166271. lajstromszámú szabadalom • Eljárás azol-származékok előállítására
9 166271 10 R3 _CO -CHR2 -NH-CO-S-A-COOH általános képletű N-(l,2-diaril-2-oxo-etil)-karbamoü-merkapto -zsírsavak, illetve R3-CO-CHR 2 -NH-CS^SA-COOH általános képletű N-(l,2-diaril-2-oxo-etil)amino -tiokarbonil-merkapto-zsírsavak, illetve R2 -CO-CHR3 -O-C (=NH) -S-A-COOH általános 5 k é pletű (1,2-diarü-2-oxo-etoxi)-karbonimidoil-merkapto-zsírsavak, illetve R2 -CO-CHR 3 -S-C(=NH) _S_A-COOH általános képletű S-(l,2-diaril-2-oxoetü)*merkapto-karbonimidoil-merkapto -zsírsavak, illetve a megfelelő (l,2-diaril-2-tioxo-etil) -vegyületek, 10 illetve e vegyületek funkcionális származékai. A ciklizálás során 1 mól víz, illetve kén-hidrogén hasad le. A képletekben az egyes szubsztituensek jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel. A (III) általános képletű vegyületeket általában 15 nem különítjük el; e vegyületek többnyire köztitermékként keletkeznek, amikor l,2-diarü-2-halogénetánonokat (előnyösen a megfelelő klór-, illetve bróm-vegyületeket, így dezil-kloridot vagy dezil-bromidot és ezeknek a fenil-csoporton szubsztituált származékait) karbamoil-merkapto-zsírsav-származékokkal, illetve amino-tiokarbonil-merkapto-zsírsavszármazékokkal reagáltatunk. Az utóbbi kiindulási vegyületek az irodalomból részben ismertek, és például olyan módon állíthatók elő, hogy klór-karbonil-merkapto-zsírsav-származékokat, például klór-karbonü-merkapto- ecetsav-etilésztert ammóniával reagáltatunk, vagy ammónium-ditio-karbamátot halogén-zsírsav -származékokkal, például bróm-ecet- „_ sav-etilészterrel reagáltatunk. A (III) általános képletű vegyületeket in situ állítjuk elő a fentebb megnevezett inert oldószerek valamelyikének jelenlétében vagy távollétében, például egy szénhidrogén, így benzol vagy toluol, egy éter, így tetrahidro-furán vagy 1C-dioxán, vagy egy amin, így dimetil-formamid, vagy ilyen oldószerek elegyének jelenlétében. A reakcióhőmérséklet általában 0 C° és 200 C° között, előnyösen 20 C° és 150 C° között van. Egyes esetekben a köztitermékként képződő (III) képletű vegyületek ciklizálódása már ilyen körülmények között végbemegy. Más esetekben szükséges vagy célszerű egy második ciklizáló lépés beiktatása és ciklizálószer adagolása; ciklizálószerként felhasználhatók például dehidratáló szerek, így foszfor-trfklorid-oxid, polifoszforsav vagy kénsav, továbbá kén-hidrogént lehasító szerek, így higany (H)-oxid (HgO). Át lehet továbbá alakítani egy (III) általános képletű olyan dikarbonil-vegyületet, amelynek képletében A és R1 jelentése a fenti, míg R 4 jelentése R 3 —CO- ,-n -CHR^-NH-CO- csoport, foszfor-pentaszulfiddal 1 bU mól víz lehasadása mellett olyan (I) általános képletű tiazol-származékká, amelynek képletében R1, R , R3 és A jelentése a fenti, míg Z kénatomot jelent. E második ciklizáláá lépés előtt az oldószert el lehet ^ távolítani és kívánt esetben másikkal lehet helyettesíteni. A ciklizáló lépésben a fentebb megnevezett oldószereket használhatjuk, például szénhidrogéneket, így benzolt vagy toluolt. Arra is lehetőség van azonban, és ez gyakran célszerű lehet, hogy a második gQ lépésben lefolytatott ciklizálást oldószer távollétében, a ciklizáló szer feleslegével végezzük. A ciklizálás mintegy 0 C° és mintegy 200 C° közötti hőmérsékleten megy végbe, és körülbelül 1/2 - 48 óra eltelte után fejeződik be. 65 Adott esetben (I) általános képletű termékben az R1, R 2 és R 3 csoportok közül egyet vagy többet másik R1 , R 2 és/vagy R 3 csoporttá lehet alakítani. Különösen arra van lehetőség, hogy R1 csoportot egy másik R1 csoporttá alakítsunk át például olyan módon, hogy a terméket szolvolizáló, termolizáló, észterező, átészterező, amidáló vagy dehidratáló szerrel kezeljük. Az (I) általános képletű karbonsavak (R1 = —COOH) funkcionális származékait szabad karbonsavakká lehet szolvolizálni, különösen hidrolizálni, illetve termolizálni. Hidrolízist savas vagy lúgos közegben végezhetünk körülbelül —20 C° körüli hőmérséklet és körülbelül 200 C° körüli hőmérséklet között, előnyösen szobahőmérséklet és a választott oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten. Savas katalizátorként felhasználhatók például sósav, kénsav, foszforsav vagy bróm-hidrogénsav, míg bázikus katalizátorként például nátrium-, kálium- vagy kalcium-hidroxidot, nátrium- vagy kálium-karbonátot használhatunk. Oldószerként előnyösen választhatunk vizet; rövidszénláncú alkoholokat; étereket, így tetrahidro-furánt és dioxánt; amidokat, így dimetil-formamidot; szulfonokat, így tetrametilén-szulfont, vagy ezeknek az oldószereknek az elegyeit, különösen víz-tartalmú elegyeit. Elszappanosítás céljából rövidszénláncú alkilésztereket előnyösen 1 —48 órán át kezelünk kálium-karbonáttal metanolban, etanolban vagy izopropanolban 20 C° és 80 C° közötti hőmérsékleten. Ha savas közegben kívánjuk végezni a szappanosítást, ilyen célra vizes ecetsavat használhatunk oldószerként. A savszármazékokat például éterben vagy benzolban is átalakíthatjuk erős bázisok, így kálium-karbonát hozzáadása mellett, vagy oldószer nélkül alkáliákkal, így kálium-hidroxiddal és/vagy nátrium-hidroxiddal vagy földalkáliákkal végzett megömlesztéssel, és így kapjuk az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyeknek képletében R2, R 3 , A és Z jelentése a fenti, míg R1 karboxil-csoportot jelent. A találmány szerinti eljárás egy további foganatosítási módja szerint elszappanosíthatunk olyan (I) általános képletű amidokat. illetve tioamidokat, amelyek képletében A, R2, R 3 és Z jelentése a fenti, nüg R'-CO-N^, -CONHR7 - vagy CONR 7 R 8 csoportot, illetve -CSNR7 R 8 csoportot jelent. A tioamidokat, illetve amidokat előnyösen vizes ásványi savval, például sósavval végzett melegítéssel hidrolizáljuk. Ha elsősorban tercier alkilésztereket hevítünk az (I) általános képletű vegyületek közül (ahol A, R2, R3 és Z jelentése a fenti, míg R 1 -COO-terc-alkil csoportot jelent), 50 C° és 350 C° közötti hőmérsékleteken (I) általános képletű savakhoz (R1 = -COOH) jutunk. A termolizist inert oldószerekben, így benzolban, vízben, dimetil-formamidban, etilénglikolban, gÜcerinben, dimetil-szulfoxidban, ciklohexanolban végezhetjük, előnyösen katalitikus mennyiségű savak, így p-toluol-szulfonsav hozzáadása mellett. A találmány szerinti eljárás egy további foganatosítási módja szerint (I) általános képletű nitrileket -ahol A, R-2, R 3 és Z jelentése a fenti, m% R 1 -CN csoportot jelent - hidrolizálunk savas közegben, például vizes sósavval, vizes dioxánnal vagy ecetsavval, vagy lúgos közegben, például kálium-hidroxiddal vizes rövidszénláncú alkoholokban vagy ciklohexanolban. Másmilyen (I) általános képletű vegyületekből olyan (I) általános képletű észtereket állíthatunk elő, amelyek képletében A, R2, R 3 és Z jelentése a fenti, míg R1 észterezett karboxil-csoportot jelent. így
