166615. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polién-makrolid csoportbeli antibiotikumok származékainak előállítására
5 166615 6 Két különböző, polifungin-glükóz-származékot tartalmazó készítmény toxicitásának (LD50 ) megállapítása céljából biológiai kísérleteket folytattunk mintegy 24 g súlyú egerekkel. Az antibiotikumot 1 ml fiziológiás nátriumklorid-oldatban feloldva injekció útján az egerek hashártyájába juttattuk. Összehasonlítottuk a glükózpolifungin-származék nátriumsójának a toxikus hatását az imidazolsójáéval. Mindkét készítmény a következő nagyságú, egyszeri adagokkal került alkalmazásra: 4 mg/kg; 12 mg/kg; 36 mg/kg; 60 mg/kg; 80 mg/kg; 300 mg/kg. Mindegyik csoport hat egérből állt. Az injekciótól számítva 24, illetve 48 órával később megállapítottuk az elpusztult állatok számát, ezt százalékban fejeztük ki, és az LD50 -értéket a próbázási eljárás szerint határoztuk meg. Az eredményeket a IV. táblázatban adjuk meg. IV. táblázat AntiA készítmény hatása ált& elpusztult egerek száma biotikum 24 órás megfigyelés 48 órás megfigyelés adag (mg/kg) nátriumsó imidazolsó nátriumsó imidazolsó 4 0 0 0 0 12 0 0 í 0 36 0 0 0 2 60 0 0 0 0 80 3 3 4 3 100 4 3 5 5 300 6 6 6 6 LD50 85 mg/kg 89 mg/kg 80 mg/kg 74 mg/kg A polifungin-glükóz-származék nátriumsójának LD50 ben kifejezett toxicitása hasonló, mint az imidazolsóé, 80 mg készítmény/kg állatsúly nagyságú határérték körül változik. A Berents-féle skála szerinti toxicitás a polifungin-glükóz-származék esetében 54, 7 mg/kg, az imidazol sója esetén 52,5 mg/kg. A mikózissal szembeni aktivitást mind a vízben oldhatatlan polifungin esetén, mind a polifungin-származék vízben oldható glükóz-sója esetén összehasonlítva megvizsgáltuk „Porton" fajú, mintegy 30 g súlyú, fehér egereken. Az egereket a farokerükbe 0,2 ml 3,3 x 106 Candida albicans sejtet tartalmazó szuszpenziót injektálva intravénásán megfertőztük a 4477 sz. Candida albicans törzzsel. A szuszpenziót a törzs 48 órás Sabouraud-féle agáron történő tenyésztésével nyertük. A polifungin-glükóz-származékot tartalmazó készítményt 0,9%-os nátriumklorid-oldatban feloldottuk, míg az oldhatatlan polifungint ugyanolyan oldatban szuszpendáltuk. Mindkét antibiotikumot az egerek hashártyájába injektáltuk. 1 kg állatsúlyra számítva a következő adagok kerültek alkalmazásra: 1 mg/kg; 2 mg/kg; 4 mg/kg; 8 mg/kg; 16 mg/kg. A kontrollcsoport nem részesült antibiotikumos kezelésben. Mindegyik csoport 6 egérből állt. Az infekció negyedik napjától kezdve minden második napon mindegyik csoportból a gerincvelő megszakításával egy-egy egeret megöltünk, felboncoltunk, és az 1 g vesében levő Candida albicans sejtek számát határoztuk meg. Ehhez súlymérés után a veséket bakteriológiai üvegmozsárban homogenizáltuk. A kapott homogén szuszpenzióból fiziológiás nátriumklorid-oldattal hígítási sort készítettünk, majd mindegyik eredeti homogén 5 szuszpenzióból, valamint mindegyik hígítással kapott szuszpenzióból 0,1—0,1 millilitert Sabouraud-féle szilárd táptalajra felvittük. 48 órás 30 C°-on történő inkubálás után a megnőtt tenyészeteket megszámláltuk, és azt számítottuk ki, hogy 1 g vesére vonatkoztatva hány 10 Candida albicans sejt volt a vizsgált egerek veséjében. Az eredményeket az V. táblázatban adjuk meg. A vizsgálatok eredményeiből kitűnik, hogy az általános, közepesen erős candidiasisban megbetegedett egér 15 gyógyfolyamatában in vivo a polifungin-glükóz-származék nátriumsójának aktivitása lényegesen nagyobb, mint az eredeti antibiotikumé. A polifungin oldható glükóz-származékát alkalmazva 8—16 mg/kg nagyságú dózissal az egerek veséjét teljes 20 mértékben sterilizálni lehet. Az oldhatatlan polifungin alkalmazásával ez nem érhető el. Az antibiotikumokból mono- vagy oligoszacharidok^ kai, valamint származékaikkal való reagáltatás útján 25 nyert polién-makrolid cukorszármazékok előnye, hogy vízben könnyen diszpergálódnak, valamint savas csoporttal rendelkező polién-makrolidok illetve ezeknek származékai esetén az, hogy ezek hozzávetőleg semleges közegben kationokkal stabil, vízben jól oldódó sókat 30 képeznek. A különböző polién-makrolidokból különböző cukrokkal nyert származékok, valamint az ezekből különböző kationokkal képzett sók vízben oldhatók. Oldatuk különböző arányokban nagydiszperzitású kolloid-olda-35 tokból és valódi oldatokból áll. A vegyületek közül némelyik, így például a nystatin glükóz- és -maltóz-származék nátriumsói valódi, kolloidmentes oldatokat képeznek. Az ilyen stabil és oldható polién-makrolid cukorszármazékok és sóik nagy biológiai aktivitással 40 rendelkeznek. Mikrobiológiai spektrumuk azonos a kiindulási antibiotikuméval. Azonkívül a fungizonnal ellentétben nem okoznak eritrocitolízíst. Az egy amino-csoporttal rendelkező polién-makrolidok reakciója cukorral enyhe körülmények mellett, 45 katalizátor alkalmazása nélkül megy végbe. Az utóbbi csupán gyorsítaná a reakciót. Mivel a cukor azonban könnyen reagál a polién-makrolidok amino-csoportjaival, aktivitása nem szükséges. A polién-makrolidok cukorszármazékainak előállítá-50 sát és tisztítását az alábbi példákkal szemléltetjük. 1. példa 3,0 g nystatint (E}"^ = 560, 304 nm hullámhossznál), 3,0 g glükózt és 0,5 g imidazolt 50 ml dimetilformamidban oldunk és inkubátorban 36 C°-on 2 napig állni hagy-60 juk. Ezalatt az idő alatt gyakorlatilag az összes antibiotikum reagál. A kapott származékot és a fel nem oldódott glükózt etil-éterrel kicsapjuk, oldószerrel mossuk és vákuumban megszárítjuk. 6,1 g nyers származékot kapunk imidazolsó alakjában. E}^, = 260 (hullám-65 hossz 304 nm). 3
