166770. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenilszulfonil-csoporttal szubsztituált 1,6-dimetil-1,5-hexadienilén-láncot tartalmazó vegyületek előállítására

5 166770 6 A fenil-5-(2,6,6-trimetil- l-ciklohexenil)-3-metil-2,4--pentadienil-szulfon előállítására egy alkálifémfenilszulfinátot l-klór-3-metil-5-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexenü)-2,4-pentadiénnel reagáltatunk a 71 01 792 számú „az A-vitamin szintézis új közbülső termékei" című francia szabadalmi bejelentésben leírt eljárás szerint. 2. példa Csepegtetőtölcsérrel, hűtővel, mechanikus keverővel és nitrogénbevezető csővel ellátott háromnyakú 50 ml-es lombikba betoltunk 3,68 g kálium-terc-butilátot és 5 ml tetrahidrofuránt. Ezután — 70 C°-on nitrogénatmoszférában betoltunk 4,1 g (0,01 mól) fenil-retinilrszulfont 10 ml tetrahidrofuránban oldva. Ezután betöltjük 2,78 g (0,02 mól) l,4-diklór-2-metil-2-buténnek 4 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát. A reakciókeveréket 5 óra hosszat —70 C°-on tartjuk, majd dekantáljuk, és az előző példában leírt módon kezeljük. így 7,15 g viszkózus, vörös színű olajat kapunk. Ez a termék ultraibolya és mágneses magrezonanciaspektruma szerint azonos a III képletű vegyülettel. Kitermelés a kiindulási szulfonra számítva 97,5%. A fenil-retinil-szulfont úgy állítjuk elő, hogy 1,06 g nátriumfenilszulfinát 100 ml ecetsavval készült oldatához hozzáadjuk 1,43 g 3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexenil)-l,4,6,8-nonatetraén-3-ol, vagyis a 3-retinol 3 ml dietiléterrel készült oldatát. A reakciókeveréket néhány órán át állni hagyjuk, majd 60 ml vízbe töltjük. A vizes réteget 4 ízben 10 ml dietiléterrel extraháljuk. Az éteres rétegeket vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldattal mossuk, majd magnéziumszulfáton szárítjuk. Bepárlás után fenil-retinil-szulfont kapunk. 3. példa Az 1. példában leírttal azonos készülékbe betoltunk 2 g fenil-retinil-szulfont 10 ml tetrahidrofuránban oldva, és 1,12 g kálium-terc-butilátot 12 ml tetrahidrofuránban oldva. A keveréket — 73 C°-ra hűtjük, és hozzáadjuk 1,12 g l-(terc-butoxi)-4-klór-2-metil-2-buténnek 8 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát. A keveréket 15 óra hosszat —71 C°-on, majd 3 és 3/4 óra hosszat — 50 C°-on tartjuk. Ezután a reakciókeveréket 100 ml víz és 100 ml dietiléter keverékébe öntjük. Az éteres oldatot dekantáljuk, a vizes réteget dietiléterrel extraháljuk, majd az éteres réteget az 1. példában leírt módon kezelve 4,1 g viszkózus narancsvörös színű terméket kapunk. Vékonyréteges kromatografálással elkülöníthetjük a IV képletű terméket. Kitermelés a kiindulási szulfonra vonatkoztatva 80%. 4. példa 1,88 g kálium-terc-butilátot és 3 ml tetrahidrofuránt tartalmazó, - 25 C°-ra hűtött lombikba betöltjük 2,05 g fenil-retinil-szulfonnak 6 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát. Ezután 10 perc alatt hozzáadjuk 1,22 g fenil-4-klór-2-metil-2-butenil-szulfonnak 5 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát. A hőmérsékletet —15 C°-ra hagyjuk emelkedni, és ezen a hőmérsékleten 7,5 óra hosszat keverjük a reakciókeveréket. —70 C°-on való 16 órai állás után a reakciókeveréket 80 ml víz és 50 ml 5 dietiléter keverékébe öntjük, majd az előző példákban leírt módon kezeljük. így 3,6 g szilárd sárga terméket kapunk, amely 2,16 g V képletű vegyületet tartalmaz. Kitermelés a kiindulási szulfonra vonatkoztatva 70%. A fenil-4-klór-2-metil-2-butenil-szulfon fenilszulfon-10 savkloridnak izoprénnel való reagáltatásával állítható elő az 1 409 516 számú francia szabadalmi leírásban közölt eljárással. Ez az V képletű diszulfon l-klór-3-metil-5-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexenil)-2,4-pentadiénnel egy aniont képző 15 anyag jelenlétében való reagáltatással 12,15'-bisz(fenilszulfonü)-ß-karotint szolgáltat, amely deszulfonálással bázisos közegben átalakítható ß-karotinne. 20 5. példa a) 4 g kálium-terc-butilátot és 15 ml tetrahidrofuránt tartalmazó lombikot —30 C°-ra hűtünk, és beleöntjük 25 egy Va képletű diszulfonnak 15 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát, majd retinilkloridnak az alább leírt módon készült tetrahidrofurános oldatát. A reakciókeveréket 2 óra hosszat — 30 C°-on, majd 4 óra hosszat —15 C°-on keverjük, és utána 0 C°-on 16 óra hosszat 30 állni hagyjuk. Ezután 100 ml jeges víz és 50 ml dietiléter keverékébe öntjük, az éteres réteget dekantáljuk, és a vizes réteget 4 ízben 60 ml dietiléterrel extraháljuk. Az egyesített éteres rétegeket 3 ízben 100 ml 20%-os nátriumklorid-oldattal mossuk, magnéziumszulfáton 35 szárítjuk, szűrjük, és bepároljuk. így 9,8 g nyers terméket kapunk, amelyben 7,85 g VI képletű vegyület van. A termék etanolos oldatának ultraibolya spektruma maximális elnyelést mutat 294 nm-nél (E}"^ = 190) és egy másikat 254 nm-nél (E}°4 —185). Ez megfelel a 40 VI képletnek. Kitermelés 95,6%. A kiindulási anyagként használt diszulfon előállítására fenil-3-metil-5-(2,6,6-trimetil- l-ciklohexenil)-2,4--pentadienil-szulfont alkálifém-terc-butilát jelenlétében tetrahidrofurános közegben —30 C°-on fenil-4-klór-3-45 -metil-2-butenil-szulfonnal reagáltatunk. A kiindulási fenil-4-klór-3-metil-2-butenil-szulfon előállítására nátriumfenilszulfinátot ekvimoláris arányban vízmentes etanolban 38—40 C°-on l,4-diklór-2-metü-2-buténnel reagáltatunk. A fehér színű szilárd termék 50 olvadáspontja 88 C°. A retnililklorid felhasználásra kerülő oldatának előállítására 2,85 g 3-retinolnak 10 ml dietiléterrel készült oldatát 3 ml éterben oldott 0,3 ml foszfortrikloriddal reagáltatjuk, 2 óra hosszat — 30 C°-on. 55 b) 3,62 g VI képletű diszulfont, 1,7 g kálium-terc-butilátot és 25 ml vízmentes piridint betoltunk egy lombikba, 2,5 óra hosszat 50 C°-on melegítjük, majd 16 óra hosszat 20 Cc-on állni hagyjuk, és utána 2 n kénsavval 6 pH-ig közömbösítjük. A piridint vízlégszivattyúval 60 létesített vákuumban eltávolítjuk. A maradékhoz 80 ml dietilétert és 50 ml vizet adunk. A vizes réteget dekantálás után éterrel extraháljuk. Az egyesített éteres rétegeket magnéziumszulfáton szárítjuk, szűrjük, és bepároljuk. Ultraibolya spektruma alapján megállapítható, 65 hogy a termék ß-karotin. 3