166087. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált dioxán-származékok előállítására és az ilyen származékokat

17 redukálószer feleslegét telített nátriumszulfát ol­dattal elbontjuk. Az elegyhez 200 ml jeges vi­zet és 1 liter 10%-os kénsavoldatot adunk, majd a vizes fázist nátriumkloriddal telítjük és két­szer 400 ml éterrel extraháljuk. Az éteres olda- 5 tokát egyesítjük, nátriumszulfáton szárítjuk, be­töményítjük és az olajos maradékról az illó anyagokat 0,01 mm nyomáson történő desztil­lációval eltávolítjuk. A szilárd anyagot petrol­éter-kloroform elegyből átkristályosítva 17,8 g 10 2-(2-f luorbenziloxi)-2-metil-l ,3-propándiolt ka­punk; olvadáspont: 72,5—74,5 °C. Az anyag kis mintáját kétszer széntetrakloridból átkristályo­sítva 75—76 °C olvadáspontú fehér, tűs kristá­lyos anyagot kapunk. Az IR és NMR spektrum 15 a megadott szerkezetet igazolja. Elemzési eredmény C11H15FO3 20 Számított: C = 61,66%; H = 7,06%; Mért: C 2 62,63%; H = 7,21%. 25 C) 2-Klórmetü-5-(2-fluorbenziloxi)-5-metil­-1,3-dioxán előállítása 25 ml-es desztilláló lombikban 8,6 g 2-(2--fluorbenziloxi)-2-metil-l,3-propándiol, 6,5 g 30 klóracetaldehid-dietilacetál és 0,5 g p-toluol­szulfonsav keverékét melegítjük, miközben 3,1 g etanolt ledesztillálunk. A meleg maradékot 200 ml benzolban oldjuk és a benzolos oldatot kétszer 50 ml 10%-os nátriumkarbonát-oldattal 35 és kétszer 50 ml vízzel mossuk. A mosott ben­zolos oldatot nátriumszulfáton szárítjuk, majd csökentett nyomáson betöményítve barna, folyé­kony anyagot kapunk. Az izomereket szilikagélen töltött oszlopon (3X33 cm) elválasztjuk és az 40 eluciót vékonyréteg kromatográfiával ellenőriz­zük. Az izomer-keveréket kis mennyiségű pet­roléterrel visszük fel az oszlopra, és az oszlopon 250 ml benzint (forráspont 65—110 °C) folya­tunk át. Az izomereket 99:1 arányú petroléter- 45 -etilacetát eleggyel eluáljuk és 50 ml-es frak­ciókban gyűjtjük (3—36 frakció). A 16—20. frakciókról az oldószert eltávolítva és a folyé­kony maradékot desztillálva 3,45 g r-2-klórme­til-transz-5-(2-fluorbenziloxi)-5-metü-l,3-di- 50 oxánt kapunk; forráspont: 96—101 °C/0,13— 9-10—4 mm. A 22—36. frakciókról az oldószert eltávolítva és a szilárd anyagot alacsonyforr­pontú petroléterből átkristályosítva 5,3 g r-2-klórmetil-cisz-5-(2-f luorbenziloxi)-5-metil-l ,3- 55 -dioxánt kapunk; olvadáspont: 42—44 °C. A szi­lárd termék mintáját elemen tár analízishez át­kristályosítjuk. Elemzési eredmény C13H16FCIO3 GO Számított: C = 56,83%; H = 5,87%; Mért (transz-izomer): C = 56,69%; H = 5,97%; Mért (cisz-izomér): C = 56,58%; H = 6,05%. 65 18 15. példa 2-Klórmetil-5-(2-metilbenziloxi)-l,3-dioxán Keverővel, hűtővel, Dean-Stark feltéttel és hőmérővel ellátott lombikban 124 g klóraeetal­dehid-dimetilacetál, 92 g glicerin és 1 g p-to­luolszulfonsav elegyét 80—85 °C-on addig me­legítjük, míg 76 ml metanol ledesztillál és to­vábbi metanol már nem képződik. Az oldatot ezután lehűtjük, nátriumkarbonáttal semlegesít­jük és éterrel extraháljuk. Az étert csökkén­tett nyomáson eltávolítva, és a maradék 151 g világossárga olajos terméket desztillálva 108,5 g 2-klórmetil-5-hidroxi-l,3-dioxánt kapunk; for­ráspont: 78—80 °C/0,15 mm, 17,1% cisz-izomér. Keverővel, hűtővel, hőmérővel és csepegtető­tölcsérrel ellátott lombikba 30,2 g 2-klórmetil­-5-hidroxi-l,3-dioxánt és 125 ml toluolt bemé­rünk, melyhez keverés közben, óvatosan, kis részletekben 8,6 g 57%-os nátriumhidridet adunk. Az adagolás befejezése után a szuszpen­ziót 30 percig szobahőmérsékleten keverjük, majd a reakcióelegyhez 37,0 g a-bróm-o-xilolt csepegtetünk és ezután 3 óra hosszat visszafo­lyatás közben melegítjük. A lehűtött reakció­elegyet kétszer 100 ml vízzel mossuk és a szer­ves fázist nátriumszulfáton szárítjuk. Az oldó­szert vákuumban eltávolítva és az 52 g olajos maradékot desztillálva 33,1 g, 128—134 °C/0,15 mm forrpontú anyagot kapunk. A desztillátu­mot rektifikáló oszlopon újra desztillálva, 27,5 g, 102—104 °C/0,1 mm forrpontú anyagot ka­punk, míg a desztillálás maradéka lehűtve ki­kristályosodik; olvadáspont: 58—61 °C. A desz­tilláció maradékát benzol-ligroin elegyből két­szer átkristályosítva 2,2 g 2-klórmetil-5-(2-me­tilbenziloxi)-l,3-dioxánt kapunk, melynek olva­dáspontja: 62—63 °C és NMR spektrum szerint 98% cisz-izomért tartalmaz. Analízis céljára át­kristályosított kismennyiségű anyag olvadás­pontja 63—63,5 °C. • Elemzési eredmény C13H17CIO3 Számított: C = 60,82%; H = 6,82%; Mért: C =60,84%; H = 6,66%. 16. példa 5-(2-Fluorbenziloxi)-2-(metoximetü)-5-metil­-1,3-dioxán Keverővel és desztilláló feltéttel ellátott 25 ml-es gömblombikba a 10. példa eljárása sze­rint előállított 10,0 g 2-(2-fluorbenziloxi)-2-me­til-1,3-propándiolt, 7,69 g metoxi-acetaldehid-di­etilacetált és 0,5 g p-toluolszulfonsavat mérünk és a reakcióelegyet az etanol ledesztillálásáig melegítjük; az elméleti mennyiség 4,3 g és a ledesztillált etanol 4,1 g. A reakció befejezése után a lombik tartalmát 200 ml benzolban old­juk, az oldatot vizes nátriumkarbonát-oldattal mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk és csökken­tett nyomáson betöményítjük, mely módon 12,7 9

Next

/
Thumbnails
Contents