166860. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés jól adagolható koagulálószer folyamatos előállítására
SZABADALMI 166860 MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS ^ A bejelentés napja: 1973. VI. 29. (GI—192) Elsőbbsége: 1972. VIII. 31. (P 22 42 811.1) Német Szövetségi Köztársaság. Nemzetközi osztályozás: C 02 b 1/20 C 01 f 7/06 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL A közzététel napja: 1974. XII. 28. Megjelent: 1976. X. 31. *.'.'" jS Feltalálók: Tulajdonos: BAYER Gerhard vegyészmérnök, Ludwigshafen/Rhein, CHERDRON Egon Gebrüder Giulini GmbH., dr. oki. vegyész, Limburgerhof/Pfalz, Német Szövetségi Köztársaság Ludwigshafen, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás és berendezés jól adagolható koaguláloszer folyamatos előállítására * A találmány tárgya eljárás és berendezés zavaros és/vagy foszfáttartalmú víz vagy szennyvíz koagulálására különösen alkalmas, jól adagolható koaguláloszer folyamatos előállítására vörösiszapból. A vörösiszap, mint ismeretes, alumíniumoxidnak a Bayer-féle eljárással való előállításánál nem hasznosítható melléktermékként jelentkezik, amelynek összetétele és mennyisége a felhasznált bauxit minőségétől függően változik. A 105 °C-on szárított vörösiszap összetétele általában az alábbi határok között ingadozik (a szárítatlan melléktermék mintegy 35—45% vizet tartalmaz): Al2 o 3 15—25 súly% Fe2 O s 20—55 súly% Ti02 5—10 súly% Si02 8—12 súly% CaO 1— 4 súly% Na2 0 5—12 súly% izzítási veszteség 7—10 súly% Az 1 592 104 sz. német szövetségi köztársasági közzétételi iratból ismeretes, hogy a fémoxidokra vonatkoztatva az ekvivalensnél kisebb menynyiségű 60—96%-os kénsavval a vörösiszap részben feltárható. Az így kapott termék különféle területeken alkalmazható, például víz- és szennyvízülepítésnél és — különösen humusztrá-10 15 20 25 30 gyávái és ammóniumszulfáttal vagy más trágyákkal kapcsolva — talajjavításnál. Ha vízülepítési célokra az említett 1 592 104 sz. közzétételi irat szerinti eljárással nagyüzemi méretekben próbálunk koagulálószert előállítani, azt kell megállapítanunk, hogy ennek az eljárásnak van néhány hiányossága. Ilyen például, hogy a vörösiszapot előzőleg 10—20% nedvességtartalomig elő kell szárítani, mivel csak így nyerhető kielégítően száraz és tárolásra alkalmas reakciótermék. A szárított vörösiszapot ugyanakkor finomra kell őrölni, ami jelentős költségekkel és porképződési problémákkal jar. A szárított és őrölt vörösiszap nehezen adagolható, és intenzív keverőberendezésekkel is csak tökéletlenül elegyíthető a kénsavval. További hiányosság, hogy a reakcióelegy pépszerű állapotban képződik és célszerű, szilárd halmazállapotú termék nyerése céljából alkalmas berendezésekben le kell hűteni, előzúzásnak kell alávetni, majd a szükséges szemcsenagyságra kell őrölni. Az őrölésnél további nehézségek jelentkeznek, mivel a megszilárduló reakciótermék könnyen rásül az őrlőberendezésre. Ugyanez érvényes az őrlést követő rostálásra is. A fentiekből nyilvánvaló, hogy az 1 592 104 sz. közzétételi irat szerinti eljárás nagyüzemi alkalmazása nemcsak technológiai szempontból problematikus, de gazdaságossági szempontból sem előnyös. 166860
