166226. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kémiai úton edzett, üveg- vagy vitrokristályos anyagból álló termékek oldaléleinek védelmére
7 166226 8 rostokból álló előfonatot hőrelágyuló műanyag oldatán vezetjük keresztül, és a bevonattal ellátott szálat vagy előfonatot hevítéssel szárítjuk. Ezt a műveletet folyamatosan végezhetjük. Például a még bevonat nélküli szálat vagy előfonatot folyamatosan letekercseljük egy csévéről, és miután átvezettük a bevonó és 5 szárító szakaszokon, folyamatosan feltekercseljük egy másik csévére. ílymódon igen egyszerű eljárással készíthetünk műanyagbevonatú szálat vagy előfonatot. A burkolat és a termék közötti megfelelő kapcso- 10 lat biztosítása érdekében alkalmazhatunk először egy tapadást elősegítő réteget a védeni kívánt oldalélen. A műanyag burkolatok számos típusa megelehetősen rosszul tapad az üveghez, vagy vitrokristályos anyaghoz. A műanyagburkolatokat azonban szorosan rög- 15 zíthetjük helyzetükben egy kötőanyag-réteg segítségével. Az említett kötőanyag-réteg előállításához célszerűen szilánt alkalmazhatunk. Szilán kötőanyag-réteg alkalmazása esetén nagyon kielégítő kapcsolat biztosítható az üveg vagy vitrokristályos anyag és az azután 20 felhelyezett műanyagburkolat között. A szilán ugyanis reakcióba lép az üveggel vagy vitrokristályos anyaggal. Ha műanyagburkolatot alkalmazunk, a műanyagot felvihetjük a védeni kívánt oldalél-részre, majd hő és 25 nyomás hatásának tehetjük ki, ezzel rögzítve a burkolatot helyzetében. A hő és nyomás egyidejű alkalmazása biztosítja a kielégítő tapadást. Ez a rögzítési eljárás alkalmazható függetlenül attól, hogy e műanyag burkolat és a tennék között jelen van-e valami- 30 lyen alapozóréteg, vagy sem. A találmány egy rendkívül előnyös foganatosítási módja értelmében az oldalél-részt koptatással simára munkáljuk, mielőtt a termékben a kémiai edzés révén a felületi nyomófeszültségeket létrehoznánk. Az ezt 35 követőleg felvitt burkolat által sérülésekkel szemben biztosított ellenállás ebben az esetben különösen nagy. A koptató kezelést végezhetjük úgy, hogy hatására az oldalél simábbá válik, olyan értelemben, hogy felületminősége finomabb lesz, azonban anélkül, 40 hogy az oldalél-rész keresztmetszeti profilja lényegében megváltozna. Ezt a koptató kezelést igen könnyen végrehajthatjuk. Előnyös azonban, ha a koptatást olymódon végezzük, hogy a termék oldalélrészének a keresztmetszeti profilját egyúttal lekerekít- 45 jük. Más szavakkal, a koptatás csökkenti a profil mentén az egyik helyzetből a következőbe való átmenetnél az irányváltozás hirtelenségét. Ebben az esetben az oldalél erősítése még hatékonyabb. Például görbe profilt koptatással meg lehet változtatni úgy, 50 hogy laposabb görbületű profilt kapjunk. A profil simára munkálásának hatása még szembetűnőbb, ha egyúttal az egyik sarkot is eltávolítjuk, hogy konvex ferde síkú élt alakítsunk ki, vagy esetleg sík felületű gerincet, amely a termék csatlakozó felületeivel 55 90°-nál nagyobb szöget zár be. Üvegből álló oldalél-részt jelentős mértékben erősíthetünk, ha az oldalél-részt a védőburkolat alkalmazása előtt nemesítő kezelésnek vetjük alá, amely csökkenti az oldalél-rész felületi sérülésének veszélyét 60 olyan hibák miatt, amelyek húzóigénybevételkor feszültségkoncentrációt okozhatnak. A nemesítő kezelés végrehajtható függetlenül attól, hogy az oldalél felületét vagy profilját előzőleg koptatással simára munkáltuk-e, vagy sem. 65 A nemesítő kezelést előnyösen olymódon hajthatjuk végre, hogy az üveg oldalél-részét fluortartalmú közeggel hozzuk érintkezésbe. Ezt a kezelést a termék kémiai edzése előtt és/vagy után végezhetjük el. Az említett fluortartalmú közeg bizonyos fajta élfényesítő hatást biztosít. A nemesítő közeg lehet például folysav vizes oldata. Ezt az oldatot az oldalél-résszel rövid, pl. néhány perctől néhány tized percig terjedő ideig hozhatjuk érintkezésbe. A találmány különösen jelentős előnnyel járhat olyan esetekben, amikor a védeni kívánt termék többrétegű, és mint ilyen, két vagy több, üveg- vagy vitrokristályos anyagból álló, egy vagy több közbenső műanyagréteg révén egymáshoz rögzített lapot tartalmaz, amelyek közül legalább egy üveg- vagy vitrokristályos anyagból álló lap kémiai kezeléstől származó felületi nyomófeszültséget tartalmaz. Ilyen többrétegű táblák oldalél-részeinek védelmére a találmány értelmében előnyös, ha olyan védőburkolatot alkalmazunk, amely műanyagból áll, és amelyet a többrétegű tábla oldalélei mentén a többrétegű tábla műanyagból álló közbenső rétegéhez vagy rétegeihez rögzítünk, például ragasztunk. Ebben az esetben nem szükséges alapozó réteg a tapadás elősegítésére. A közbenső réteghez vagy rétegekhez rögzített védőburkolat fedheti csupán a többrétegű tábla megfelelő oldalél-felületét vagy ennek az oldalél-felületnek csupán egy részét, vagy a burkolat fedheti ezt az oldalél-felületet vagy oldalél-felületrészt és a többrétegű tábla csatlakozó főfelületei egyikének vagy mindegyikének i a szomszédos peremrészét. A közbenső réteghez vagy rétegekhez rögzített műanyag burkolat tartalmazhat betétszerű elemeket, pl. rostokat, vagy más anyagot. A burkolat tartalmazhat például műanyagbevonatú szálat vagy előfonatot, amelyet üvegszálak alkotnak, és fenoxigyantával van impregnálva. A találmány szerinti eljárás megvalósítása előnyös lehet függetlenül az üveg vagy vitrokristályos anyag összetételétől és függetlenül az alkalmazott kémiai edzés módjától. Az eljárást alkalmazni lehet például szodalit-, boroszilikát-, foszfát-, alumíniumoxidtartalmú, borát-, cirkóniumoxid-tartalmú és ólomüvegből készült termékekhez. Az eljárást alkalmazhatjuk olyan vitrokristályos anyagból álló termékeknél is, amelyeknél a felület teljes egészében vagy részben devitrifikált állapotú, vagy amelynél részleges devitrifikálás történt az anyag teljes vastagságában. A vitrokristályos anyag lehet olyan is, amelynél részleges devitrifikálás történt kristálymagképző szerrel vagy anélkül. Vitrokristályos anyagot nyerhetünk például kovasavat, alumíniumoxidot, nátriumkarbonátot, CaO-t és titánoxidot tartalmazó keverékből. Más példák vitrokristályos anyag előállítására alkalmas rendszerekre: Li2 0 — MgO — A12 0 3 — Si02 , vagy Li2 0 — ZnO — Si02 . A keverék tartalmazhat más alkotórészeket is, például bórtrioxidot vagy foszforoxidot. A vitrokristályos anyagban jelenlevő kristályok lehetnek például béta-spodumenek, kvaro, nefelin, euoryptit vagy carnegieit. Természetesen ezeket az anyagösszetételeket és kristályfajtákat pusztán példaként említettük. A kémiai edzés lehet például ioncserélő típusú kezelés, amelynek során az üveg vagy vitrokristályos anyag külső rétegeiben lévő ionokat, pl. nátrium ionokat egy érintkeztetett közegből származó nagyobb ionokkal helyettesítjük, olyan hőmérsékleten, amely ahhoz nem eléggé magas, hogy a rendelkezésre álló idő alatt az anyagban teljes feszültségmentesülés 4
