166212. lajstromszámú szabadalom • Eljárás térelhatároló építőelem előállítására

3 166212 4 hullámos furnírból, faforgácsból, műanyaghabból és más hasonlókból készítettek gyakorlatilag „felületszerű", közbenső réteget a határolólapok közé. Az említettek közül a lemezcsíkökból kialakított bordázat nem vált be, mivel nehézkes kialakítása és munkaigényessége miatt nem gazdaságos. Hátrány továbbá — amely a többi ragasztásos eljárásnak is sajátossága - hogy a betét méretbeli pontatlansága a kész termék pontatlanságát vonja maga után. Különösen fennáll ez a többrétegű bordák esetében, ahol a pontatlanságok kedvezőtlenül összegeződve már mm nagyságrendű hibát eredményezhetnek. A négyzetekből, téglalapokból vagy hatszögekből álló sejtszerkezetek elemei csak meghatározott pontokon vannak egymással összeköttetésben és a közöttük lévő, illetve a határoló-lapokkal való kapcsolatot ragasztóanyaggal hozzák létre. Gyakran előfordul, hogy az un. „széthúzásos" módszerrel előállított, eredetileg szabályos alakúnak szánt sejtek helyenként eltorzulnak. A 208.047 lajstromszámú osztrák szabadalmi leírás olyan hálószerű sejtszerkezetet ismertet, amely az eddigieknél fejlettebb és biztonságosan formatartó sejtszerkezet létrehozását teszi lehetővé, az előállítás azonban rendkívül körülményes és gazdaságtalan. Nem voltak kedvezőek a tapasztalatok a kőgyapotból, salakgyapotból, poliuretánhabból és polisztirolból készült távtartók esetében sem. Igaz, hogy a habanyagok egy része külön ragasztóanyag használatát nem teszik szükségessé, távtartóként való alkalmazásuk azonban egyrészt drága, másrészt ezek csekély szilárdsága, nem kielégítő tűzállósága és utólagos méretváltozásai végső-soron ugyancsak kedvezőtlenek. Próbálkoztak már azzal is, hogy meglévő felületekhez sík gipszkarton-lemezeket gipszhabarccsal kapcsoltak össze olymódon, hogy a lemezek hátlapjára helyszínen fölhordott habarcsfoltokat vagy kézi technológiával fölhordott habarcssávokat készítettek. Ezzel a módszerrel sem biztosítható azonban a megkívánt méretpontosság, amellett pedig „nedves" helyszíni munkát igényel, és ezért a korszerű építéstechnológiai módszerekbe nehezen illeszthető be. A találmány feladata az eljárással, olyan térhatároló építőelem létrehozása, amely a fentiekben részletezett hiányosságokat kiküszöböli, a bonyolult gyártástechnológiával előállítható bordás gipszkartonlemezeket pedig olyan megoldással helyettesíti, ahol mód van a sík gipszkarton-lemezek kiváló tulajdonságainak kiaknázására és ugyanakkor a gipszkarton határoló-lapok azok anyagával azonos, vagy közel azonos bordázattal, illetve távtartó rendszerrel egye, síthetők térhatároló elemmé. A találmány célja olyan - anyagában és szerkezetében lehetőleg gipszbázisú - építőelem kialakítása, amely egyszerű technológiával tömegesen előállítható, amellett a kész elem a tűzállóság, a szilárdság, a méretpontosság és a mérettartás szempontjából a korszerű követelményeket egyidejűleg kielégíti. A találmány olyan építőelem előállítására szolgáló eljárást mutat be, ahol a határolólapokat külső oldalaikon a kívánt elemvastagsághoz igazodó távolságban pl. zsaluzótáblával megtámasztjuk, ezután az összetartozó határolólapok közé a készítendő távtartó bordák számához igazodóan egy, vagy több bordaképző magot helyezünk el, majd a határoló4apok közötti közbenső teret az elem széleinél készítendő szélső bordák profiljához igazodó záróidommal lezárjuk, ezután az így összeszerelt gyártósablont függőleges helyzetben élére állítjuk, a záróidomok és az adott esetben a bordaképző magok között szabadon maradó üregeket a bordákat alkotó utószilárduló anyaggal 5 kiontjuk, a bordák megkötése után pedig a kész elemet kizsaluzzuk. A találmány szerinti eljárás egy másik lehetséges megvalósítási módja szerint a határoló-lapokat a zsaluzótáblákkal való egyenkénti megtámasztás he-10 lyett valamilyen keretbe, kalodába vagy más csoportzsaluzatot szolgáltató gyártóegységbe foglaljuk. Az eljárás további ismérve, hogy bordaképző magként a határolólapok közé fölfújható tömlőket helyezünk, melyeket a bordákat alkotó utószilárduló 15 habarcs beöntése előtt előnyösen pneumatikus túlnyomással a határoló-lapok közé befeszítünk, a bordák megkötése után pedig a túlnyomást és ezáltal a feszítőerőt megszüntetve a tömlőket a határoló-lapok közül kiemeljük. 20 Egy másik lehetséges módszer esetében a fölfújható tömlők helyett rugalmas anyagú, célszerűen gumiból készült bordaképző magokat alkalmazunk, melyeket a határoló-lapok közül húzóerővel végrehajtott keresztmetszetcsökkentés segítségével távolítunk 25 el. A bordák tervezett helyének és méretének biztosítása érdekében a tömlők vagy más bordaképző magok közé azokat megtámasztó távolságtartó betéteket iktatunk be. 30 A túlnyomással való tömlőfölfúvás esetében a tömlők belsejébe célszerűen azok merevségét fokozó perforált csövet helyezünk. Ez esetben a tömlők fölfúvasához a bordát alkotó utószilárduló habarcs hidrosztatikus nyomását meghaladó pneumatikus túl-35 nyomást választunk. A találmány szerinti eljárás legfőbb előnye, hogy a gyártósablon pontosságának megfelelő méretpontosságot lehet a terméknél elérni anélkül, hogy az esetleges pontatlanságok - még csoportzsaluban tör-40 ténő gyártásnál is - összeadódnának. A termék a drága gyártástechnológiával készíthető bordás gipszkartonlemezekből összeragasztott térhatároló elemek helyett teljesen egyenértékű módon alkalmazható. Ugyanakkor magasabbigényű (hő- hangszigetelés, tűz-45 állóság) térhatároló elemek egyszerű, egyműveletű kapcsolási technológiával előállíthatók, a térhatároló építőelemek kiképzése pedig azok egymáshoz való csatlakozását is minden külön intézkedés nélkül önmaga biztosítja. 50 Az eljárás során nyert termék nagy előnye, hogy a távtartók kialakítása az összes eddig ismert távtartó rendszereknél kedvezőbb, ugyanakkor a szélső bordák nem csupán a csatlakoztatást oldják meg, hanem egyúttal gondoskodnak arról is, hogy a határoló-lapok 55 élei sérülésekkel szemben védettek legyenek. Kedvező az is, hogy a térelhatároló elemek igen jó hangszigetelők, súlyuknál fogva pedig könnyen kezelhetők, szállíthatók, illetve beépíthetők. A térelhatároló elem kedvező tulajdonságai közé 60 tartozik, hogy a távtartó bordák minden ragasztóréteg nélkül együtt dolgozó szerkezetet képeznek a határoló-lapokkal. A bordák geometriai kialakítása emellett lehetővé teszi nagy nyíróigénybevételek továbbítását, és ugyanakkor a bordák tetszőleges irányúak és adott 65 esetben változó magasságúak is lehetnek. Ez utóbbi körülmény miatt az eddigi módszereknél könnyebben 2