166812. lajstromszámú szabadalom • Eljárás halogénalkil-tionofoszforsav-észterek előállítására és e vegyületeket hatóanyagként tartalmazó inszekticid és nematicid szerek
166812 sabb lebomlás a növényekben és a növényeken, rezisztens kártevőkkel szemben hatékonyság stb. Ha kiindulási anyagokként például 0,0-dimetil-0-(2,2-diklórvinil)-tionofoszforsavésztert és brómot, illetve 0-(l,2-dibróm-2,2-diklóretil)-tionofoszforsavészterdikloridot és metanolt használunk, a reakció lejátszódását az alábbi reakcióegyenletek szemléltetik: 8 A reakció befejezése után a bróm feleslegét nátriumhidrogénszulfit-oldattal kimossuk és az elegyet a szokásos módon dolgozzuk fel. A b) eljárásban a foszforsavdikloridot a megfelelő alkohollal reagáltatjuk, ahol ez utóbbi feleslege szolgálhat oldószerként. A reakcióelegyet a szokásos módon dolgozhatjuk fel. Az új vegyületek többnyire olajszerű anyagok S Br Br a) b) (CH3 0) 2 P-0-CH=CCl 2 + Br 2 - (CH 3 0) 2 P-0-CH-CCl 2 S Br Br S Br Br CK CK >P—O-CH—CCla + 2CH3OH —2HC1 - (CH3 0) 2 P-0-CH-CCl 2 Az alkalmazott kiindulási anyagokat a II—IV képletek egyértelműen meghatározzák. R előnyösen 1—3 szénatomos egyenes szénláncú alkilgyököt jelent. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott II általános képletű tionofoszforsav-származékok, illetve IV általános képletű alkoholok példái az alábbiak: 0,0-dimetil-, 0,0-dietil- és 0,0-di-n-propil-O(2,2-diklórvinil)-tionofoszforsavészter, továbbá metanol, etanol és n-propanol. A kiindulási anyagként alkalmazott diklórviniltionofoszforsavészterek részben ismertek, míg az alkoholok mindegyike ismert az irodalomból. Az előbb említetteket ismert módon állíthatjuk elő (2 150 108 számú NSZK-beli nyilvánosságrahozatali irat). Az 0-(l,2-dibróm-2,2-diklóretil-tionofoszforsavészterdikloridot például a 2 150 108 számú NSZK-beli nyilvánosságrahozatali iratban leírt 0-)2,2-diklórvinil)-tionofoszforsavészterdikloridból állíthatjuk elő brómmal. Az I általános képletű új halogénalkiltionofoszforsavészterek előállítására irányuló a) és b) eljárásokat előnyösen alkalmas oldó-, illetve hígítószerek alkalmazásával valósítjuk meg. Ilyen oldó-, illetve hígítószerként gyakorlatilag az összes közömbös szerves oldószer szóba jön. Idetartoznak különösen az alifás és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogének, így benzol, toluol, xilol, benzin, metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, klórbenzol, éterek, például dietil- és dibutiléter, dioxán, továbbá ketonok, aceton, metiletil-, metilizopropil- és metilizobutilketon, azonkívül a nitrilek, így aceto-és propionitril vagy alkoholok, így metanol, etanol és propánok Az a) eljárásban katalizátorként például azobisz-izovajsavnitrilt használunk. A reakcióhőmérsékletet mindkét eljárás esetén széles határokon belül változtathatjuk, általában 10 °C és 100 °C, előnyösen 20 °C és 50 °C között végezzük a reakciót. A reakciót általában normál nyomáson valósítjuk meg. Az a) eljárás megvalósításakor a brómot általában 5—15% feleslegben reagáltatjuk a diklórviniltionofoszforsavészterrel, adott esetben katalizátor, például azo-bisz-izovajsavnitril, valamint valamely oldószer jelenlétében, a megadott hőmérsékleten. alakjában keletkeznek, amelyeknek egy része nem desztillálható bomlás nélkül, hanem csak az úgynevezett ,,szótdesztillálás"-sal szabadíthatók meg az illó alkotórészektől, azaz hosszabb időn át melegítve csökkentett nyomáson és kissé megnövelt hő-25 mérsékleten és ily módon tisztíthatók. Jellemzésükre a törésmutató szolgál. Az anyagok szerkezetét elemzéssel, infravörös és MMR-spektrum segítségével állapítottuk meg. Amint a fentiekben már többször említettük, az 30 új halogénalkiltionofoszforsavészterek kitűnő inszekticid és akaricid hatást mutatnak a növényeket és raktározott készleteket megtámadó, valamint az egészségvédelemben jelentkező kártevőkkel szemben. Ezenkívül jó hatást mutatnak a szívó és rágó 35 rovarokkal és atkákkal szemben is. Egyidejűleg fitotoxicitásuk nagyon csekély és részben fungicid hatást is mutatnak. így a találmány szerinti hatóanyagok kártevőirtószerként a növényvédelemben és a raktározott készletek védelmében, valamint a 40 gyógyászat területén jól alkalmazhatók. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfalevéltetű (Myzus persicae), a fekete bablevéltetű (Doralis fabae), zablevéltetű (Rhopalosiphum padi), borsó-45 levéltetű (Macrosiphum pisi), és a burgonyalevéltetű (Macrosiphum solanifolii), továbbá a ribizlilevéltetű (Cryptomyzus korschelti), almafalevéltetű (Sappaphis mali), szilvafalevéltetű (Hyalopterus arundinis) és a fekete cseresznyefalevéltetű (Myzus 50 cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), "például az oleander pajzstetű (Aspidiotus hederae) és a kehelypajzstetű (Kecanium hesperidum), valamint a Pseudococcus maritimus; a hólyagoslábúak (Thysanoptera), így a sárgafarú üvegházi tripsz (Hercino-55 thrips femorális) és a poloska-félék, például a répapoloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdercus intermedius), agyi poloska (Cimex lecturalius), rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák, így az Euscelis 60 bilobatus és Nephotettix bipunctatus. A rágó rovarokhoz tartoznak mindenek előtt a lepkehernyók (Lepidoptera), így a káposztabagolylepke (Plutella maculipennis), a gyűrűs szövőlepke (Lymantria dispar), az aranyfarú szövőlepke (Eup-65 roctis ohrysorrhoea), és a Malacosoma neustria, to-2
