166679. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázisosan szubsztituált új karbonsav-alkiltio észterek előállítására

3 166679 4 toxicitása és nemkívánatos mellékhatásuk, például midriázis, tachikardia és a nyálkiválasztás gátlása csekély, ezért terápiás szélességük rendkívül ked­vező. Különösen jó hatásuk van azoknak a vegyületek­nek, amelyek képletében X etilén-, illetve viniléncso­portot jelent. A legjobb görcsoldó hatást a 10,11-di­hidro-5-dibenzo [b,f] azepin-5-karbonsav-(ß-etil-izo­propil-aminoetil) -tioészternél tapasztaltuk. A vegyületek adagja 1—300 mg, előnyösen 5—50 mg, injekciós oldatokban pedig 0,1—10 mg, előnyö­sen 0,5—5 mg. A találmány szerinti vegyületeket magukban vagy egyéb gyógyszerhatású anyagokkal, például altató­szerekkel vagy nyugtatószerekkel kombinálva alkal­mazhatjuk. Alkalmas gyógyszerkészítmények például a tabletták, kapszulák, kúpok, oldatok, emulziók vagy diszpergáló porok. Megfelelő tablettákat pél­dául a hatóanyagoknak ismert segédanyagokkal, pél­dául iners hígítószerekkel, mint amilyen a kalcium­karbonát, kalciumfoszfát vagy tejcukor, szétesést elő­segítő anyagokkal, mint amilyen a kukoricakemé­nyítő vagy alginsav, kötőanyagokkal, mint amilyen a keményítő vagy zselatin, csúsztatószerekkel, mint amilyen a magnéziumsztearát vagy talkum, és/vagy depóhatás elérésére alkalmas anyagokkal, mint ami­lyen a karboxipolimetilén, karboximetilcellulóz, cel­lulózacetátftalát vagy polivinilacetát, való összeke­verésével állíthatunk elő. A tabletták több rétegből is állhatnak. Drazsékat á tablettákkal analóg módon előállított drazsémagoknak ismert módon drazsébevonatokkal, például kollidonnal, sellakkal, arabmézgával, tal­kummal, titándioxiddal vagy cukorral való bevonásá­val állíthatunk elő. A depóhatás elérésére vagy az összeférhetetlenség kiküszöbölésére a magot több ré­tegből készíthetjük. A depóhatás elérésére a drazsé­bevonat is hasonló módon több rétegből állhat, amelyhez a tablettáknál említett segédanyagokat használhatjuk. A találmány szerinti hatóanyagok, illetve ható­anyagkombinációk oldatai édesítőszert, például sza­charint, ciklamátot, glicerint vagy cukrot, továbbá íz­javító anyagokat, például aromákat, mint amilyen a vanília vagy narancskivonat tartalmazhatnak. Ezen­kívül szuszpendálódást elősegítő anyagokat vagy sű­rítőanyagokat, például nátriumkarboximetilcellulózt, nedvesítőanyagokat, például zsíralkoholok etilén­oxiddal alkotott kondenzációs termékeit vagy kon­zerváló anyagokat, például p-hidroxi-benzoátot tar­talmazhatnak. Az egy vagy több hatóanyagot, illetve hatóanyag­kombinációt tartalmazó kapszulákat például úgy ál­líthatjuk elő, hogy a hatóanyagot iners hordozóanya­gokkal, például tejcukorral vagy szorbittal összeke­verjük és zselatinkapszulákba töltjük. Alkalmas kúpokat állíthatunk elő például a megfe­lelő hordozóanyagokkal, mint a semleges zsírok vagy polietilénglikol, illetve származékaik, történő össze­keveréssel. A következő példák szemléltetik a találmány sze­rinti eljárást anélkül, hogy azt ezekre korlátoznánk. A hőmérsékleti adatokat Celsius-fokban adjuk meg. 1. példa 10,ll-Dihidro-5-dibenzo [b,f] azepin-5-karbonsav­- (ß) -etil-izopropilaminoetil) -tioészter-hidroklorid 5 77,4 g (0,3 mól) megfelelő karbonsavkloridnak 210 ml toluollal készült forrásban levő oldatához nit­rogénatmoszférában keverés közben fél óra alatt 44,1 g (0,3 mól) etil-ízopropilaminoetántiolnak és 30,3 g (0,3 mól) trietilaminnak 90 ml toluollal ké-10 szült oldatát csepegtetjük, és a keveréket 3 óra hosz­szat visszafolyatás közben forraljuk. Lehűtés után le­szívatjuk, a toluolos fázist 3 ízben 250—250 ml 2 pH-jú vizes puffer oldattal kirázzuk, majd a szerves fázist 3 ízben 100—100 ml 2 n vizes metánszulfon-15 sav oldattal extraháljuk. A metánszulfonsavas oldatot hűtés közben nátriumhidroxid oldattal meglúgosít­juk, és 3 ízben 200—200 ml metilénkloriddal kiráz­zuk. A szerves fázist vízzel mossuk, vízmentes nát­riumszulfáttal szárítjuk és vákuumban bepároljuk. 20 Maradékként 98 g (88,6%) 10,ll-dihidro-5-dibenzo7 fb,f] azepin-5-karbonsav- (ß-etil-izopropilaminoetil) --tioésztert kapunk olaj alakjában, amely lassan át­kristályosodik. Olvadáspontja 76—78°. A hidroklo­ridot az ismert módon állítjuk elő, amelynek olva-25 dáspontja 224—227°. Az 1. példával analóg módon állítjuk elő a követ­kező vegyületeket. 30 2. példa 10,11 -Dihidro-5-dibenzo [b,f] azepin-5-karbonsav­- (ß-diizopropilaminoetil) -tioészter-hidroklorid Készül a megfelelő karbonsavkloridból és ß-di-35 izopropilaminoetántiolból. Olvadáspontja 206—208°. 3. példa 10,11 -Dihidro-5-dibenzo (b,f ] azepin-5-karbonsav-40 - (ß-metil-izopropilaminoetil) -tioészter-hidroklorid Készül a megfelelő karbonsavkloridból és ß-metil­-izopropilaminoetántiolból. Olvadáspontja 215— 217°. *"' 4. példa 5-Dibenzo f b,f) azepin-5-karbonsav- (ß-diizopropil­aminoetil) -tioészter-hidroklorid Készül a megfelelő karbonsavkloridból és ß-di-50 izopropilaminoetántiolból. Olvadáspontja 203—205°. 5. példa Fenotiazin-10-karbonsav-(ß-diizopropilamino-55 etil) -tioészter-hidroklorid Készül a megfelelő karbonsavkloridból és ß-di­izoproDilaminoetántiolból. Olvadáspontja 198—200". 6. példa 60 Fenotiazin-10-karbonsav-(ß-etil-izopropilami­noetil) -tioészter-hidroklorid Készül a megfelelő karbonsavkloridból és ß-etil­-izopropilaminoetántiolból. Olvadáspontja 210— 65 212°. 2

Next

/
Thumbnails
Contents