166840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új antibiotikumok előállítására

166840 21 22 60 Antibiotikum fi M •S o 4J u SS < o a, 3 0,50 0,97 1,07 0,96 0,50 0,97 1,19 0,85 0,50 1,04 1,28 0,68 0,50 0,92 1,21 0,90 0,25 0,96 1,15 0,99 0,25 1,01 1,02 0,91 0,25 0,86 1,29 0,94 0,25 1,04 1,21 0,74 0,25 1,02 1,05 0,94 0,20 0,94 1,27 0,87 A 28695B nátrium-25 1,21 1,18 0,61 és káliumsójának 10 0,53 1,76 0,85 keveréke 5 1,14 1,27 0,65 5 0,95 1,81 0,70 1 1,23 1,05 0,67 11 0,98 1,51 0,76 0,2 0,98 1,17 0,88 A fenti adatokat, ahol egy dózisra vonatkozóan több kísérletet végeztünk, átlagolva, a következő eredményeket kapjuk: 0» <nr-t •a Antibiotikum KS *íS 0 IS u SS CD < 0 u ft 3 ffl A 28695A nátrium-5 0,98 1,68 0,62 és káliumsójának 1 0,95 1,33 0,81 keveréke 0,50 0,98 1,19 0,85 0,25 0,98 1,14 0,90 A 28695B nátrium-5 1,04 1,54 0,68 és káliumsójának 1 1,10 1,28 0,72 keveréke A fenti kísérleti eredményekből látszik, hogy a propionátok mennyisége minden esetben meghaladja a kontroli-kísérletben várt értéket. A 29 kísérletből 19 esetben a kontrollhoz képest csökken az acetátok mennyisége. A propionátok mennyiségének növekedése az acetátokhoz képest különösen figyelemreméltó az összegező táblázat adatai szerint, ahol a biológiai kísérlet adatainak természetes variabilitását kiküszöböltük. A táblázatok adataiból világosan kitűnik, hogy az A 28695 antibiotikumokkal kezelve az állatokat, a vizsgált mennyiségű hatóanyagok, szemben a kontrollal, jelentősen növelik a propionátok acetátokhoz viszonyított mennyiségét. A kontrollhoz képest mindenkor csökken a butirátok mennyisége is. Ahogy az ismert, mivel a butirátok a fel nem használható acetátokból keletkeznek a bendőben, ezek mennyiségének csökkenése nem befolyásolja negatívan a tápanyag hasznosítását. Ügy találtuk, hogy a találmány szerinti eljárással előállított antibiotikumok a kérődző álla-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 tok bendőjében növelik a propionátok acetátokhoz viszonyított mennyiségét, ha a hatóanyagot orálisan adagoljuk az állatoknak. A hatóanyagot legegyszerűbben a táplálékkal együtt adagolhatjuk. Ugyanakkor az antibiotikumok másképpen is adagolhatok. Készíthetünk például a hatóanyagot tartalmazó tablettákat, nagyméretű pirulákat, kapszulákat stb., és ezeket adjuk be az állatoknak. Az antibiotikumot tartalmazó készítményeket ez esetben az állatgyógyászatban jól ismert eljárással készíthetjük. A kapszulák készítésére az előnyös alakban készített antibiotikumot zselatin-kapszulákba töltjük. Az antibiotikum adott esetben semleges, poralakú hígítóval, például cukorral, keményítővel, tisztított kristályos cellulózzal hígítható, a kapszulák könnyebb töltésére így megnövelve térfogatát. A találmány szerinti eljárással előállított antibiotikumokat tartalmazó tablettákat más gyógyszerészeti készítmények előállításához hasonló eljárással állíthatunk elő. A tabletták készítésére alkalmas eljárások jól ismertek és kidolgozottak. A hatóanyagon kívül a tabletták általában egy alapanyagot, egy, a tabletta szétesését elősegítő anyagot, egy abszorbenst, egy kötőanyagot és egy nedvesítőszert tartalmaznak. A leggyakrabban használt alapanyag a laktóz, nátriumklorid, keményítő és mannóz. A keményítő a tabletta szétmálását is elősegíti, mint az alginsav, Felületaktív anyagként nátriumlaurilszulfátot, dioktil-nátriumszulfoszukcinátot használhatunk. Abszorbensként általában keményítőt és laktózt, míg olajos anyag használata esetén magnéziumkarbonátot alkalmazunk. Kötőanyagként gyakran zselatint, gumikat, keményítőt, dextrint és különböző cellulózszármazékokat használunk. A nedvesítőszerek közül többek között a magnéziumsztearátot, zsírkövet, paraffingyantát, különböző szappanokat és a polietilénglikolt használhatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított antibiotikumokat az állatgyógyászatban ismert speciális készítményekben is adagolhatjuk. Az ilyen készítményekből hosszabb idő alatt válik szabaddá a hatóanyag. Ilyen esetben az antibiotikumot olyan alakban adjuk a készítményhez, amely vízben csak nagyon gyengén oldódik. A készítményhez, annak fajsúlyának növelésére, egy segédanyagot, például vasreszeléket adunk, így az a bendő alsó részén marad. Az antibiotikum oldódását egy olyan töltőanyag használatával késleltethetjük, amely vízben nem oldódik, és amelybe a hatóanyagot beágyazzuk. Ilyen célra emészthető gyantákat, tisztított fémszivacsokat vagy vízben nem oldódó polimerizált készítményeket használhatunk. A találmány szerinti eljárással előállított antibiotikumokat tartalmazó készítményt meg is itathatjuk az állatokkal. Ilyenkor a legegyszerűbb módon úgy járunk el, hogy az antibiotikum vízben oldódó alakját készítjük el. Ha valamilyen oknál fogva oldhatatlan vegyületre van szükségünk, úgy szuszpenziót készítünk. Az álla-11