166893. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-ciáno-benzimidazol-származékok előállítására

Í668Ő3 3 4 szerben, például dimetilformamidban, dimet­oxietánban, dimetilszulfoxidban és dioxánban alkáli-fémhidrid, például nátriumhidrid, káli­umhidrid és kalciumhidrid, szuszpenziójával ke­zeljük. A szuszpenziót célszerű a bázis-felesleg képződéséhez megfelelő mennyiségben alkal­mazni. Az erőteljes hidrogénfejlődés megszűné­sével a reakcióelegyet előnyösen inert atmosz­férában 30—60 percig 80 C° hőmérsékleten melegítjük, majd 6—12 óra hosszat szobahő­mérsékleten állni hagyjuk. Ezt követően ciano­halogenidet, például -Moridot, -brornidot és -jodidot, előnyösen brómciánt adagolunk a re­akcióelegyhez, majd az elegyet 3—6 óra hosz­szat 80 C° hőmérsékleten melegítjük. A lehűlt elegyből az oldószert csökkentett nyomáson el­távolítva olajos szilárd maradékot kapunk, mely a szokásos átkristályosítási módszerekkel tisztítható. A szakmában jártas szakiember számára nyil­vánvaló, hogy a trfklór-, valamint néhány di­klór-< kiindulási anyag esetében az 1-ciáno­-helyettesítő bevitele megváltoztatja a benz­imidazol-mag szimmetriáját és így a reakció­terméket izomer-keverékek formájában kap­juk. Így például a 2-trifluoirmetil-4,5,7-triklór­-benzimidazolt az előbbiekben leírt ciánozási reakciónak alávetve az l-ciáno-2-trifluorimetil­-4,5,7-triklórbenzimidazol és az l-ciáno-2-tri­fluormetil-4,6,7-triklórbenzimidazo!l keverékét kapjuk. Természetes, hogy ahol a benzimidazol kiindulási anyag szimmetrikusan helyettesített, például a tetraklór-, 5,6-diklór- és 4,7-diklór­-benzimidazolok esetében, az 1-ciáno-csoport bevitele nem változtatja meg a szimmetriát és csak egyedüli termék keletkezik. Az izomer ke­verékek a szokásos kromatográfiás módszerek­kel kívánság szerint szétválaszthatok, bár a féregűző gyógyászatban vagy ectoparaziticid­szeriként való felhasználásukhoz ez nem szük­séges. A kromatografálást célszerűen szilikagé­len, szerves oldószerkeverék, például metanolos metilénklorid, eluálószer használatával végez­zük. Ha a találmány tárgyát képező 1-ciáno-benz­imidazöl-szármiazékokat az állatok helminthia­sis kezelésére és leküzdésére alkalmazzuk, a benzianidazol beviteléhez használt specifikus anyag nem kritikus, és a jelenleg alkalmazott vagy rendelkezésre áló bármely módszer meg­felel a féreggel fertőzött vagy a fertőzésnek kitett állatok kezelésére. Ahol az 1-ciáno-benz­imidazol^származlékot száraz, szilárd egységnyi dózisban kívánatos adagolni, ott a szükséges mennyiségű benzimidazolt kapszulák, pirulák vagy tabletták formájában alkalmazzuk. E dó­zis-formákat oly módon készítjük, hogy a ható­anyagot megfelelő, finomeloszlású hígítószer­rel, töltőanyagokkal, porlasztószerekkel és/vagy kötőanyagokkal, például keményítővel, laktóz­zlal, talkummal, <magnézium-sztearáttal, növényi gumival és hasonlókkal alaposan egyenletesen elkeverjük. Az ilyen dózisegységeket tartalmazó készítmények összsúlya és féregűzőszer tartal­ma széles tartományban változtatható, amit számos tényező, például a kezelendő gazda­állat fajtája, a fertőzés mineműsége és mérté­ke, valamint a gazdaállat súlya befolyásol. Nagy 5 állatokhoz, például bárányokhoz, disznókhoz és szarvasmarhákhoz 1—12 g I általános képletű 1-ciáno-benzimidaziol-származékot tartalmazó, legfeljebb 15 g-os dózisegységek alkalmazhatók. Általában előnyösen az 5—10 g-os, 0,5—8 g 10 találmány szerinti 1-ciáno-benzimidaziol-szár­mazékot tartalmazó dózisegységek. A pirulák és a kisebb méretű tabletták különféle kötő­anyagokat és segédanyagokat tartalmaznak és elkészítésük a szakmában jól ismert módsze-15 rekkel végezhetők. A kapszulák könnyen ké­szíthetők oly módon, hogy a hatóanyagot hí­gítószerrel, például keményítővel vagy laktóz­zal összekeverjük és kapszulákba töltjük. A fertőzött állatok folyékony gyógyszeres ke-20 zelésére a találmány szerinti 1-ciáno-benzimid­azol-vegyületeket szuszpendálószerrel, például bentonittal, összekeverjük és a szilárd keveré­ket közvetlenül alkalmazás előtt vízbe kever­jük. Változatként, például a 2,918.403 számú 25 Amerikai Egyesült Államok-ibeli szabadalom­ban általában leírják, hogy használatra kész folyékony gyógyszerek is alkalmazhatók a hel­minthiasis ellen. A találmány szerinti folyé­kony gyógyszer-készítmények előnyösen 5—50 súly% 1-ciáno-benzimidazol-sziármazékot tartal­maznak. Az előbbiekben ismertetett 1-ciáno-benz­imidazol-származékok az állati tápba keverve, vagy pedig az állatok ivóvízében oldva vagy szuszpendálva is bevihetők a szervezetbe. Az ilyen készítményékben a 'benzimidazol inert hordozón vagy hígítószerben bensőségesen disz­pergált állapotban van. Inert vivőanylagon pél­dául olyan anyagot értünk, amely a benzimid­azollal nem lép kölesöinlhatásba, és az állati szer­vezet számára biztonságos. Amennyiben lehet­séges, a vivőanyag előnyösen magának az állati tápnak az alkotórésze. 45 Megfelelő készítmények olyan táp-pótanya­gokat tartalmaznak, amelyekben az aktív al­kotórész viszonylag nagy mennyiségben van jelen, és amelyek alkalmasak airaia, hogy a táp­go hoz közvetlenül, vagy közbeiktatott hígítással és bekeveréssel adagoljuk. Az ilyen készít­ményekhez megfelelő tipikus vivőanyagok vagy hígítószerek például a Distiller's szárított gabo­na, a kukoricaliszt, eitrosmliszt, f ermentálási ma-55 radékok, porított osztriga-héj, búzaderce, me­lasz oldható anyagok, tengericső-liszt, őrölt ét­kezési bab, szójabab dara, zúzott »mészkő és hasonló anyagok. Az aktív benzimidazolokat a vivőanyagban aprítással, keveréssel, őrléssel 60 vagy görgődobban való keveréssel oszlatjuk szét. Az 5—50 súly% körüli benzimidazol-tar­talmú készítmények különösen megfelelő táp­adalékok. A találmány szerinti trihalogén- és tetraha-65 logén-benzimidazolokat a szilárd vivőanyagban 2

Next

/
Thumbnails
Contents