166848. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lenolajkence alapu kittek előállítására
166848 szerűen 2:1 arányú keverékben alkalmazzuk, amelyhez 0,01% alatti mennyiségben adjuk az aktív szilíciumdioxidot. Az előállítás során előnyösen úgy járunk el, hogy a dolomitliszt és hegyikréta őrlemény 2:1 arányú keverékét a szükséges mennyiségű lenolajkencével összegyúrjuk, majd a nyers kitthez hozzáadjuk a még hiányzó hegyikréta mennyiségét. A gyúrási időt mintegy 60 percre állítjuk be. A dolomitliszt szemcsenagyságát úgy állítjuk be, hogy annak legfeljebb 5%-a 100 mikron feletti és több mint 50%-a 40 mikron alatti szemcsefinomságú. A találmány szerint készült kitteknél tárolás közben olajleadás nem tapasztalható, a technológiai idő körülbelül felére csökken, a kittek minősége javítható. Az ismert összetételű lenolaj kence alapú tapaszokban a töltőanyagként szolgáló hegyikréta elsősorban monomolekuláris és csak kisebb mértékben plurimolekuláris rétegben képes az olajat megkötni, a másodlagos kötőerők az olajat kisebb mértékben képesek adszorbeálni, tárolás közben kisebb mechanikai erők befolyására az olaj a felületről leválik, ezt az olaj leadást a hegyikréta vízszívó tulajdonsága elősegíti. Az őrölt hegyikréta olajfelvevő képessége intenzív gyúrással és a gyúrási idő növelésével ugyan bizonyos határig növelhető, de a túlzsírozott hegyikréta nem képes az olajat stabil módon megtartani. Felismerésünk szerint a hegyikréta olajfelvevőképessége összefüggésben áll annak karbonáttartalmával és savoldhatatlan rész mennyiségével, valamint nedvességtartalmával. Meglepő módon azt találtuk, hogy a hegyikrétához analóg ásványi anyag a dolomit, amely kalcium-magnézium-karbonát kettős sókból áll, bár önmagában olajfelvevőképessége a hegyikrétához hasonló mértékben alacsony, megfelelő szemcsefinomságú őrlemény formájában a hegyikrétához hozzáadva növeli annak karbonáttartalmát, csökkenti a savoldhatatlan rész mennyiségét és a nedvességtartalmat, a dolomit állás közben vizet nem köt meg. Az őrölt hegyikréta 80%-os karbonáttartalmával szemben a dolomitliszt legalább 95% karbonátot tartalmaz, míg a savoldhatatlan rész mennyisége a hegyikréta 15%-ához képest a dolomitlisztnél legfeljebb 0,8%. A karbonáttartalom és a savoldhatatlan rész olajfelvételt és olajmegtartást befolyásoló képességét fokozhatjuk a dolomitliszt szemcsefinomságának megfelelő beállításával. Megállapításunk szerint, ha a dolomitliszt 100 mikron feletti része legfeljebb 5%, és a 40 mikron alatti rész 50%, akkor a kittek minőségi tulajdonságai a legkedvezőbben alakulnak. A karbonáttartalom és savoldhatatlan rész, valamint az olajfelvétel és olajmegtartő képesség közötti összefüggést azért találjuk meglepőnek, mert a szakirodalomban semmiféle olyan utalás nem található, hogy az ásványi anyagok ilyen összetétele befolyásolná a kittek minőségi tulajdonságait. A hegyikrétához kevert dolomitliszt kedvező hatása előnyösen egyesíthető a találmány szerinti eljárásnál a javasolt Aerosil gyúrást befolyásoló hatásával. Ennek eredményeképpen a kitt gyúrása közben nem lép fel granulálódás, az elkészült kitt az előállítási folyamat befejeződéséig homogén és plasztikus marad. A granulálás 5 elmaradása intenzívebb gyúrási folyamatot eredményez, még akkor is, ha az Aerosilt a kitt súlyára számítva körülbelül 0,01% alatti optimális mennyiségben alkalmazzuk. 10 A lenolajkence alapú kittek összetétele, olajfelvétele és a gyúrási idő közötti összefüggést az alábbi táblázatban szemléltetjük: 15 fefr - &D tr mlt K S Ce száma sr. br&r' 20 25 Kencefelvétel „,„,„Aoi n1a1 Gyurasi olaj- °L fr idő szám IoS% Perc 1 8,7 — 1,49 17,2 14,5 120 2 4,0 1,5 0,78 14,2 12,4 180 3 4,0 2,0 0,83 13,8 12,1 120 4 4,2 1,8 0,87 14,6 12,6 120 5 4,2 1,8 0,87 14,6 12,6 60 6 4,2 1,8 0,84 14,0 12,2 105 7 4,0 2,0 0,885 14,8 12,8 90 8 6,0 3,0 1,31 14,6 12,3 70 Az 1. kísérletben az ismert összetételű kitteket vizsgáltuk gyúrási idő és olaj felvétel szem-30 pontjából. Az optimális gyúrási időt csak a hegyikréta optimális olaj felvételénél nagyobb mennyiségű kencével lehet elérni. A 2. kísérletben a hegyikréta olajfelvevő-képességét figyelembe véve dolomitlisztet adagoltunk, itt azt ta-35 pasztaltuk, hogy az olajtartalom lényegesen csökken, de a gyúrási idő megnövekedett, ugyanakkor a kitt olajmegtartó képessége is nőtt. Ha a 3. kísérletben viszonylag alacsony olajtartalom mellett további dolomit mennyisé-40 get adunk a hegyikrétára számítva és 2:1 hegyikréta-dolomit arányt állítunk be, akkor a gyúrási idő 120 percre csökken. A kréta-dolomit arány változtatásával a 4. kísérletben a gyúrási idő számottevően nem változik. Az 5. kísérlet a 45 technológiai adagolási sorrend fontosságát szemlélteti, mivel itt 1 : 1 arányú hegyikréta-dolomitot gyúrtunk össze a kencével, majd a még szükséges hegyikrétát részletekben adagoltuk, amikor is a gyúrási idő a felére csökken. Ha a 6. 50 számú kísérletben a kence mennyiségét csökkentjük, akkor a gyúrási idő növekedését tapasztaltuk. A 7. számú kísérletben a 4. kísérlet szerinti olajtartalom mellett a dolomitliszt mennyiségét megnöveltük. A szükséges kence 55 mennyiségét két részletben adagoltuk, a gyúrási idő ugyan csökkent, de a kitt tárolásállósága jelentősen romlik, az olajmennyiség mintegy 15%át leadja. A 8. kísérlet lényegében azt szemlélteti, hogy az 5. kísérlet szerinti technológiai sor-60 rend alkalmazásával a gyúrási idő legfeljebb 70 perc, de általában az adagnagyság növelése a gyártás hatékonyságát is növeli. A találmány szerinti eljárás további részleteit 65 az alábbi kiviteli példákban szemléltetjük: 2
