166709. lajstromszámú szabadalom • Immunológiai diagnosztikai reagens
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADAL LEÍRÁS I Bejelentés napja: 1972. I. 31. Amerikai egyesült államokbeli elsőbbsége: 1971. II. 1. (111.737) Közzététel napja: 1974. XII. 28. (HO—1452) Megjelent: 1976. XI. 30. 166709 Nemzetközi osztályozás: A 61 k 23/00 G 01 n 31/02 Feltaláló: Hager Hans Jacob immunkémikus, New York, Amerikai Egyesült Államok Tulajdonos: F.Hoffmann-la Roche et Co., Aktiengesellschaft, Basel, Svájc Immunológiai diagnosztikai reagens i A találmány diagnosztikai reagensekre, azok előállítására, és az azok alkalmazásával végrehajtott diagnosztikai módszerekre vonatkozik. Emberek, illetve állatok kóros vagy normálistól eltérő állapotainak diagnózisában gyakran alkalmaznak 5 immunológiai vizsgalatokat. Az immunológiai módszerek lényege, hogy a vizsgált egyed testnedveiben antitestek vagy antigének jelenlétét határozzák meg. Az antigén idegen anyag, amely a vizsgált egyedbe jutva bizonyos oldható anyagok — ún. antitestek — termelését 10 idézi elő. Bármilyen idegen anyag, pl. fehérje, amely egy adott egyedben normális körülmények között nincs jelen, antitestek képződését idézheti elő, ha megfelelő körülmények között kerül az egyedbe. A kialakult antitestek reakcióba lépnek az antigé- 15 nekkel, így az antitestek pl. mikrobás vagy vírusos támadás esetén védelmet nyújtanak a fertőzéssel szemben. Az immonológiai vizsgalati módszerek az antigén-antitest-reakción alapulnak. Ez a reakció általában oldhatatlan anyag képződésével vagy agglutinációval jár. 20 Az antigén vagy antitest jelenlétét általában úgy mutatják ki, hogy a megfelelő antitestet vagy antigént a vizsgálandó egyed testnedvével, általában vizeletével, vérszérumával vagy speciálisan kezelt vérkivonatával 25 hozzák érintkezésbe. Megjegyezzük, hogy a vizsgálatokhoz egyéb testnedvek is felhasználhatók. Az antigén vagy antitest jelenlétét az egyedben pozitívnak tekinthetjük, ha oldhatatlan antigén-antitest-komplex képződik. 30 Tekintettel arra, hogy egyes komplexek igen lassan alakulnak ki, ill. azok részecskemérete igen csekély, a komplexeket hordozók felhasználásával teszik vizuálisan észlelhetővé. A felhasználható hordozóanyagok közül a következőket említjük meg: juh- és humán eritrociták, baktériumsejtek, bentonit, latexrészecskék (pl. polisztirol), anionos fenolgyanták és finoman eloszlatott diazotált aminocellulóz. A szerológiailag determináns anyagok fizikai megkötésére képes ismert hordozóanyagok (pl. 1.009.896 sz. brit szabadalmi leírás) alkalmazhatósága az immunológiai diagnosztikai eljárásokban korlátozott, ezek az anyagok ugyanis számos hátrányos tulajdonsággal rendelkeznek. Nagy hátrányt jelent pl. sok esetben az érzékenység hiánya, illetve a csekély stabilitás. Ezek a hátrányok elsősorban annak tulajdoníthatók, hogy ha a latex-részecskéken a szerológiailag determináns anyagból álló, fizikailag kötött réteg alakul ki, a szabad és az asszociált anyag között egyensúly lép fel. Az egyensúly a megfelelő antigén vagy antitest és a szabad és a latexhez kötött antitest vagy antigén között kompetitív inhibíciót eredményez. További hátrányt jelent, hogy sok negatív töltésű fehérje fizikailag nem köthető közömbös latex-részecskékhez anélkül, hogy hidrolízist vagy enzimes bomlást ne szenvedne. Ez a kezelés a szerkezet konformációs megváltozásával járhat, amely károsan befolyásolhatja a reakció specifitását. Kisméretű peptidek még ilyen körülmények között sem képeznek közömbös polimereken fizikailag kötött bevonatot, és ez a jelenség sok immunológiai diagnosztikai vizs-166709 1
