166143. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-amino-butanol előállítására
5 iééi43 Q a kapott elegyet néhányszor benzollal extraháljuk. A benzolos extraktumokat egyesítjük, szilárd nátrium-hidroxid felett szárítjuk és a benzolt ledesztilláljuk. A maradékot csökkentett nyomáson desztilláljuk, amikoris 4,5 g 2-amino-butanolt kapunk, ami megfelel 50%-os hozamnak. 2. példa 58 g benzoesav 500 cm3 kloroformmal készült oldatához 10,6 g, az 1. példában ismertetett módon előállított 2-etil-aziridint adunk, majd a kapott elegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 2 órán át forraljuk, és ezt követően szobahőmérsékleten 2 napon át állni hagyjuk. Az elegyet ezután nártium-hidrogén-karbonát telített vizes oldata fölé rétegezzük, majd a két réteget összekeverjük, és a szétváló fázisokat egymástól elválasztjuk. A szerves fázist nátrium-hidrogén-karbonát vizes oldatával kétszer kirázzuk, majd szárítjuk és a kloroformot ledesztilláljuk. A maradékhoz 100 cm3 benzolt adunk, és a benzolos oldatot néhány órán át állni hagyjuk. A képződött amid kristályokat kiszűrjük, majd kis mennyiségű benzollal mossuk. A szűrletet ugyanakkor desztilláció útján eredeti térfogatának mintegy felére betöményítjük, majd az így kapott koncentrátumot állni hagyjuk további mennyiségű amid elkülönítésére. A kikristályosodott amidot kiszűrjük, a szűrlethez zavarosodás megjelenéséig petrolétert adunk, majd ismét állni hagyjuk. Ekkor újabb kis mennyiségű amid kristályosodik ki. így összesen 20 g N-benzoil-2-amino-butanolt kapunk. Az így kapott amid tisztaságát vékonyrétegkromatográfiás vizsgálatban vizsgáljuk ibolyántúli fényre lumineszkáló anyagot tartalmazó szilikagél hordozót használva. A kromatogramokat benzol ós éter 1:4 arányú elegyével hívjuk elő, és ibolyántúli fényben figyeljük meg. A fenti módon kapott amid teljes mennyiségét 150 g 30%-os sósav oldattal keverjük, majd a kapott keveréket visszafolyató hűtő alkalmazásával 4 órán át forraljuk. A forralás során képződő benzoesavat vízgőzdesztilláció útján távolítjuk el a reakcióelegyből. A visszamaradó lehűtött elegyet ezután nátrium-hidroxid 20%-os vizes oldatával semlegesítjük, majd néhányszor éterrel extraháljuk. Az éteres extraktumokat egyesítjük, szárítjuk és az étert ledesztilláljuk. A visszamaradó folyadékot csökkentett nyomáson desztilláljuk, és a 75—77 °C forráspontú (10—12 Hgmm nyomáson) frakciót összegyűjtjük. így 7,6 g 2-amino-butanolt kapunk, ami megfelel a 2-etil-aziridinre vonatkoztatva 61% -os, és az amidra vonatkoztatva 85%-os hozamnak. A 2-etil-aziridint vagy az 1. példában ismertetett módon, vagy pedig az alábbiak szerint állítjuk elő: izomer amino-butanolok 89 g-nyi elegyéhez (a 2-amino-butanol aránya az l-amino-2--butanolhoz nem lényeges) mintegy 75 ml 50%-os vizes kénsav oldatot adunk hűtés és keverés közben metilnarancs indikátor jelenlétében semleges oldat előállítására. Ezután a semleges oldathoz pontosan az előző kénsav oldattal azonos mennyiségű 50%-os kénsav oldatot adunk, majd a keveréket csökkentett nyomáson forgó bepárlóban bé' pároljuk száraz üledéket kapva. Őrlése után az üledéket súlyállandóságig szárítjuk. A fenti módon kapott szulfát 400 cm3 vízzel 5 készült, hideg oldatához keverés és hűtés közben 200 g kálium-hidroxid 200 cm3 vízzel készült oldatát adjuk cseppenként. Az elegyet ezután egy, 400 mm hosszú desztillációs oszloppal ellátott desztillálóberendezésbe töltjük, majd fokozatosan me-10 legítjük. Bizonyos idő eltelte után kristályos kálium-szulfát csapódik ki, majd mintegy 85 °C-on a termék desztillálni kezd. A desztillálást addig folytatjuk, míg a fej hőmérséklet a 100 °C-ot eléri. Ezután a desztillátumhoz szilárd halmazállapotú 15 kálium-hidroxidot adunk olyan mennyiségben, hogy a desztillátum két fázisra váljon szét. A szerves fázist elkülönítjük, szilárd halmazállapotú kálium-hidroxid felett szárítjuk és újra desztilláljuk, így 60 g 2-etil-aziridint kapunk, amelynek 20 forráspontja 89—91 °C. Hozam: 85%. Az izomer amino-butanolok elegye (azaz 2--amino-butanol és l-amino-2-butanol; az utóbbi vegyület feleslegben van) előállítliató az alábbiak szerint is: 400 g 26%-os vizes ammónium-hidroxid-25 oldatot (megfelel 5,6 mól ammóniának) elegyítünk butilén-klór-hidrinek (mintegy 15% 2-klór-l-butanol és 85% l-klór-2-butanol) elegyének 21,6 g-jával, majd a kapott elegyet szobahőrmésékleten 3—4 napon át állni hagyjuk. Az elegyet ezután szárazra 30 pároljuk, amikoris ammónium-klorid, l-amino-2--butanol és 2-amino-l-butanol keverékét kapjuk. A keverékhez 50 ml 40%-os vizes nátrium-hidroxidoldatot adunk, majd az amino-butanolokat úgy különítjük el, hogy az így kapott vizes elegyhez 35 feleslegben szilárd nátrium-hidroxidot adunk, és éterrel és/vagy benzollal extrahálunk. A kapott extraktumot szilárd nátrium-hidroxid felett szárítjuk, majd csökkentett nyomáson desztilláljuk, és 25 Hgmm nyomáson a 79—81 °C forráspontú 40 frakciót elkülönítjük. A kiindulási anyagként használt butilén-klór-hidrinekre vonatkoztatva a hozam 50—-53%. 45 Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás 2-amino-butanol előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1,2-epoxi-butánt, vagy az 1-buténból önmagában ismert módon előállított buti-50 lén-halogén-hidrineket ammóniával reagáltatjuk, az izomer amino-butanolok képződött elegyét kénsavval észterezzük, majd valamilyen alkálifémhidroxiddal reagáltatjuk, a kapott 2-etil-aziridint ezután valamilyen aromás karbonsavval, vagy 55 valamilyen aromás ortodikarbonsavanhidriddel reagáltatjuk, és a 2-amino-butanol kapott amidját vagy poliamidját ásványi savval hidrolizáljuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy aromás karbonsav-60 ként benzoesavat használunk. 3. Az 1., igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy aromás ortodikarbonsavanhidridként ftálsavanhidridet használunk. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási 65 módja, azzal jellemezve, hogy a kénsavas észtere-3
