166529. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kiformált kerámiaipari termékek, különösen lapos edények kiégetésére
3 ről lefelé, vagy megfordítva alulról felfelé mozgatjuk. Az égetendő árut az égetőkemence különleges szakaszain a mozgatás közben előmelegítjük, kiégetjük, majd lehűtjük, tömítjük. A találmány szerinti égetőkemence belső tere néhány méter magas és égőfejek segítségével van fűtve, az égőfejekről származó égéstermékek pedig a kemence belső terébe tangenciális irányban áramolva lépnek be. Ezen tangenciális áramlási irány következtében a fűtőgázoknak a kemence belső terében való tartózkodási ideje megnövekszik és ezáltal a hőátadás konvekciós úton megjavul. A fűtőgázok az égetendő áru számára szolgáló beadagoló nyílás közelében elhelyezett kiszedő nyílások jelenléte következtében megfelelő nyomásviszonyok között függőleges sebességkomponenst kapnak, amely a kemence beadagoló nyílása irányában működik. Maga a beadagoló nyílás az égetőkemence fölső vagy alsó részén helyezkedik el. E fölépítés következtében az előmelegítő és égető terekben ciklonszerű gázáramlás jön létre. A hűtőzóna kialakítása az előmelegítő és az égető zóna kialakítási elvei" szerint történik, a ciklonszerű áramlás létrehozása érdekében pedig az égetendő áru számára szolgáló kiszedő nyílás közelében a hűtőlevegőt tangenciális irányban vezetjük be és megfelelő nyomásviszonyok segítségével az égető zóna irányába eső függőleges sebességkomponens kialakulását biztosítjuk. Az égetőkemence fűtése tetszés szerinti módon folyékony vagy légnemű tüzelőanyag elégetésével vagy elektromos úton történhet, az elektromos fűtés esetén azonban a ciklonszerű áramoltatás csak levegőnek vagy valamilyen más gáznak a kemence belső terébe történő tangenciális irányú befúvatása segítségével hozható létre. Az egymásra halmozott égetendő árut valamilyen önmagában ismert emelőszerkezet segítségével emeljük és süllyesztjük az égető kemence belsejében. Az égetőkemence beadagoló és kiszedő nyílását nem zárjuk el, csupán az áramlási ellenállás segítségével tömíthetjük. Az égetendő áru az eddig használatos alakú hőkezelési segédeszközökben, pl. nyílásokkal ellátott égető tokokban, vagy lemezeken van elhelyezve és különböző támasztóelemek segítségével vannak egymásra halmozva. Az árudarabok között meghatározott távolságonként, pl. minden 5—7 szinten különleges alakú segédelem van beiktatva, amelyek olyan helyzetűek, hogy az ún. „égető oszlop" teljes terhét elbírják és kialakításuk folytán meghatározott magasságú árumáglyák alakulnak ki. Ez a hőkezelési segédeszköz az égetendő anyagból összerakott máglya alsó végénél úgy van kialakítva, hogy valamilyen rögzítő szerv segítségével megfog-, ható és rögzíthető. Az égetendő anyagnak fölfelé irányuló, a kemence belső terében történő mozgatásakor az említett emelőszerkezet segítségével fokozatosan egy árumáglyát a rajta nyugvó égetőoszloppal együtt fölfelé mozgatunk. Az emelőszerkezet végállásában a legalsó segédeszközt (tartótálcát) rögzítjük, és így ez fogja tartani a fölötte elhelyezkedő teljes égetőoszlopot. Az emelőszerkezet visszafelé történő mozgatását 4 • követően újabb árumáglya helyezhető be, amely voltaképpen a már rögzített árumáglyához kapcsolódik. A rögzítőszerv kioldása után ez a művelet megismételhető. Az égetőkemence felső végén az egyes 5 árumáglyák kiégetése után lehűthetők, majd a kemencéből eltávolíthatók. Teljes analóg módon történik a művelet végrehajtása akkor is, ha az égetendő áru mozgatási iránya fölülről lefelé irányul. 10 Az égetőoszlop a kemence belső terében több, a belső tér kerülete mentén elosztott bordaszerű vezetősín mentén van vezetve. Ezek a vezetősínek 0,3—1,0 m hosszúságnál nem nagyobbak és végeiken a szomszédos sínsörral átfedésben vannak elhe-15 lyezve. A vezetősínek miatt az égető kemence keresztmetszetét végei mentén kismértékben meg kell növelni annak érdekében, hogy az esetleges beszorulásokat meg lehessen akadályozni. Minden vezetősíncsoport kezdőszakasza és vége 20 kónikusan van kialakítva, az egyes vezetősínek pedig cserélhető módon vannak beépítve. E~ vezetősíneknek nagymértékben tűzálló és kopásálló anyagból kell lenniök. Ezek a vezetősínek általában csak az égetendő anyag máglyái alatt elhelyezkedő teher-25 hordó tartótálcák számára adnak vezetést. A teljesítőképesség növelése érdekében lehetőség van arra is, hogy több égetőkemencét egyetlen nagyobb hőkezelő egységgé építsünk össze. A találmányt kiviteli példa kapcsán rajzok alapján 30 világítjuk meg közelebbről. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti égető kemence vázlatos függőleges metszete, a 2. ábra az 1. ábrán bejelölt A—A egyenes mentén vett keresztmetszet, a 35 3. ábra az égetőkemence alsó részének függőleges metszete az 1. ábrához viszonyítva nagyított léptékben, a 4. ábra az 5. ábrán bejelölt B—B egyenes mentén vett hosszmetszet, az 40 5. ábra a 4. ábrán bejelölt C—C egyenes mentén vett keresztmetszet. Az 1. és 3. ábrán látható függőleges elrendezésű 1 égetőkemence olyan 2 kemencebelsőtérrel rendelkezik, amelyen keresztül az egymásra halmozott 3 45 égetendő árut a 4 emelőszerkezet segítségével alulról az 5 fölfelé mutató nyíl irányába mozgatjuk. Az 1 égetőkemence fűtése az annak középső szakaszán elhelyezett 6 égőfejekkel történik, amelyeknek fűtőgázai a 7 érintőleges irányú nyílnak megfelelően 50 (lásd 2. ábra) áramlanak be a 2 kemencebelső térbe. Az 1 égetőkemence alsó végénél elhelyezett 8 kiszedő nyílás jelenléte következtében megfelelő nyomásviszonyok esetén az 1. ábrán bejelölt 9 nyíl értelmében ciklonszerű gázáramlás jön létre. Az 1 55 égető kemence fölső részén vannak a 10 beadagoló nyílások, amelyek a hűtőlevegő belépésére is szolgálnak, és amelyek jelenléte a 11 nyílnak megfelelő ciklonszerű levegőáramlást hozza létre. A 3 égetendő árut megfelelő berendezések segítségével az 1 ége-60 tőkemence 2 belső terében a 12 nyílnak megfelelő irányban adagoljuk be és a 13 nyílnak megfelelő irányban emeljük ki. A 3 égetendő árut a 14 elválasztó lemezekre helyezzük, amelyek közé meghatározott távolságonként különleges alakú, az égetendő 65 áru súlyát viselő 15 tartótálcák vannak beiktatva. 2
