166371. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés kapcsolóüzemű stabilizátorok bemeneti és kimeneti oldalainak galvanikus elválasztására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1973. IV. 13. (BU—656) Közzététel napja: 1974. X. 28. Megjelent: 1976. IV. 30. 166371 Nemzetközi osztályozás: H 02 m 3/20 Feltalálók: Dr. Gschwindt András oki. villamos mérnök, Redl Richard oki. villamos mérnök Budapest Tulajdonos: Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest Budapesti Rádiótechnikai Gyár, Budapest Kapcsolási elrendezés kapcsolóüzemű stabilizátorok bemeneti és kimeneti oldalainak galvanikus elválasztására i A találmány tárgya kapcsolási elrendezés kapcsolóüzemű stabilizátorok bemeneti és kimeneti oldalainak galvanikus elválasztására, amelynél a stabilizátorban szabályozó áramkör, kapcsolóüzemű végfokozat, ezzel transzformátorosan csatolt egyenirányító van. 5 Stabilizátoron elektronikus feszültség vagy áramstabilMtort értünk. Kapcsolóüzemű stabilizátorokkal rendszerint szabályozatlan áramforrásból, például gépkocsi akkumulátorfeszültségéből olyan szabályozott jellemzőjű áram- 10 forrást hoznak létre, amelynek jellemzői nagymértékben függetlenek a szabályozatlan áramforrás jellemzőinek változásaitól. A kapcsolóüzemű stabilizátorokban a kapcsolóüzemű végfokozat és az egyenirányító között rendszerint csatoló transzformátor van, így ezek galvaniku- 15 san könnyen elválaszthatók. A szabályozás létrehozásához azonban visszacsatolást kell létesíteni a szabályozott kimeneti jellemző, például a stabilizált feszültség és a beavatkozó szerv, például a kapcsolóüzemű végfokozat vagy az azt vezérlő egyéb fokozatok között. Az ismert 20 visszacsatoló áramkörök rendszerint galvanikus kapcsolatot is létesítenek a stabilizátor két oldala között. Ha a stabilizátor szabályozott és szabályozatlan oldalai egymástól galvanikusan nincsenek elválasztva, akkor a stabilizátorral működtetett berendezések gyártásánál 25 sok esetben már eleve ismerni kell azt, hogy a berendezést alkalmazó rendszerben, (például gépkocsiban) az eredeti áramforrás pozitív vagy negatív sarka van-e feltüntetve, illetve a berendezéseket pozitív és negatív változatban is el kell készíteni, vagy biztosítani kell a pola- 30 ritás megfelelő átkapcsolásának lehetőségét. Ezek a követelmények felesleges munkát és költségeket okoznak és nem utolsósorban hibaforrásokat is rejtenek magukban. ^Galvanikusan elválasztott stabilizátorok kialakítására ismeretes olyan megoldás, amelynél a kapcsolóüzemű végfokozatot egy órajelgenerátor modulálatlan impulzusaival vezérlik és a szabályozást speciális kialakítású és hiszterézisű kétvasmagos transzformátor és megfelelő segédáramkörök segítségével a stabilizátor kimeneti oldalán valósítják meg. Ilyen megoldást ismertet F. V. Kadri: „Pulsewidth Modulation Derived Through— Control of Flux Distribution in Dual—Core Transformer" című cikkében (IEEE Transactions on Magnetics, 1971 szeptember, 581—583 oldal), amelynél speciális hiszterézisű kétvasmagos transzformátor alkalmazásával az egyik mágneskör egyenáramú gerjesztésének változtatásával befolyásolják a primer és szekunder tekercsek közötti fluxuskapcsolódást, és ezzel a csatolást. A megoldás hátránya, hogy speciális és nehezen gyártható kétvasmagos transzformátorra van szükség, ezenkívül pedig a transzformátor gerjesztőtekercsén folyó áram az áramkört állandóan terheli, és ez a fogyasztás például hálózattól független telepes berendezéseknél a telepek élettartamát és így az üzemidőt is csökkenti. A megoldás hátránya még az is, hogy a szabályozáshoz költséges, nagystabilitású, nagy erősítésű egyenáramú erősítőre van szükség. Célunk a találmánnyal olyan kapcsolási elrendezés biztosítása kapcsolóüzemű stabilizátorok bemeneti és ki-166371 1
