilaminnal készült ol­datát autoklávban 120°-on 24 óra hosszat mele­gítjük. Lehűlése után a reakciókeveréket csök­kentett nyomáson bepároljuk, és a kapott mara­dékhoz hozzáadjuk 30 ml 5N vizes nátriumkar­bonát-oldat, 200 ml víz és 200 ml dietiléter ke­verékét. Az éteres oldatot őszesen 150 ml desz­tillált vízzel háromszor mossuk, és összesen 200 ml 2N vizes metánszulfonsav-oldattal négyszer extraháljuk. A savas oldatot őszesen 150 ml dietiléterrel háromszor mossuk, majd 50 ml ION vizes nátriumkarbonát-oldattal meglúgosítjuk. A kivált olajat összesen 200 ml dietiléterrel négy­szer extraháljuk, az egyesített szerves kivonato­kat összesen 250 ml desztillált vízzel ötször mos­suk, vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott 22,2 g maradékot 130 ml acetonban oldjuk, és hozzá­adjuk 6,2 g oxálsav 30 ml acetonnal készült ol­datát. 3 óra hosszat 2°-on hűtve a termék ki­kristályosodik. A kristályokat szűréssel elvá­lasztva, összesen 20 ml acetonnal kétszer, majd 30 ml dietiléterrel mosva és szárítva 26,6 g 3--(3-izopropilamino-2-metil-propoxi)-2-fenil-l­-izoindolinon-oxalátot kapunk. Olvadáspontja 150°. A halványsárga olajként kapott 3-(3-klór-2--metil-propoxi)-2-fenil-T-izoindolinont 22,5 g 3--hidroxi-2-fenil-l-izoindolinonból, 0,5 g p-to­luolszulfonsavból és 12 g 3-klór-2-metil-l-propa­nolból az 1. példa eljárása szerint állítjuk elő. A 3-klór-2-metil-l-propanolt A. Bruylants és munkatársai [Bull. Soc. Chim. Belg. 61, 366 (1952)] módszerével állítjuk elő. A 6. példa szerint eljárva, de kiindulási anyag­ként 22,5 g 3-hidroxi-2-fenil-l-izoindolinont, 5,3 g nátriumhidridet (50% ásványolajjal borítva) és 13,5 g l-klór-2-dietil-aminoetánt használva, 34 g olajat kapunk, ez 85% 3-(2-dietil-amino-etoxi)­-2-fenil-l-izoindolinont tartalmaz. 28 g olajhoz etanolos oldatban 8,5 g fumársavat adva, 27,6 g 3-(2-dimetilamino-etoxi)-2-fenil-l-izoindo­linon-fumarátot kapunk. Olvadáspontja 146— 147°. 60 Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás az I általános képletű új izoindolin­származékok és savaddíciós sóik előállítására — ebben a képletben 65 Ar fenil- vagy piridilcsoportot, 5 6. példa 3,9 g nátriumhidrid (50% ásványolajjal be­vonva) 40 ml vízmentes dimetilformamiddal ké­szült szuszpenziójához hozzáadjuk 17,85 g 3-hid-10 roxi-2-(2-piridif)-l-izoindolinon 100 ml vízmen­tes dimetilformamiddal készült oldatát, és köz­ben a reakciókeverék hőmérsékletét 25°-on tart­juk. A gázfejlődés megszűnése után a reakció­keverékhez hozzáadunk 11 g l-klór-2-dietiami-15 no-etánt, és 2 óra hosszat 50°-on melegítjük, majd lehűlése után 750 ml desztillált víz és 50 ml 4N metánszulfonsav keverékébe öntjük. A kapott savas oldatot 100 ml kloroformmal két­szer mossuk, és 60 ml 4N nátriumkarbonátoldat-20 tal meglúgosítjuk. A kivált olajat 100 ml klo­roformmal háromszor extraháljuk, a szerves ol­datot 50 ml vízzel mossuk, vízmentes nátrium­szulfáton szárítjuk, és csökkentett nyomáson be­pároljuk. A maradékként kapott olajat 250 ml 25 etanolban oldjuk, és az oldathoz 10 ml 7,3N vi­zes hidrogénjodidoldatot adunk. A kikristályo­sodott terméket szűrőn elválasztva, 25 ml eta­nollal mosva és etanolból átkristályosítva, 16,5 g 3-(2-dietilamino-etoxi)-2-(2-piridil)-l-izo-30 indolinon-hidrogénjodidot kapunk. Olvadás­pontja 170° A 3-hidroxi-2-(2-piridil)-l-izoindolinon a 771 493 számú belga szabadalmi leírás szerint ál­lítható elő. 35 7. példa A 6. példa szerint eljárva, de kiindulási anyag­ként 22,5 g 3-hidroxi-2-(2-piridil)-l-izoindoli-40 nont, 4,5 g nátriumhidridet (50% ásványolajjal bevonva) és 12,5 g l-klór-3-dimetilamino-pro­pánt használva, 15,5 g 3-(3-dimetilamino-prop-oxi)-2-(2-piridil)-l-izoindolinon^hidrogénijodidot kapunk. Olvadáspontja 128—130°. 15 8. példa ±0 15 50 3

Next

/
Thumbnails
Contents