166225. lajstromszámú szabadalom • Tisztítószerkezet vízszintes síkban köralakban lengő négyzetalakú szitákhoz
3 166225 4 megoldásnál azonban igen hátrányos tényezőként jelentkezik, hogy ez az úgynevezett szitatisztító szerkezet teljesen önkényesen, vezérlés nélkül vándorol ide-oda a szitában, úgyhogy a teljes szitafelület egyenletes tisztítását nem tudja biztosítani. Valamennyi jelenleg ismert szitatisztító szerkezet közös hátránya, hogy viszonylag nagy az építési magasságuk, ami abból következik, hogy a sörtenyaláboknak a szitaszövet tisztításához meghatározott hosszúsággal kell rendelkezniük, és az alaptestnek is megfelelő vastagságúnak kell lennie annak érdekében, hogy a tisztító- és támsörtéket alulról és felülről az alaptestbe lehessen helyezni, és a csapos vezetést is rögzítem lehessen. Ezen túlmenően a szitakereteket, amelyekben ezeket a tisztítószerkezeteket elhelyezik, mintegy 10 mm-es hajlású anyaggyűjtő fenékrésszel kell felszerelni, amely elősegíti az anyagkihordást a szitakeretből; természetesen az ehhez szükséges szerkezeti magasság is a szitakeret össz-magasságát növeli. Ez a nagy építési (szerkezeti) magasság, főként síkszitáknál, húsz vagy több egymás felett fekvő szitakeret esetében rendkívül hátrányos, mivel az építési volumentől és a szerkezet tömegétől a síkszitameghajtómű nagysága és a meghajtási teljesítmény nagymértékben függ. További hátrányt jelent, hogy ezek a tisztítórendszerek igen költségesek. Végül ismeretesek ütögetőhatással dolgozó szitatisztító szerkezetek is. Itt perforált közbenső fenéklappal rendelkező szitákra van szükség, amelyeken több heveder- vagy gumidarab fekszik, amelyek a szita mozgásának eredményeképpen ugráló mozgásba jönnek, miáltal a szitaszövetre ütögetőhatást gyakorolnak. A tisztító- illetve szitálóhatás azonban ezeknél a szitatípusoknál is elégtelen, mivel a véletlentől függ, hogy mennyi idő alatt kerülnek érintkezésbe az anyagdarabkák a teljes szitaszövet-felülettel. Ezeknél a rendszereknél továbbá az is követelmény, hogy a szitafenék tisztításához, illetve a szitából az anyagkihordás elősegítéséhez járulékos segédszerkezeteket, pl. szállítólemezeket vagy különböző geometriai formájú sík tisztítótárcsákat alkalmazzanak, amelyek viszont szabadon és kontrollálatlanul mozognak a szitafenéken. A találmány célja, hogy a technika állásához tartozó jelenleg ismert hasonló rendeltetésű tisztítószerkezetek fent felsorolt hátrányait lényegesen csökkentse. A találmány feladata, hogy olyan tisztítószerkezetet szolgáltasson, amely szabadon mozgatható, de mégis vezérelhető elemekből áll; a teljes szitafelület folyamatos tisztítását biztosítja, és a tisztítandó szita, ezzel a terjes síkszita-rendszer lényegesen kisebb építési magasságának elérését teszi lehetővé. A találmány értelmében ezt a feladatot olyan tisztítószerkezettel oldottuk meg, amelynek lényege, hogy egy áttöréssel rendelkező, spirálalakú, a szitakeret középpontjában elrendezett vezetőcsap révén vezetett meghajtótárcsából, egy spirálalakú vezérlőtárcsából, valamint egy tisztítóbetéttel ellátott háromszögalakú tisztítótárcsából áll. Egy további találmányi ismérv szerint az áttörés a meghajtótárcsában a tömegközépponthoz képest excentrikusan, a spirális megtörési helyével átellenben helyezkedik el, és átmérője a vezetőcsap átmérőjének többszöröse. Célszerű az a kiviteli változat is, melynél a meghajtótárcsa felső felületén tisztítóbetét van elhelyezve, amely a spirális megtörési helyétől kiindulva radiálisán, vagy kifelé a meghajtótárcsa forgásirányában ívesen húzódik. Előnyösen a vezérlőtárcsa áttöréssel rendelkezik és alsó felületén az áttöréshez viszonyítva radiális irány-5 ban húzódó hornyokkal, ugyanezen felület egy részén pedig egymással párhuzamos hornyokkal van ellátva és a tisztítótárcsa közepén áttöréssel rendelkezik, és felső felületén, oldalélei mentén tisztítóbetéttel van ellátva. • 10 Ezen túlmenően célszerű, ha a tisztítótárcsa alsó felületén több, az áttöréstől kiindulva radiálisán húzódó horony van kialakítva. A találmány szerinti tisztítószerkezet egy további kiviteli változatánál a meghajtótárcsa és tisztítótárcsa, 15 valamint a vezérlőtárcsa alaptestjeinek tömegei ebben a sorrendben csökkenő tendenciát mutatnak és a vezérlőtárcsa tömege a gyűjtőfenéken történő anyagfelhalmozódás és a gyűjtőfenék lengőmozgása mellett a vezérlőtárcsa saját mozgását biztosító módon van 20 megválasztva. Ugyancsak előnyös az a változat is, amely szerint a meghajtótárcsa és vezérlőtárcsa legnagyobb átmérőinek összege nagyobb, mint a szitakeret belső szélességének a fele, és a meghajtótárcsa a vezérlőtárcsa és a 25 tisztítótárcsa legnagyobb átmérőinek összege kisebb, mint a szitakeret belső átlójának a fele, mimellett a vezérlőtárcsa vastagsága és a tisztítótárcsa alaptestjenek vastagsága nagyobb, mint a meghajtótárcsa alaptestjének vastagsága, és a meghajtótárcsán eflielye-30 zett tisztítóbetét és a tisztító tárcsán elhelyezett tisztítóbetét lágy, porózus, elasztikus és kopásálló szerkezeti anyagból van. A találmány szerinti tisztítószerkezet segítségével, amely konstans irányított tisztítást biztosít teljesen 35 működésbiztos saroktisztító elemmel, növekszik a hasznos szitafelület, egyidejűleg a meghajtó- és vezérlőtárcsa alkalmazásának eredményeként a gyűjtőfenéken felhalmozódott anyag kényszerkihordása következik be. Egy további különleges előny abban 40 jelentkezik, hogy a tisztítószerkezetet alkotó tárcsaelemek az úgynevezett sörtékkel borított-tárcsás rendszerekkel szemben lényegesen kisebb építési magasság elérését teszik lehetővé, miáltal a teljes síkszita építési magassága és tömege lényegesen csökken. 45 A. találmányt a továbbiakban a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesen, amely a tisztítószerkezet egy előnyös kiviteli példáját tartalmazza. A rajzon: az 1. ábra a szitakeret egy részét a tisztítószerkezettel együtt 50 felülnézetben mutatja; a 2. ábra az 1. ábra szerinti szerkezetet részben oldalnézetben, részben metszetben tünteti fel. A tisztítószerkezet, amely az 1. és 2. ábra szerint 1 55 szitaszövettel és 2 gyűjtőfenékkel ellátott 3 szitakeretbén van elhelyezve, egy spirálalakú 4 meghajtótárcsából, egy 5 vezérlőtárcsából valamint egy háromszög alakú 6 tisztítótárcsából áll. A 4 meghajtótárcsa és 5 vezérlőtárcsa azonos alakúak. A 6 tisztítőtárcsa 7 60 oldalélei konvex alakban meg vannak hajlítva. A 4 meghajtótárcsa alapteste a 8 áttöréssel rendelkezik, amely a tömegközépponthoz viszonyítva excentrikusan, előnyösen a spirális 9 megtörési vagy kiindulási helyével átellenben helyezkedik el. A 4 b5 meghajtótárcsa felületén a 10 tisztítóbetét van elhelyezve, amely a spirális 9 megtörési helyétől kiindulva 2