166513. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulóztartalmú textilek kikészítésére

7 166513 8 sán kívül jelentékeny költségmegtakarítás érhető el. Másrészt, mint már említettük, az eddigiekkel azonos nemesítőszer mennyiségek mellett jelentősen jobb neme­sítő hatást érünk el. Katalizátorként a reaktív nemesítőszerek cellulózzal lejátszódó reakciójához általában használt savas vagy potenciálisan savas vegyületek jönnek számításba, pél­dául erős savak és gyenge lúgok sói, mint magnézium­klorid, cinkklorid, cinknitrát, alumíniumklorid, kal­ciumklorid, savasán reagáló ammónium- és aminsók, azonkívül szervetlen vagy szerves savak önmagukban vagy egy vagy több fent említett sóval együtt. A katalizá­torok koncentrációját az adott rendszerhez szokásosan alkalmazott tartományon belül választjuk meg. Normá­lis esetben a nemesítőszert és katalizátort ugyanabból a fürdőből visszük fel a textilanyagra. Adott körülmé­nyek között a fürdő stabilitása, üzemgazdálkodási okok vagy más okok miatt célszerűbb lehet, ha a nemesítőszert és a katalizátort két külön fürdőből visszük fel, a felvitt fürdő összmennyiségének, beleértve a textilben még je­lenlevő vagy külön felvitt vizet, természetesen ekkor is a száraz textilanyag súlyára számított maximális (W2 /150 +40) érték alatt kell lennie. Az összfürdő fel­vitelhez szükséges folyadék egy része a nemesítőszer és katalizátor felvitele előtt és/vagy után is felvihető a tex­tilanyagra. A katalizátor, ha egyáltalán gyorsítóra van szükség a reaktív nemesítőszer és cellulóz közötti reakcióra, a szárítás után is felvihető gázalakban vagy folyadékalak­ban. A nemes kikészítő fürdőhöz a szokásos víztaszító-, lágyító-, kiegyenlítő-, nedvesítő- és habzásgátlószereket vagy polimer adalékanyagokat, például keményítőt és keményítő származékokat vagy műanyagdiszperziókat adhatunk. Itt is előnyös lehet egyes komponensek külön fürdőben történő felvitele. Színezékek, valamint a jobb szennytaszítás vagy szenny-kimoshatóság eléréséré szol­gáló adalékok, vagy biosztatikus vagy biocid hatások elérésére szolgáló anyagok (gombamentesítő- ill. higié­nikus kikészítés) is kombinálhatók a nemesítőszerrel. Az egyenletes fürdőfelvitel érdekében a fürdő visz­kozitását a felvitel hőmérsékleten célszerűen 7 cp, elő­nyösen 3 cp alatt tartjuk, a fajlagos felületi feszültséget az alkalmazási hőmérsékleten 50 din/cm alatti értékre állítjuk be. Túl nagy fürdőviszkozitás esetén ugyanis fennáll annak veszélye, hogy a nemesítés egyoldalú, ál­talában egyenlőtlen lesz. Ugyanez vonatkozik túl nagy felületi feszültségű fürdőkre is. A felületi feszültség csök­kentésére felületaktív anyagokat vagy adalékokat, pél­dául szerves oldószereket alkalmazunk. Fürdőalapként előnyösen vizet használunk. A talál­mány szerinti hatás azonban akkor is bekövetkezik, ha a fürdő részben vagy túlnyomórészt nemvizes folyadék­ból áll. Fontos rámutatni arra a körülményre, hogy az önmagukban már ismert eljárásokkal ellentétben, a jobb hatás elérése nincs a fürdő valamely meghatározott maximális víztartalmának betartásához kötve. A nemeskikészítő fürdő ill. a részfürdők felvitele a ta­lálmány szerint például felszórással, felhordással, fel­keféléssel, felnyomással vagy a fürdőnek átitatott szö­veten vagy más szívóképes anyagon keresztül történő át­vitelével végezhető. A nemeskikészítő fürdők találmány szerinti folyama­tos felvitelére nem alkalmasak a termelésben ezideig csaknem kizárólag használt berendelések, a fürdőfeles­leg kifacsarására facsaróhengerekkel kombinált gumival bevont merítőteknők. Miként már kifejtettük, ezekkel a hagyományos berendezésekkel jóval a (W2 /150 +40) felső határérték feletti mennyiségű fürdőt lehet csak fel­vinni. A különböző, más nemeskikészítő eljárásokból ön­magukban ismert berendezésekből a pontosan ellenőriz­hető, korlátozott fürdőfelvitelre szolgáló, egy vagy több felhordó henger hasznosító felviteli technológia mutat­kozott kedvezőnek. Itt olyan hengerekről van szó, me­lyek részben a felhordandó fürdőbe merülnek és forgá­suk közben folyamatosan vékony fürdőfilm tapad a fe­lületükre. A textilanyagot ezeken a hengereken vezetjük át, miközben teljes szélességében és a haladási irányban a hengerpalást kb. egynegyedén többcentiméteres sza­kaszon érintkezik a hengerek felületével. A textilanyag haladási sebessége nagyobb, mint a felhordó henger kerületi sebessége, miáltal az érintkezési tartományban jelenlevő folyadékfilmet a textilanyag a felhordó hen­gerről folyamatosan letörli. A találmány szerinti berendezést a csatolt rajzra hi­vatkozva az alábbiakban ismertetjük részletesen. A tex­tíliát mint textilszövetet említjük, megjegyezzük azon­ban, hogy — mint a találmány szerinti eljárás ismerteté­sénél említettük — egyéb textíliák nemesítő kikészítését is elvégezhetjük a leírt berendezéssel. A textilanyagot a nemes kikészítéshez egy szabályoz­ható sebességű 12 betápláló szerkezeten, jelen esetben a 14 szállítóhengereken át visszük a berendezésbe. A 14 hengereket tetszés szerinti módon mozgatjuk változtat­ható forgási sebességgel. A 12 betápláló szerkezet után — a textil haladási irányát tekintve — egy pár 11 sze­gélyvezető henger van elhelyezve, majd a 26 érzékelő szerkezet következik. Ezt a 16 lineáris vezetőhenger, majd ä 18 hajlító hengeres feszítőszerkezet követi, mely utóbbi a rajzon három hajlítóhengerként van ábrázolva. A 18 hengeres hajlító feszítő szerkezet vezeti a textil­anyagot a 20 felhordó hengerhez és biztosítja, hogy a textil gyűrődésmentes és ráncmentes legyen, és így a 24 tartályban elhelyezett 22 fürdővel való kezelés során a nemesítőszer felvitele egyenletes legyen. A három 18 hajlító feszítőhenger után a 24 tartály két szemközti ol­dalán egy 24 első és 32 második vezetőhenger van elhe­lyezve. Mindkét 32 vezetőhenger spirális felületű, tetszés szerinti irányban forgatható egy-egy külön 15 hajtómű­vel és a 10 textilanyag 20 felhordó hengerhez való meg­felelő tapadásának biztosítására függőleges irányban be­állítható. A tetszés szerinti szerkezetű 23 készülékkel a tartályt lesüllyeszthetjük, és így szabályozhatjuk a 20 fel­hordó henger bemerülési mélységét, valamint a tartályt a tisztításhoz hozzáférhetővé tehetjük. A 26 érzékelő szerkezet egy standard referencia detek­tor, amely két szokásos mérő- vagy detektorfejet tartal­maz, amelyek közül az egyik a textil súlyát, a másik a textil nedvességtartalmát méri a szövetnek a 22 kikészítő kádba való belépése előtt a száraz szövet pontos súlyá­nak meghatározása végett. A mért értékek a 26 érzékelő szerkezetből megfelelő elektromos jelek alakjában a 28 vezetőn át a 30 szabályozó egységbe jutnak. Az első 32 vezetőhenger után a szövet a 24 fürdőtar­tályban célszerűen a normális fürdőszint fölött elhelyez­kedő forgástengely körül forgó 20 felhordó henger felü­letével érintkezik. A 20 felhordó henger forgástengelyé­nek két oldalán elhelyezett 32 vezetőhenger pár gondos­kodik arról, hogy a 10 textilanyag megfelelően érintkez-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents