166406. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált alfa, alfa-difenil-imidazol- 2-metanolok előállítására

15 1,66406 16 hez 20 ml vizet adunk, és az oldószereket ledesztilláljuk. A száraz maradékot híg sósavban oldjuk, az oldatot dietiléterrel mossuk, és káliumkarbonáttal meglúgosítjuk. A keletkezett csapadékot szűrőn elválasztjuk, és kloroformban oldjuk, az oldatot nátriumszulfáton szárítjuk, és az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot izopropanolból átkristályosítva a-fenil-a-(m-trifluormetil-fenil)-l-(metoximetil)-imidazol-2-metanolt kapunk. Olvadáspontja 152,5—153,5°. b) a-Feníl-a-(p-trifluormetil-feni1)-imidazol-2-metanol 9 g (0,025 mól a-fenil-a-(p-trifluormetil-fenil)-[l-(metoximetil)-imidazol]-2-metanol, 70 ml jégecet, 7 ml tömény sósav és 7 ml víz keverékét 3,5 óra hosszat viszszafolyatás közben forraljuk. Lehűlés után a folyadékot ledesztilláljuk, és a maradékhoz 2n vizes nátriumhidroxid-oldatot és kevés etanolt adunk. Az alkoholt ledesztilláljuk, és a vizes fázist dietiléterrel extraháljuk. Az éteres oldatot vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot először toluol és 40—60° forráspontú petroléter elegyéből, majd izopropanolból átkristályosítva a-fenil-a-(p-trifluormetil-fenil)-imidazol-2-metanolt kapunk. Olvadáspontja 174—175,5°. 27,5 g (0,25 mól) etil-klórformiátot — 10°-on hozzácsepegtetünk 28 g (0,25 mól) l-(metoximetil)-imidazol és 25 g (0,25 mól) trietilamin 125 ml vízmentes kloroformmal készült oldatához. A reakciókeveréket 0°-on keverjük, majd két napon át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A kicsapódott trietilamin-hídrokloridot szűrőn eltávolítjuk, és dietiléterrel mossuk. A szüredéket bepároljuk, a maradékot dietiléterben oldjuk, az oldatot nátriumszulfáton szárítjuk, az étert elpárologtatjuk, és 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 b) a-Fenil-a-(m-trifluormetil-fenil)-imidazol-2-metanol 13 g (0,037 mól) a-fenil-a-(m-trifluormetil-fenil)-[l-metoximetil-imidazoi]-2-metanol, 100 ml jégecet, 10 ml tömény sósav és 10 ml víz keverékét 3 óra hosszat viszszafolyatás közben forraljuk. Lehűtés után a folyadékot ledesztilláljuk, és a maradékot kevés etanolban oldjuk. Az oldatot 2n nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítjuk, az alkoholt elpárologtatjuk, és a visszamaradt vizes fázist dietiléterrel extraháljuk. A kivonatot nátriumszulfáton szárítjuk, és az étert ledesztilláljuk. A maradékot toluolból a toluolos oldat aktív szénnel való színtelenítése után átkristályosítjuk. A kapott a-fenil-a-(m-trifluormetil-fenil)-imidazol-2-metanol olvadáspontja 151,5—152,5°. 17. példa a) a-Fenil-a-(p-trifluormetil-fenii)-[ 1 -(metoximetil)-imidazol]-2-metanol 1,02 g (0,145 grammatom) lítiumból és 7,9 g (0,058 mól) butilbromidból 70 ml vízmentes dietiléterben készített butillítium-oldatot nitrogénatmoszférában — 60— 65°-on hozzácsepegtetünk 4,9 g (0,044 mól) l-(metoximetil)-imidazol és 5,1 g (0,044 mól) N,N,N',N'-tetrametil-etiléndiamin 125 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatához. A reakciókeveréket 2 óra hosszat — 60—65°-on állni hagyjuk, majd hozzácsepegtetjük 11 g (0,044 mól) 4-(trifluormetil)-benzofenon 75 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatát. A hőmérsékletet még 1 óra hosszat — 65°-on tartjuk, majd a reakciókeveréket éjjelen át szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni. Ezután 10 ml vizet és szilárd széndioxidot adunk hozzá, és az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot híg sósavban oldjuk, az oldatot dietiléterrel mossuk, és káliumkarbonáttal meglúgosítjuk. A keletkezett csapadékot szűrőn elválasztjuk, kloroformban oldjuk, az oldatot vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot izopropanolból átkristályosítva a-fenil-a-(p-trifiuormetil-fenil)-[l-(metoximetil)-imidazolJ-2-metanolt kapunk. Olvadáspontja 158—159°. 10 18. példa a,a-Bisz(p-klórfenil)-[l-metoximetil-imidazol]-2--metanol 15 22,4 g (0,2 mól) l-(metoximetil)-imidazol 150 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatához nitrogénatmoszférában — 60°-on keverés közben hozzácsepegtetünk 92 ml (0,2 mól) 20%-os hexános butillítium-oldatot. A reakciókeveréket ezután még 2 óra hosszat keverjük, 20 majd vízmentes széndioxidgázt vezetünk bele. Egy órai keverés után a reakciókeveréket szilárd széndioxidra öntjük, mire az l-(metoximetil)-imidazol-2-karbonsav lítiumsója kicsapódik. A sót szűrőn elválasztjuk, és dietiléterrel mossuk. 25 16,2 g (0,1 mól) lítiumsó és 35 g (0,35 mól) trietilamin 150 ml vízmentes diklórmetánnal készült szuszpenziójához keverés közben nitrogénatmoszférában hozzácsepegtetünk 48,8 g (0,45 mól) klórtrimetilszilánt. Ezután a reakciókeveréket 20 óra hosszat keverjük, majd 300 ml 30 vízmentes toluolt adunk hozzá, és a keverést még egy óra hosszat folytatjuk. A keletkezett lítiumsót szűrőn elválasztjuk, és a szüredéket bepároljuk. Az l-(metoximetil)-imidazol-2-karbonsav trimetilszililészterét tartalmazó maradékot 100 ml vízmentes tetrahidrof uránban 35 oldjuk, és hozzácsepegtetjük 8,1 g (0,3 grammatom) magnéziumbófés 57,5 g (0,3 mól) 4-bróm-l-klór-benzolból 150 ml vízmentes tetrahidrofuránban készült és visszafolyatás közben melegített Grignard-reagenshez. A reakciókeveréket egy óra hosszat visszafolyatás köz-40 ben forraljuk, majd vizes ammóniumklorid-oldatban elbontjuk, a csapadékot szűrőn elválasztjuk, és a szüredéket dietiléterrel extraháljuk. Az éteres fázist 2n sósavval extraháljuk, a savas kivonatot ammóniával meglúgosítjuk, és dietiléterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot nát-45 riumszulfáton szárítjuk, és az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot izopropanolból kétszer átkristályosítva a,a-bisz(p-klór-fenil)-[l-(metoximetil)-imidazol]-2-metanolt kapunk. Olvadáspontja 145—146°. Ezt a vegyületet a 7. példa b) szakasza szerint «,a-50 -bisz(p-klór-fenil)-imidazol-2-metanollá alakítjuk. 19. példa 55 a) l-(Metoximetil)-imidazol-2-karbonsavas etílészter 8