166104. lajstromszámú szabadalom • Műanyagfilm-tasak
7 166104 8 len lyuk lenne kiképezve, amelynek területe akkora, mint a több kis lyuk területe; ez a kisebb kötési szilárdság lehetővé teszi a tapasz könnyebb eltávolítását. Egy további előny, amely a több lyukas ürítő nyílásból adódik, az, hogy a takaró tapaszt óvatosan lehet eltávolítani úgy, hogy először csak kevés lyukat tegyünk szabaddá és ezáltal a nyomást lassan csökkentsük, ami által a túl gyors nyomáscsökkenést és az ennek következtében előálló habzási el tudjuk kerülni. Egy ilyen fajta nyílást mutat a 10. ábra, amelyen 14 hivatkozási szám hét lyukat tartalmazó csoportot jelöl, amelyek együttesen képezik az ürítő nyílást a csomag falában és van egy második hasonló — több lyukat tartalmazó — nyílás is (a rajzon nincs ábrázolva), amely megegyezik a 14 nyílással és azzal szemben fekszik. A 6 hivatkozási szám a nyílást (és kívánság szerint a második nyílást is) lefedő tapaszt jelöli, amely a tartálynak a nyílást körülvevő falrészéhez van rögzítve; ennek a tapasznak is szabad 7 vége van, amely megkönnyíti eltávolítását. Ha a tapaszt eltávolítjuk és különösen, ha eltávolítjuk a második nyílás fölött levő tapaszt is, hogy lehetővé tegyük levegő bejutását, akkor a tartály kitöltés útján könnyen kiüríthető. A nyílások kialakításának egy másik módjánál mindegyik nyílást a tasakfalból nem teljesen leválasztott fül határozza meg, amelyet a falra kívülről rögzített tapasz takar és a fül előnyösen oly módon van kialakítva és elhelyezve, hogy a fölötte rögzített tapasszal együtt eltávolítható, ha a falról előre meghatározott irányban lefejtjük. Egy ilyen fajta nyílást szemléltet a 11. ábra, amelynél 15 hivatkozási szám kör alakú fület jelöl, amely nem teljesen van leválasztva az erősített tasak faláról (és van egy második fül is, amelyet nem ábrázoltunk, és ugyanolyan, mint a 15 fül és azzal szemközt helyezkedik el) és amelynek azt a részét, amely még össze van kötve a fallal, a 16 hivatkozási szám jelöli. A 6 hivatkozási szám itt is a tapaszt jelöli, amely takarja a fület és hozzá van tapadva egyrészt ehhez a fülhöz, másrészt a tasaknak a fület körülvevő falrészéhez és a tapasznak 7 vége itt is szabad és megkönnyíti a tapasznak a kívánt irányból való eltávolítását. Amikor a tapaszt eltávolítottuk, lényegileg kör alakú nyílás alakul ki és különösen, amikor a második nyílás fölött levő tapaszt is hasonlóképpen eltávolítottuk, a tartály kitöltés útján kiüríthető. Természetesen a tartály változatképpen szívó szalmaszál útján is kiüríthető, amely esetben csak egy tapaszt távolítunk el a hozzátapadt füllel együtt. A 3 tartóhüvelyt a tasak feltöltése után helyezzük el a tasakon. Előnyösen a szalag széleit, amelyből a hüvelyt alakítjuk, behajtjuk és így kettős széle-részt alakítunk ki, amely kb. 6,5 mm széles 16 cm széles szalag esetében. Ez járulékos tartást biztosít a nyomás alatt levő tasak számára. A rendszer geometriája következtében a 6 szalag szabad 7 nyúlványa két stabil állapota közül az egyiket veszi fel a nyomás alatt levő tasakhoz képest: ráfeküdhet a felfújt tasak falára, vagy ugyanúgy visszahajtva feküdhet a szalagnak rögzített részén és felfelé nyúlhat, amint azt az 1. ábra mutatja. Ilyen módon egyszerű dolog a szalag szabad végének behajlítása az utóbbi helyzetbe, miután a tasakot feltöltöttük és mielőtt a hüvelyt alkalmaztuk. A ragasztóanyag, amelyet a hüvelynek rögzítésére használunk, előnyösen olyan, hogy erősen tapad a hüvelyhez, de csak gyöngén köt a tasakhoz, ennek az az előnye, hogy amikor a csomagot részben kiürítették, a tasak alsó része könnyen feltolható a hüvelybe, hogy ezáltal szabadon álló tartályt képezzen. , A részletesen ismertetett csomagnál és tasaknál számos változtatást végezhetünk. Különösképpen az előbb ismertetett alakzatoktól eltérő alakzatok is kialakíthatók a találmány keretein belül az ürítő nyílások számára. Nyilvánvaló azonban, hogy a lezárásnak ellenállónak kell lennie a belső nyomással szemben, amely sörnél és más szénsavas italoknál meleg időben 4,22 kg/cm2 nagyságrendű lehet. A lezárási eljárásoknál, amelyeket ismertettünk, elkerüljük azt, hogy a lezárás bármely része lényeges leválasztó erőnek legyen kitéve. Bár igen előnyös, hogy a találmány szerinti tasakot varrat nélküli cső alakú filmből készítsük, a cső alakú filmet előállíthatjuk úgy is, hogy egy lapos filmet hegesztünk össze, különösen akkor, ha átlapoló hegesztést alkalmazunk. Általában előnyösnek tartjuk, hogy a nyílásokat takaró tapaszt úgy helyezzük el (amint azt példaképpen a rajzon is bemutattuk), hogy az a csomag hoszszanti tengelyével párhuzamos irányban lefejtve legyen eltávolítható, és kezdetben a csomag felső vége felé mozgatjuk. Mindamellett, ha kívánatos, a tapasz kialakítható úgy is, hogy ettől eltérő irányban legyen lefejthető. Például úgy is kialakíthatjuk, hogy a tasakhoz képest annak harántirányában legyen eltávolítható. Amint azt már korábban jeleztük, különálló tapaszokat használhatunk a kiömlő nyílások takarására. Ezek a tapaszok például rombuszalakúak lehetnek, amelyeknek legalább egy sarka nem tapad, hogy ezáltal a tapasz eltávolítására alkalmas fület képezzen. Az alábbiakban találmányunk tárgyát példa kapcsán magyarázzuk. PÉLDA Egy 24,76 cm hosszú biaxiálisan orientált laposan fekvő polietilén-tereftálát csövet, amelynek falvastagsága 0,030 mm és lapított szélessége 6,90 cm volt és amely kívülről vinilénklorid-kopolimerrel volt bevonva, használtunk fel a korábban leírt eljárás szerint tasak előállítására, a 3—6. ábrák alapján bemutatott módon. A 10 hegesztéseket konstans hőmérsékletű hegesztőkészülékkel készítettük két másodperc alatt, 245 °C-on. A 4 szalagok (valamint az erősítő szalagok, amelyeket a lezárások fölött he-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
