166106. lajstromszámú szabadalom • Rendszer szélessávú hangjelek átvitelére

1,66106 3 • ' 4 mérhetőségét, továbbá bizonyos minőségi jellem­zőket, amelyek egészben általános értelemben az információtartalom fogalomkörébe tartoznak. A találmánnyal azt a feladatot tűztük ki. hogy szélessávú hangjelek, főleg minőségi zene átvitelét biztosító olyan rendszert alkossunk, amely a hangvisszaadás szempontjából érezhető, vagyis a minőséget csökkentő információveszte­'ség nélkül működik. A találmány tehát rendszer szélessávú hang­jelek átvitelére, amelyben a hangjel a rendszer adóoldalán alsó és egy felső frekvenciatarto­mányú jelkomponensre van felosztva, és az alsó frekvenciatartományú jelkomponens közvetlen átvitelre kerül, a felső frekvenciatartományú jelkomponens helyett pedig eme jelkomponens­ből képzett több frekvenciasávú jel amplitúdói kerülnek átvitelre, továbbá ahol a rendszer ve­vőoldalán az egyes részfrekvenciasávok mintegy közepén fekvő helyettesítőjelek a megfelelő részfrekvenciasáv amplitúdóival vannak modu­lálva, és az így nyert szintetikus jelkomponens és a közvetlenül átvitt alsó frekvenciatartomá­nyú jelkomponens összegezve van, és az jellem^ zi, hogy az átviteli sávszélesség csökkentésére az adóoldalon az alsó frekvenciatartományú jel­komponenst előállító aluláteresztő szűrő kime­nete összegező áramkörre van csatlakoztatva, az egyes részfrekvenciasávoknak megfelelő egyen­irányítók kimenete elektronikus forgókapcsoló érintkezőire van csatlakoztatva, az elektronikus forgókapcsoló kimenete a letapogatott amplitú­dóinformációkat az alsó frekvenciatartomány feletti frekvenciájú, egyetlen segédvivőre rámo­duláló modulátorhoz van kapcsolva, a modulá­tor kimenete —•• előnyösen egyoldalsávszűrőn át — az összegező áramkörre van csatlakoztatva, továbbá a vevőoldalon az átvitt jelet vevő ka­pocs párhuzamosan aluláteresztő szűrőre és sáv­szűrőre van csatlakoztatva, a sávszűrő demodu­látoron át az adóoldal elektronikus forgókapcso­lójával szinkron további elektronikus forgókap­csoló bemenetére van kapcsolva, és a további elektronikus forgókapcsoló kimenetei az egyes részfrekvenciasávoknak megfelelő tárolókon át az amplitúdóinformációkat feldolgozó moduláto­rokhoz vannak csatlakoztatva. A találmány megalkotásánál abból a megál­lapításból indultunk ki, hogy az ember hallása csak egy bizonyos frekvenciáig — amely a kí­sérleti személytől függően valamivel 5 kHz alatt vagy felett fekszik — képes bizonyos hangokat harmonikus szabályok szerint egymáshoz ren­delni, így pl. minden valamennyire muzikális ember egyértelműen fel tudja ismerni a 2 kHz­es alaphanghoz tartozó 4 kHz-es oktávhangot. A 3 kHz-hez tartozó 6 kHz-es oktávhangot azonban már igen sok kísérleti személy nem is­meri fel pontosan. A 4 kHz-es hangnak megfe­lelő 8 kHz-es oktávhangot pedig gyakorlatilag egyetlen kísérleti személy sem tudja azonosíta­ni. A magasabb oktávhangokat kb. 10%-ig félre lehet hangolni anélkül, hogy a kísérleti szemé­lyek legalább egy része észrevenné. A találmány egyik kiviteli alakjánál az adó­illetve a vevőoldalon modulátorok vannak el­rendezve, amelyekhez pilot jelgenerátorok csat­lakoznak, amely pilotjelek frekvenciái az alsó frekvenciatartomány felett feküsznek, és ame­lyeket kis frekvenciaközök (pl. 50 vagy 100 Hz) választanak el egymástól. Ezen pilotjeleket adó­oldalon a mindenkori amplitúdóinformációval moduláljuk, a vevőoldalon pedig demoduláto­rokkal demoduláljuk. Az egyik kísérlet alkalmával a 40 Hz és 12 kHz közti frekvenciatartományt egy 40 Hz-től 5 kHz-ig terjedő alsó és egy 5-től 12 kHz-ig ter­jedő tartományra osztottuk fel. A felső frekven­ciatartományt tizennégy logaritmikus léptékű résztartományra osztottuk fel, és az átvitelhez szükséges össz-sávszélesség csak mintegy 5,5, ill. 6 kHz-re terjedt ki. A találmány egy további kiviteli alakja sze­rint a pilotgenerátorok pilotfrekvenciáit egy­mástól elválasztó frekvenciaközöket egyenlő nagyra választjuk. Ennek az az előnye, hogy a pilotfrekvenciák közös szubharmonikus frekven­ciájának sokszorozása révén multiplikatív de­modulációt valósíthatunk meg. Egy további kiviteli alaknál a frekvenciakö­zöket a hálózati frekvenciával, ill. a Tv kép­frekvenciájával (50 vagy 60 Hz) azonosra, vagy ezen frekvenciák egészszámú többszörösére vá­lasztjuk, hogy a már mindkét oldalon rendel­kezésre álló frekvenciákat felhasználhassuk. A találmány szerinti rendszer egy további ki­viteli alakja szerint, az adóoldalon az alsó frek­venciatartományba eső jelkomponens, valamint a felső frekvenciatartomány részsávjai által kép­viselt amplitúdóinformációk közös átvitele ér­dekében az utóbbiakat egy elektronikus forgó­kapcsolóval rendre letapogatva sorrendben egy egyetlen, az alsó frekvenciatartomány feletti frekvenciájú segédvivőre moduláljuk rá. Ezt a segédvivőt az amplitúdóinformációk visszanye­rése érdekében a vevőoldalon demoduláljuk, majd a demodulált jelet az adóoldali letapoga­tással szinkron működő elektronikus forgókap­csoló segítségével ismét szétválasztjuk. Műszaki­lag előnyösnek mutatkozik, ha a felső frekven­ciatartomány részsávjainak amplitúdóinformá­cióit ciklikusan a mindenkor egymásután követ­kező időcsatornákon belül egy segédvivőre rá­moduláljuk, és ha egy, a cikluson belül fekvő, további időcsatornát egy szinkronizáló jel ré­szére bocsátunk rendelkezésre. A tal. szerinti rendszer előnyei közé tartozik, hogy főleg az átvitt jeleket fogadó vevőkészü­lékek minimális ráfordítással valósíthatók meg. Ez különösen fontos olyan esetben, mint pl. a rádió vagy tv műsorszórás esetén, amikor egy központi adóhoz nagyszámú vevőkészülék tarto­zik. Eszerint a vevő csupán egy demodulator, amelyben a csatornák szétválasztásához még szűrőkre sincs szükség, az időszelekció szinkro­nizálása pedig különösen egyszerű és a rend­szerhez jól illeszthető. Gyakorlati üzem közben számolni kell azzal, hogy a készülék toleranciái, valamint egy sza-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents