166754. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényes galván rézbevonat előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1972. X. 3. Közzététel napja: 1974. XII. 28. Megjelent: 1976. XII. 31. (01—154) 166754 Nemzetközi osztályozás: C 23 b 5/18 Feltalálók: Farkas Sándor oki. vegyész, Budapest Dr. Haskó Ferenc kandidátus, Budapest Tulajdonos: ORION Rádió- és Villamossági Vállalat, Budapest Eljárás fényes gályán rézbevonat előállítására i A találmány tárgya eljárás fényes rézbevonat előállítására. Ismeretes, hogy galván rézbevonatokat mind korrózióvédelmi, mind egyéb technikai célokra alkalmaznak. Az utóbbi esetben a rézbevonatok sze- 5 repe többnyire a megfelelő vezetőképesség biztosítása. Galván rézbevonatok különböző elektrolitokból választhatók le, melyek közül a cianidos, pirofoszfátos és különböző savas elektrolitok a legelterjedtebbek. E fürdőkben általában 1 mól/liter érték 10 körüli rézionkoncentrációt alkalmaznak. Magas fényű bevonatot cianidos fürdő alkalmazása esetén csak pólusváltással lehet előállítani. A meglehetősen költséges pirofoszfátos elektrolit és a rézszulfátot és kénsavat, vagy rézszulfátot és flurobórsavat 15 tartalmazó savas elektrolit esetén fényes bevonat leválasztására adalékanyagokat alkalmaznak (Handbuch der Galvanotechnik, II. kötet, 23—85 oldal). Ezek hatására a galván rézbevonat durva kristályos jellegét elveszti és fényessé válik. Savas és pirofosz- 20 fátos fürdőkben fényesítő adalékként főleg tiokarbamid-származékokat vagy szerves nitrogén-vegyületeket, míg cianidos fürdőkben különböző szerves szelén- és kénvegyületeket alkalmaznak. E vegyületek alkalmazása — bár fényesítő és kiegyenlítő ha- 25 tást eredményeznek — különböző hátrányokkal jár. így például a tiokarbamid-származékok galvanizálás közben képződő bomlástermékei a rézbevonatok ridegségét nagymértékben megnövelik, és egy idő után a fürdőben felszaporodva a fémleválasztást le- 30 hetetlenné teszik. Az eddig alkalmazott szafraninszármazékok hátránya, hogy önmagukban nem kielégítő a fényesítő hatásuk. Ezért további adalékanyagokkal, így kloridokkal, tiovegyületekkel, felületaktív anyagokkal kombinálják őket a kielégítő fényesítő hatás elérésére. Több szerves vegyületet tar^ talmazó fényesítő adalék alkalmazása azonban a folyamatos üzemeltetés szempontjából korántsem előnyös. Ismeretes továbbá galván cinkbevonat leválasztásához savas fürdőben aldehidek vagy ketonok és aminők kondenzációs termékeinek mint fényesítő adalékoknak a használata (lásd a 2 101 347 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságra hozatali iratot). A fenti fürdőhöz azonban az aldehidek vagy ketonok és aminők alkotta kondenzációs termékeken kívül a megfelelő fényesítő hatás elérésére oldódást elősegítő anyagként nem-ionos vagy kationaktív felületaktív anyagokat és amfoter nedvesítőszerként zsírsavszármazékokat vagy azok sóit adják, ami — mint említettük — a folyamatos üzemeltetés szempontjából előnytelen. A találmány célja a fenti hátrányok kikűszöböbölésével olyan eljárás kidolgozása, amelynél a fényesítő adalékként használt vegyületek a bevonat fényét önmagukban is biztosítják, és a fent felsorolt mindhárom típusú fürdőben alkalmazhatók. Azt találtuk, hogy ha fényesítő adalékként 500— 5000 átlagmolekulasúlyú poliimin és difenilkarbazíd kondenzálásával kapott I általános képletű vegyü-166754 1