166494. lajstromszámú szabadalom • Készülék hő- és anyagátvitelre folyadék és gáznemű közeg között

166494 10 felülethez több A, B, C, D sorban a folyadékáramlás irányában egymás mögött folyadékvezető elemek, nevezetesen az ábrázoljt példakénti kiviteli alak esetén pálcák csatlakoznak, amelyek közül egyet a 6. ábrán 50 hivatkozási számmal jelöltünk. Mármost a találmány e változata szerint a folyadékvezető elemekre, nevezetesen az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén az 50 pálcákra folyadékterelő szervek vannak fűzve. Ezek az adott esetben 52 tuskók, amelyek az 50 pálcák oldalát a folyadékot bevezető 18 cső felé szabadon hagyják. Az 52 tuskóknak a folyadékelosztó 10 felület felé néző, vagyis a rajzon fölső 52A homlokfelülete a folyadékelosztó 10 felülettel azonos 54 értelemben, vagyis a 18 csővel átellenes irányban lejt, de az 52A homíokfelületek a lejtésszöge kisebb, mint a folyadékelosztó 10 felület ß lejtésszöge, úgyhogy az 52A homlokfelületek meghosszabbításai metszik a folyadékelosztó 10 felületet, amint ezt a 6. ábrán szaggatott vonalakkal föltüntettük. A 7. ábrán 52 tuskót pálcája nélkül nagyobb léptékben tüntettünk föl. így jól látható, hogy az 52A homlokfelületben a folyadékvezető elemet befogadó 52B nyílás körül 52C csonkatölcsér van kialakítva, amely az 52 tuskó nyitott oldala felé alkot terelőfelületet. A 8. és 9. ábrán azonos A, B, C vagy D sorban elhelyezkedő tuskók láthatók, amelyek összefüggő 56 szerkezeti darabot alkotnak. Ennek 52B nyílásaiba az 50 pálcák vannak befűzve. Az 52 tuskók 8. és 9. ábra szerinti példankénti kiviteli alakjának jelentősége, hogy az A, B,C és D pálcasorok 50 pálcáit meghatározott viszonylagos helyzetben, vagyis egymástól meghatározott távolságban tartják, ami a szerelés, az üzem és a karbantartás szempontjából egyaránt előnyös. A találmány szerinti készülék ábrázolt példakénti kiviteli alakjának működésmódja a következő: A 18 csövön át beömlő 58 folyadék, például hűtővíz a folyadékelosztó 10 felületre jut, amelyen sebességénél és felületi feszültségénél fogva 60 folyadékfilmet alkot. Ez 62 nyíl irányában haladva nekiütközik az A sor 50 pálcáinak, amelyek a 60 folyadékfilmet mintegy megcsapolják és az 58 folyadék egy részét a folyadékelosztó 10 felületről a folyadékelvezető szervet alkotó 14 tálca felé vezetik. Az A sor 50 pálcáin lefelé haladó folyadék azonban a folyadékterelő 52 tuskókba ütközik, amelyeknek 52A homlokfelülete az 52C csonkatölcséren át távozni nem tudó folyadékmennyiséget a szög alatt visszacsapja a folyadékelosztó 10 felületre, ahol egyesül a 60 folyadékfilmmel, amely a csapolás miatt ott már viszonylag vékonyabb. Ez a folyamat megismétlődik a B sor 50 pálcáin és így tovább. így minden 50 pálcán az 52C csonkatölcsérrel meghatározott folyadékmennyiség fog lefolyni, amely az 50 pálcák szabad felületére jut, ahol a szabadon hagyott oldalon lefolyó folyadékkal egyesülve az 52 tuskók alatt az 50 pálcák teljes felületére oszlik szét. Ez nemcsak az 50 pálcák egyenletes terhelését és így jó kihasználását, hanem a hatásos hő- és anyagátvitelt is jelenti. Az 50 pálcák között a 6. ábra síkjára merőleges irányban áramló levegő ugyanis maximális folyadékfelülettel érintkezik és ezért a folyadék hőjét átvéve (hőátvitel)^ folyadék elpárolgó részével együtt eltávozik (anyagátvitel), miközben a folyadék hatásosan lehűl. A lehűlt 58 folyadék a 14 tálcában gyülemlik össze és a 16 csonkon át távozik. Láthatjuk, hogy az 52 tuskóknak a folyadékterhelés szempontjából kulcsszerepe van: ők biztosítják, hogy a mögöttes B, C, D sorok pálcái is annyi folyadékot kapnak, mint az első A sor pálcái, úgyhogy a hő- és anyagátvitelben valamennyi A, B, C, D sor valamennyi 50 pál-5 cája azonos terheléssel vesz részt. Nem kell hangsúlyozni, hogy ez az ismert megoldásokkal szemben milyen kedvező tervezési, méretezési és üzemeltetési viszonyokat jelent. A 10. ábra szerinti megoldás abban különbözik az 10 előzőktől, hogy egyrészt a folyadékvezető elemek nem 12 lapok, hanem 50A, 50B, 50C, 50D pálcák, amelyek közül az 50A, 50C és 50D pálcák üregesek és folyadékbevezető és folyadékelvezető nyílással vannak ellátva. E nyílások közül egyet-egyet 64, illetőleg 66 hivatkozási 15 számmal jelöltünk. A B sor 50B pálcái tömörek, mint az 5. és 6. ábra szerinti példakénti kiviteli alakok esetén. A 10 folyadékelosztó felület fölött az 1.—5. ábrák szerinti példakénti kiviteli alakokhoz hasonlóan 20 folyadéktároló edény van elrendezve, az üreges 50A folyadék-20 vezető elem azonban a 10 folyadékelosztó felületen keresztül fölül a 20 folyadéktároló edénybe, alul pedig a 14 tálcában kialakított 68 gyűjtőkamra 68A rekeszébe torkollik. Ez 70 csonkon át a rajzon föl nem tüntetett vezetékhez csatlakoztatható, amelyen át a 72 nyíl irá-25 nyában hűtendő folyadék távozik. Részben ugyanez vonatkozik az üreges 50C és 50D pálcákra is, amennyiben ezek alul a 68 gyűjtőkamra 68C, illetőleg 68D rekeszébe torkollnak. E rekeszek kiömlő csonkjait 74, illetőleg 76 hivatkozási számmal jelöltük. 30 A 10 folyadékelosztó felület fölött az üreges 50C és 50D pálcák 78 gyűjtőkamrába torkollnak. A 20 folyadéktároló edényből 80 cső vezet a 10 folyadékelosztó felülethez. A 80 cső tehát ugyanazt a szerepet tölti be, mint a 6. ábra szerinti megoldás 18 elosztócsöve. 35 Az ilyen készülék jól alkalmazható például olyan technológiáknál, ahol valamilyen közeg, például alkohol tisztaságát hűtés közben feltétlenül biztosítani kell és ugyanekkor a hűtésre alkalmazott hűtőközeget, például vizet kevésbé kényes feltételek között ugyancsak vissza 40 kell hűteni. Ilyen esetben az alkohol hűtőköre a 76 nyomócsonkon, a 68D rekeszen, az 50D csöveken, a fordulókamraként kialakított 78 gyűjtőkamrán, az 50C csöveken, a 68C rekeszen és a 74 kiömlő csonkon át zárul. A hűtővízkör viszont a 20 folyadéktároló edényt, majd 45 egyrészt az üreges 50A pálcák üregét, a 68A rekeszt és a 70 kiömlő csonkot, másrészt a 80 elosztócsöveket, a 10 folyadékelosztó felületet, az üreges 50A pálcák és a tömör 50B pálcák külső felületét, a 44 tálcát és ennek 16 kiömlő csonkját foglalja magába. 50 A 10. ábra szerinti példakénti kiviteli alak működésmódja a következő: Kisebb hűtési igény esetén, például télen elég a levegő hűtőhatása. Ekkor a zárt körben 82 és 84 nyilak értelmében keringő alkoholt először a 38 nyíl irányában 55 áramló levegővel környezeti hőmérsékletre hűtjük, majd önmagában ismert módon hűtőgépbe vezetjük. Ennek hűtővizét a nyílt hűtőkörben hűtjük, de éppen a kedvező hőmérsékleti viszonyok miatt ehhez is csak száraz hűtést alkalmazunk. Ez azt jelenti, hogy a 20 folyadéktároló 60 edénybe a 34 nyíl irányában csak annyi vizet vezetünk, amennyi az üreges 50A pálcákon át a 72 nyíl értelmében el is tud folyni. Amikor a hűtési igény nagy, például nyáron, a száraz hűtést nedves hűtéssel kombináljuk. Ehhez mindössze 65 a nyitott körben áramló hűtővíz mennyiségének olyan 4