166451. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triazol-származékok előállítására
11 166451 12 sékleten állni hagyjuk, majd hozzáadjuk 3 g l-metil-2--benzoilhidrazin 40 ml metanollal készített oldatához. Az oldatot 5 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával, majd olajszerű anyaggá betöményítjük, amely megszilárdul. Szilikagélen végzett kromatografálás és acetonitril-víz elegyből végzett átkristályosítás után 200 mg l-metil-3-fenil-5-(3-piridil)-l,2,4-triazolt kapunk, olvadáspont: 97—98 °C. 20. példa l-Metil-3-fenil-5-(2-piridil)-l,2,4-triazol A 19. példa szerinti módon járunk el, azonban 3-ciánpiridin helyett 2-ciánpiridint alkalmazunk, így 1-metil-3-fenil-5-(2-piridil)-l,2,4-triazolt kapunk, olvadáspont: 105,5—107,5 °C. 21. példa l-Metil-3-fenil-5-(4-piridil)-l,2,4-triazol A 19. példa szerinti módon járunk el, azonban 3-ciánpiridin helyett 4-ciánpiridint alkalmazunk, így 1-metil-3-fenil-5-(4-piridil)-l,2,4-triazolt kapunk, olvadáspont: 132—134 °C. 22. példa 1 -Metil-3-(4-piridil)-5-(2-piridil)-1,2,4-triazol 2 g 2-ciánpiridinhez 30 ml metanolban hozzáadunk 0,1 g fém nátriumot. Az oldatot fél órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd hozzáadjuk 3 g l-metil-2--izonikotinsavhidrazid 50 ml metanollal készített oldatához. Az oldatot 4 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával, majd gumiszerű anyaggá bepároljuk. Szilikagélen végzett kromatografálás és acetonitril-víz elegyből végzett átkristályosítás után 450 mg l-metil-3--(4-piridil)-5-(2-piridil)-l,2,4-triazolt kapunk, olvadáspont: 145—146 °C. 23. példa l-Metil-3-(4-piridil)-5-(2,6-dimetil-4-piridil)-l,2,4-triazol A 22. példa szerinti módon járunk el, azonban 2-ciánpiridin helyett 2,6-dimetil-4-ciánpiridint alkalmazunk, így l-metil-3-(4-piridil)-5-(2,6-dimetil-4-piridil)-l,2,4--triazolt kapunk, olvadáspont: 176—178 °C. 24. példa l-Metil-3-(4-piridil)-5-(3-piridil)-l,2,4-triazol A 22. példa szerinti módon járunk el, azonban 2-ciánpiridin helyett 3-ciánpiridint alkalmazunk, így 1-metil-3-(4-piridil)-5-(3-piridil)-l,2,4-triazolt kapunk: olvadáspont: 143—144,5 °C. 25. példa l-n-Propil-3,5-di-(4-píridil)-l,2,4-triazol 4,4 g (0,02 mól) 3,5-di-(4-piridil)-l,2,4-triazolhoz 200 ml száraz tetrahidrofuránban hozzáadunk 1 g (0,024 mól) 57%-ps nátriumhidridet ásványolajban, és az elegyet 45 percen át forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával. A szuszpenziót szárazra pároljuk és hozzáadunk 70 ml N,N-dimetilformamidot és 0,022 mól n-propiljodidot. Az elegyet fél órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 4 órán keresztül gőzfürdőn melegítjük. Az oldatit ezután gumiszerű anyaggá betöményítjük és vizet adunk hozzá, a termék megszilárdul. Metilciklohexánból végzett átkristályosítás után 1-n-propil-3,5-di-(4-piridil)-l,2,4-triazolt kapunk, olvadáspont: 88—89,5 °C. 26—30. példa A 25. példa szerinti módon járunk el, azonban az n-propiljodid helyett ekvimoláris mennyiségű, az alábbiakban feltüntetett alkilező-, alkenilező- vagy alkinilezőszert alkalmazunk, ekkor az alábbi táblázatban megadott l-R1 -3,5-di-(4-piridil)-l,2,4-triazolokat kapjuk. Alkilezőszer Rt Olvadáspont (°C) 26 27 28 29 30 Br—CH2 C7CH Br—CH2 CH=CH 2 J CfLjCHg J—CH/CH3 / 2 J-/CH2 / 3 —CH 3 —CH2 CTCH —^-'•"2 3 -CH/CH3 / 2 —/CH2 / 3 CH 3 175,5—176,5 127,0—128,5 139,0—140,0 123,5—125,5 88,5—89,5 Amint a fentiekben már említettük, a találmány szerinti eljárással előállítható szubsztituált triazolok gátolják a xantinoxidáz enzim hatását és így csökkentik a hugysavkoncentrációt a vérben és vizeletben. A vegyületek hatékonyságát az alábbi kísérleti eredményekkel szemléltetjük. A kísérlethez tejből nyert xantinoxidázt használunk. Az enzimet 5—10 egység enzim/ml 60%-os telített ammóniumszulfát koncentrációjú szuszpenzió alakjában alkalmaztuk, az ilyen szuszpenzió 1 egysége percenként 1 [xmól xantint alakít át húgysawá. Általában egynapos vizsgálathoz körülbelül 0,05 ml enzim-szuszpenziót hígítunk fel körülbelül 3 ml pufferrel. Pufferenként 7,4 pH-értékű, 0,05 mólos trisz-puffert használunk. A vizsgálandó inhibitort feloldjuk a pufferben vagy valamely alkalmas oldószerben, így dimetilszulfoxidban, ugyanazt az oldószert használjuk az oldathígításához. A puffert, hipoxantint és az oldószert küvettába helyezzük, és a keletkező* oldatot összerázzuk, hogy levegőt abszorbeáljon. Ezután hozzáadjuk a hígított enzim-oldatot és 290 mji,-on spektrofotométerrel megmérjük az abszorpció növekedésének sebességét. Általában elegendő mennyiségű enzim percenként körülbelül 0,1 abszorpciós egység változást és elegendő mennyiségű inhibitor 30—70% -os gátlást okoz. Az 50%-os gátláshoz (V,,/^ = 2) szükséges inhibitor koncentrációt ((^mólban kifejezve) úgy határozzuk meg, hogy a Vo/V^et az I függvényében ábrázoljuk, ahol V0 az inhibitor nélküli sebesség, Vx az inhibitorral mért sebesség és I az inhibitor koncentrációja. A vizsgált vegyület aktivitását a százalékos gátlással fejezzük ki. A találmány szerinti eljárással előállítható triazolok közül néhánynak a xantinoxidázt gátló hatását az alábbi táblázatban adjuk meg. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
