166612. lajstromszámú szabadalom • Eljárás monodietikus takarmánytáp előállítására kérődzőknek

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 166612 C*b Bejelentés napja: 1973. II. 27. (PE—868) Nemzetközi osztályozás: A 23 k 1/00 ii% Közzététel napja: 1974. X. 28. ... ORSZÁGOS • '•'• ''"' TALÁLMÁNYI '."'. .' - •"'' HIVATAL Megjelent: 1976. X. 31. Feltalálók: Dr. Munkácsi Ferenc agrármérnök 30% Debrecen Dr. Supp György agrármérnök 25% Debrecen Lemhényi Emese vegyészmérnök 10% Budapest Hodossy Gábor vegyészmérnök 10% Veszprém Barlai József vegyészmérnök 10% Veszprém Reményi János 5% Szeged Kojnok Mihály vegyész 10% Hódmezővásáhely Tulajdonos: Péti Nitrogénművek, Várpalota Eljárás monodietikus takarmánytáp előállítására kérődzőknek 1 2 A találmány tárgya eljárás mono-dietikus, tehát egymagában etethető takarmány előállítására, amely a nitrogén 50—90, előnyösen 60—70%-át nem fehérje nitrogénként tartalmazza, és amely javítja az energia hasznosítását. Az állatok gazdaságos takarmányozását az egész világon akadályozza az általános fehérjehiány. A fehérjét az állat szervezete aminosavakra bontva képes felvenni. Ismertek törekvések, hogy nem fehérje nitrogént (NPN) tartalmazó anyagok etetésével pótolják a fehérjék legalábbis egy részét. E kísérletek hoztak bizonyos eredményt, ugyanis ebből a nitrogénből a kérődzők szervezetében fehérje szintetizálódhat. A több üregű gyomrú állatok emésztőrendszerében a nem fehérjeszerű nitrogént tartalmazó anyagok (pl. karbamid) hidrolízisénél szükségszerűen felszabaduló ammónia határt szab a felhasználásnak, mivel az állati vér ammóniaszintje megnő, lúgos tartományba tolódik át. A vér ammóniatartalmát a máj detoxikálja karbamid képzésével, de ez a tevékenység egy küszöbértékig, gyakran az állat pusztulásához vezetnek. Ez a küszöbérték az üzemileg elterjedt módszereknél kb. a teljes nitrogénigény 30%-a nem fehérje nitrogénnel történő helyettesítésének felel meg. Amennyiben ezt a nitrogénmennyiséget karbamidban adagolják, még 15—20 napos szoktatási időre is szükség van. Virtanen (Science, 1966. Vol. 153. No. 3744) kísérletei során a teljes nitrogén szükségletet karbamiddal és más, nem protein nitrogénnel biztosította. Ezen kísérletek azonban csak nagy elméleti jelentőséggel bírnak, minthogy takarmánykomponensként csupán kémiailag tiszta anyagokat (pl. alfacellulóz, sucroz stb.) tudott használni. Különböző, poliszaharid-tartalmú növényi hulladék -5 anyagok savas hidrolízisénél képződött, ún. maradékok takarmányozás céljára előnyös feltételek mellett felhasználhatók. Erre a melléktermékre felépített takarmánytápnál az összes nitrogénszükséglet 75%-át sikerült karbamid-nitrogénnel kielégíteni, 50%-os nitrogén-10 hasznosulás mellett. A karbamid etetés közismert mérgezési veszélyei nem állnak fenn és nincs szükség szoktatási időre sem. Egy kg élősúly előállításához fenti takarmánytáp esetében 19 000—21 000 kalóriára van szükség, (Állattenyésztés 1971. Tom. 20. No. 7. 41. pl.), 15 mely megfelel az általános takarmányozási energiahasznosulásnak. (Nature. Vol. 216. No. 5116. 1967. Pl. 721.) Ismeretes olyan megoldás is, hogy a karbamid etetés hátrányait szervetlen sók, célszerűen nátriumklorid együttes adagolásával limitálják. (156.601 lajstromszá-20 mú magyar szabadalom.) Azt találtuk, hogy a növényi hulladékok meghatározott minőségű feldolgozási termékeinek felhasználásával készített keveréktakarmánynál, ha a takarmánykomponenseket meghatározott arányban adagoljuk, úgy az 25 energiahasznosítás mértéke megnő és a keverék más tulajdonságai is észrevehetően javulnak, az extrém magas 75%-os karbamid-nitrogén-arány és az 50%-os nitrogén értékesülés pedig szinten marad. A speciális minőségű termék és összetétel jelentősége tehát az, hogy 30 a táplálóanyagok konvertálódása 20—25%-kal megnő. 166612 1