166310. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamosan vezető anyagú testet körülvevő dielektromos anyag melegítésére mikrohullámok segítségével
166310 3 4 szolgáló berendezéssel, amelyet a rajzon egy extruder elülső végével jelöltünk; az extrudernek 3 furata van, amelyen az 1 huzal vagy kábelér halad át és 4 tápcsatornái vannak a 2 bevonat számára, továbbá kalibráló 5 fúvókája is van. A kalibráló fúvóka t wmészetesen különböző módon lehet kiképezve, aszerii t, hogy a 2 bevonat simafalú, vagy pedig hosszirányba;«, vagy keresztirányban bordázott falai vannak, vágj aszerint is, hogy a bevonatnak az 1 huzal vagy kábelér teljes felületén kell tapadnia, vagy pedig erről le keL választani, vagy hogy a kölcsönös érintkezést csak bizonyos helyeken hozzuk létre, ami adott esetben követelmény lehet, tehát, hogy az 5 fúvóka helyt álló vagy mozgó formáló matricákkal van ellátva, amelyek azokkal a szerkezetekkel működnek együtt, amelyek nyomást vagy vákuumot keltenek a 2 bevonaton belül és vagy kívül. Az 5 fúvóka közvetlenül a találmányszerinti készülék bemeneténél lehet elrendezve, vagy pedig ettől bizonyos távolságban;- ami az esetleg szükséges járulékos kezelésektől függ. A találmány szerinti tulajdonképpeni készülék a 2 bevonat anyagának melegítésére vagy újramelegítésére szolgál, hogy azt az elasztomereknél a vulkanizáláshoz szükséges hőmérsékletre hozza, illetve termoplasztikus gyantáknál, például térhálósított polietilénnél, amely például peroxydokat tartalmaz, a térhálósításhoz szükséges hőmérsékletet biztosítsa. Guminál a hőmérséklet, amelyre a 2 bevonatot hevíteni kell, nagyságrendileg 180° értékű. Amint a rajzon látható, a készüléknél 6 generátort használunk a mikrohullám előállítására; a generátort magnetron képezi, amelynek 7 antennája derékszögű négyszög keresztmetszetű 8 csőtápvonalban van elrendezve. A csőtápvonal villamosan vezető fémből, például sárgarézből, vörösrézből, alumíniumból stb. lehet. A 8 csőtápvonal gyűrűalakú 9 csőköpennyel van összekötve. A 9 csőköpenyen belül legalább két további 10 és 11 cső van a csőköpennyel koncentrikusan elrendezve; ezek a csőköpennyel koaxiális tápvonalat alkotnak. A 8 csőtápvonal végeit rövidrezáró 12 és 13 tárcsák, míg a 9 csőköpenyt rövidrezáró 14 és 15 gyűrűk zárják le. A 16 és 17 gyűrűk mikrohullámot áteresztő szerkezeti anyagból, például tetrafluoretilénből vannak, és a belső 10 és 11 csövekre vannak felhúzva, a belső csövek szemközt fekvő végei között képezett 18 koaxiális kamra két oldalán. A 16 és 17 gyűrűk előnyösen axiálisan eltolhatók és ezért például fémből levő működtető 19 tagokkal vannak összekötve, amelyek legalább részben takarják a 9 csőköpenyben kiképzett 20 réseket. A 2 bevonattal ellátott 1 huzalt vagy kábeleret a belső 10 és 11 csövek belsején keresztül vezetjük. Célszerű, ha a belső cső belső átmérője a bevonattal ellátott kábelér külső átmérőjéhez közeli méretű és emellett fontos, hogy a további belső 10 és 11 cső belső fala és a bevonat között ne legyen súrlódás. Erre a célra előnyösen 21 hüvelyek vannak elhelyezve a belső 10 és 11 cső belsejében. Ezek kis súrlódási együtthatójú szerkezeti anyagok, amelyek a mikrohullámra, valamint az ezek által keltett villamos terekre érzéketlenek. Ezek például ugyancsak politetrafluoretilénből lehetnek. Ha különböző vastagságú 21 hüvelyekből álló készleteket használunk és ezeket a belső 10 és 11 csövekbe oldhatóan helyezzük bé, bevonattal ellátott, különböző átmérőjű kábeleket lehet megmunkálni anélkül, hogy a találmány szerinti készüléken változtatni kellene. A rajz nem mutatja a kábelt húzó készüléket, de nyilvánvaló, hogy ilyen készülékre szükség van, hogy a megmunkálandó kábel konstans sebességgel haladjon a találmány szerinti készüléken keresztül. 5 Amint az a mikrohullámú technikában ismeretes, lényeges, hogy a készülék valamennyi aktív részében fenntartsuk a hullámgenerátor — adott esetben ä 6 magnetron — saját impedanciáját. Ezért a magnetront tartalmazó generátorrészt, a csőtápvonalat, valamint a 10 9 csőköpeny és a belső 10 cső által képezett koaxiális tápvonal egy részét elektronikusan illeszteni kell egymáshoz. Ismeretes, hogy a 8 csőtápvonal villamosan olyan R—L—C áramkörrel, azaz ellenállást, induktivitást és 15 kapacitást tartalmazó áramkörrel azonosítható, amelynek hullámellenállása megegyezik a magnetron hullámellenállásával. A két belső 10 és 11 csövet elválasztó koaxiális 18 kamrában elhelyezkedő 2 bevonat szakasz C0 terhelést képez, minthogy ez a szakasz abszorbeálja 20 a 6 magnetron által elektromágneses alakban kibocsátott energiát. Ennek folytán úgy kell az illesztést végezni, hogy a C0 terhelés saját impedanciája megegyezzék a magnetron hullám-ellenállásával, amelyet a 2. ábrán T impedancia transzformátor képvisel, amelynek sze-25 kunder tekercse a C0 terheléssel sorba van kapcsolva. A magnetron hullámellenállásának illesztése a 16 és 17 gyűrűk segítségével történik, amelyek kondenzátorokból és önindukcióból álló, a C0 terheléssl csatolt elrendezésként hatnak. Amint fent már említettük, a 16 és 17 gyű-30 rűk eltolhatók, úgy, hogy kondenzátort és induktivitást tartalmazó, változó elrendezésként hatnak, amit a 2. ábrán Lx és Q jelöl. A 9 csőköpeny és a belső 10 cső által képezett koaxiális tápvonal úgyszólván átviteli vonalat képez az R—L— 35 —C áramkör és a T impedancia transzformátor között. Ezen vezeték impedanciáját ezért ugyancsak szabályozhatóra kell készíteni, amit azáltal érünk el, hogy a rövidrezáró 12, 13 tárcsák vagy 14, 15 gyűrűk közül legalább egyeseket eltolhatóra képezünk ki, úgy, hogy 40 változtatható L2 induktivitásokként és C 2 kapacitásokként hatnak, amelyek a T impedancia transzformátor szekunder tekercsének áramkörébe sorosan vannak kapcsolva. Amint ez a mikrohullám technikában ismeretes, a 9 45 csőköpeny és a belső 10 és 11 csövek által képezett koaxiális tápvonalban a villamos tér a két koaxiális rész között alakul ki az 1. ábrán a nyilak által vázlatosan ábrázolt módon, úgy, hogy ezt a villamos teret, amelynek frekvenciája például 2500 MHz nagyságrendű, a 50 dielektrikum abszorbeálja és különösen az olyan dielektrikum, amint amilyen az 1 kábelér 2 bevonatát képezi, mégpedig abban a zónában, amelyben a bevonat a 9 csőköpenyen belül szabadon helyezkedik el. A 18 koaxiális kamra szélessége, azaz a belső 10 és 11 cső 55 között levő távolság, ugyancsak fontos és különösen a használt frekvenciától és a kezelendő 2 bevonat vastagságától függ. A belső 10 és 11 csövek között levő i távolság, például nagyságrendileg 2 cm körül lehet, ha a kezelendő kábel bevonat átmérője 10—60 mm egy ké-60 szülékben, amelynek teljesítménye kb. 2 kW, míg a külső 9 csőköpeny 250—500 mm hosszú és átmérője 50— 80 mm. Példaképpen feltételezzük, hogy egy kábel, amelynek 6,5 mm átmérőjű fémbele van és 20,5 mm átmérőig 65 terjedő műanyagbevonattal van ellátva, a következő 2
