166497. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinazolinon vegyületek előállítására

3 166497 4 ismertetendő jó hozamokkal adja a kívánt terméket; ez az eljárás bármilyen helyettesítésű termék előállítására jó eredménnyel alkalmazható. A találmány szerinti eljárás további részleteit az alábbi leírásban ismertetjük. Az (I) általános képletű kinazolinon-származékok — ahol Rx, R 2 és R 4 jelentése megegyezik a fenti meg­határozás szerintivel — előállítása a találmány szerint oly módon történik, hogy valamely (III) általános kép­letű oxaid-származékot — e képletben R1; R 2 és R 4 je­lentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — valamely bázis jelenlétében egy halogénnal vagy hipo­halogenittel reagáltatunk. A (II) általános képletű oxamid-származékok új vegyü­letek; ezek könnyen előállíthatók oly módon, hogy a megfelelő 2-amino-benzofenon-származékot valamely oxalil-halogeniddel reagáltatjuk, majd az így kapott oxamil-halogenid-származékot ammóniával reagáltat­juk. Előállíthatók azonban a (II) általános képletű oxa­mid-származékok egyszerű módon úgy is, hogy vala­mely (III) általános képletű indol-2-karboxamid-szár­mazékot — ahol Rlt R 2 és R 4 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — valamely oxidáló­szerrel, például ózonnal, krómsavval, valamely persav­val, például perhangyasawal, perecetsavval, perbenzoe­sawal vagy hasonlóval reagáltatunk. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös foganatosí­tási módja esetében a (II) általános képletű oxamid-szár­mazékot valamely halogénnel vagy hipohalogenittel reagáltatjuk, bázis jelenlétében, előnyösen valamely oldószer reakcióközegként történő alkalmazásával. Hipohalogenitként előnyösen nátrium-hipohalogeni­tek, kálium-hipohalogenitek vagy kalcium-hipohaloge­nitek alkalmazhatók. Bázisként a fenti reakcióban alkálifém-hidroxidok, mint nátrium-hidroxid vagy kálium-hidroxid, alkálifém­karbonátok, mint nátrium-karbonát vagy kálium-kar­bonát, vagy pedig alkálifém-alkoxidok.mint nátriumaik­oxidok vagy kálium-alkoxidok alkalmazhatók előnyö­sen. Oldószerként alkoholok, mint metanol, etanol, izo­propanol vagy hasonlók, továbbá víz, kloroform, di­oxán, tetrahidrofurán vagy az említettek elegyei elő­nyösek. A reakció hűtés közben könnyen végbemegy; kíván­ság szerint azonban dolgozhatunk magasabb, például az alkalmazott oldószer forráspontjának megfelelő hő­mérsékleten is. Minthogy a reakció akár víz jelenlétében, akár ennek távollétében is könnyen végbemegy, feltehető, hogy a reakció folyamán általában nem képződik a csatolt rajz szerinti (IV) általános képletnek megfelelő karbamid­-származék közbenső termék — ahol Rx, R 2 és R 4 je­lentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel—, amely Hofmann-átrendeződés útján keletkezhetnék a kiindulási vegyületből. A találmány szerinti eljárással előállítható (I) általános képletű kinazolinon-származékok igen előnyös hatású gyulladásgátló szerek, amelyek toxikussága viszonylag csekély és így igen előnyösen alkalmazhatók gyulladás­gátló gyógyszerkészítmények hatóanyagaiként. Jól hasz­nálhatók továbbá ezek az (I) általános képletű vegyü­letek kiindulási anyagként is további előnyös gyulladás­gátló hatású, valamint a központi idegrendszerre dep­resszáns hatást kifejtő szerek előállítására. A találmány szerinti eljárással előállítható kinazoli­non-származékok példáiként elsősorban az alább fel­sorolt vegyületek említhetők: 5 4-fenil-2(lH)-kinazolinon, 4-fenil-6-klór-2(lH)-kinazolinon, 4-fenil-6-bróm-2( 1 H)-kinazolinon, 4-fenil-6-fluór-2(lH)-kinazolinon, 4-fenil-6-metil-2(lH)-kinazolinon, 10 4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon, 4-fenil-6-trifluormetil-2(lH)-kinazolinon, 4-feniI-6,8-diklór-2(lH)-kinazolinon, 1 -metil-4-fenil-2( 1 H)-kinazolinon, l-metil-4-fenil-6-klór-2(lH)-kinazolinon, 15 l-metil-4-fenil-6-jód-2(lH)-kinazolinon, l-metil-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon, l-metil-4-fenil-6-trifluormetil-2(lH)-kinazolinon, l-etil-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon, l-izopropil-4-fenil-6-klór-2(lH)-kinazolinon, 20 l-izopropil-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon, l-izopropil-4-fenil-6-trifluormetil-2(lH)-kinazolinon, l-izobutil-4-fenil-6-klór-2(lH)-kinazolinon, l-n-butil-4-fenil-6-klór-2(lH)-kinazolinon, l-ciklopropilmetil-4-fenil-6-klór-2(lH)-kinazolinon, 25 l-ciklopropilmetil-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon, l-ciklopropilmetil-4-fenil-6-trifluor-metil-2(lH)-kinazo­linon, l-ciklopropilmetil-4-fenil-6-bróm-2(lH)-kinazolinon, l-ciklopropilmetil-4-fenil-6,8-diklór-2(lH)-kinazolinon, 30 l-ciklopropiletil-4-fenil-6-klór-2(lH)-kinazolinon, l-ciklopentilmetil-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon, l-ciklohexilmetil-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli mód­jait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegy-35 zendő azonban, hogy a találmány köre nincsen ezekre a példákra korlátozva. 40 /. példa 5,0 g 2-metilamino-5-klór-benzofenon és 25 g oxalil-45 -klorid elegyét szobahőmérsékleten 2 óra hosszat ke­verjük. Az oxalil-klorid feleslegét azután csökkentett nyomáson ledesztilláljuk és a maradékként kapott 2-(N-metil-N-klóroxalil-amino)-5-klór-benzofenont 40 ml éterben oldjuk. Az oldatba hűtés közben ammó-50 nia-gázt vezetünk. A reakció folyamán kivált kristályos terméket szűréssel elkülönítjük és tetrahidrofuránban melegítéssel oldjuk. Az oldatból a nem oldódó anyagot kiszűrjük és a szűrletet csökkentett nyomáson betömé­nyítjük. A maradékot éterből kristályosítjuk; ily módon 55 N-(2-benzoil-4-klór-fenil)-N-metil-oxamidot kapunk, amely 142,5—145 °C-on olvad. Tetrahidrofurán és éter elegyéből történő átkristályosítás után a kapott tiszta kristályos termék 144—146,4 °C-on olvad. Hozam: 6 g (92%). 60 A fenti módon kapott termék infravörös színképe azonos az oly termék infravörös színképével, amelyet í-metil-3-fenil-5-klór-indol-2-karboxamid krómsawal, ecetsavas közegben történő oxidációja útján állítottunk 65 elő. 2

Next

/
Thumbnails
Contents