166057. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabilizált, telítetlen poliésztergyanta kompozicíók előállítására

3 166057 4 gyanták stabilitása kis mértékű. Sőt, a fenti kombináció esetén a gyanta kikeményíthetősége is erősen gátolt. Ha a telítetlen gyantákat kittekként vagy szilárd alapon, például faforgácslemezen vagy lenrost- 5 lemezen kívánják alkalmazni, a poliésztergyanták célszerűen töltőanyagokat tartalmaznak. Azonban ezek a töltőanyagok a poliésztergyanták stabilitását kedvezőtlenül befolyásolják. Azt találtuk, hogy ha valamilyen I általános 10 képletű vegyületet — ahol A metil-csoportot és B hidrogénatomot jelent, vagy A és B együtt benzo-csoportot alkotnak — adunk ibolyántúli fénnyel keményíthető telítetlen poliésztergyantákhoz, különösen töltőanyagot és fotokémiai szenzi- 15 bilizátorként valamilyen benzoin-származékot tartalmazó poliésztergyantákhoz, úgy olyan kompozíció kapható, amely nem csak stabil, hanem ibolyántúli fénnyel kitűnően keményíthető. 20 A találmány értelmében stabilizátorként használható például a metil-p-benzokinon és az 1,4-naftokinon. A telítetlen poliésztergyantákhoz a fotokémiai szenzibilizátor súlyára vonatkoztatva 0,5-2 súly%, előnyösen 1 súly% stabilizátort 25 adunk. A találmány értelmében használható vegyületek stabilizálóhatása tovább növelhető, ha a telítetlen poliésztergyantához valamilyen kvaterner ammóniumvegyületet adunk, előnyösen valamilyen, a gyantában oldódó vas- vagy rézvegyülettel, így 30 például réz-naftenáttal vagy vas-kloriddal kombinálva, ahol a gyanta súlyára vonatkoztatva előnyösen 1—4 p.p.m. rezet vagy vasat és 0,02-0,05 súly% kvaterner ammóniumvegyületet tartalmaz. Kvaterner ammóniumvegyületként a 35 fenti célra alkalmasak például az alkil-részükben 12-18 szénatomot tartalmazó alkil-dimetil-benzil-kloridok, alkil-részükben 12-18 szénatomot tartalmazó alkil-dimetil-etil-benzil-ammónium-kloridok, a fenil-trímetil-ammónium-klorid, sztearil-dimetil- 40 -benzil-ammónium-klorid, alkil-dimetil-izokinolinium-kloridok vagy a dialkil-dimetil-ammónium-kloridok. A találmány szerinti poliésztergyanta-kompozícióhoz közelebbről alkalmas töltőanyag a 45 kalcium-karbonát, kalcium-magnézium-karbonát, magnézium-szilikát, kalcium-magnézium-szilikát, alumínium-szilikát, szilícium-dioxid, bárium-szulfát és kalcium-szulfát. A fenti töltőanyagokon kívül a telítetlen 50 poliésztergyanták tartalmazhatnak szokásos stabilizátorokat, valamint paraffingyantákat és más gyantás anyagokat, melyek a polimerizáció kezdetén „kiizzadva" a gyanta felületére kerülnek és megakadályozzák a légköri oxigén hatásának érvénye- 55 sülését. A természetes fényen kívül a 2000—4500 Ä hullámhosszú fényt kibocsájtó higanygőzlámpák, wolframlámpák és xenonlámpák tekinthetők alkalmas ibolyántúli fényforrásnak. 60 Az alábbi példákkal a találmányt közelebbről megvilágítjuk. Amennyiben a példákban telítetlen poliésztergyantára utalunk, úgy a gyanta alatt olyan sokoldalúan felhasználható kompozíciót értünk, amelyet 1 mól maleinsavanhidrid és 1 mól 65 ftálsavanhidrid 1,1 mól etilénglikollal és 1,1-1,2 mól propán- 1,2-diollal végzett kondenzációja útján állítottunk elő. Az észterezést keverés közben nitrogéngáz-áram alatt 200C°-on végeztük. Miután a kapott kondenzátum 100 súlyrészére vonatkoztatva a kondenzátumhoz 0,01 súlyrész hidrokinont adtunk, a kondenzátumot 65 :35 súlyarányban sztirollal homogenizáltuk. A kapott telítetlen poliésztergyanta savszáma mintegy 50 volt. Miután a telítetlen gyantához valamilyen benzoin-származékot és a találmány értelmében használt valamilyen stabilizátort adtunk, a gyantából rétegképző késsel üveglapokra 300 mikron vastag rétegeket vittünk fel. A levegő inhibitáló hatásának megelőzésére a gyantához 0,1 súly% mennyiségben valamilyen szilárd halmazállapotú, 52—54 C° olvadáspontú paraffint adtunk. A kapott gyantarétegeket olyan mesterséges, ibolyántúli fényt sugárzó forrással sugároztuk be, amely főleg 300-400 nm tartományban sugárzott. A fényforrást 20 cm-rel a gyantaréteg felett helyeztük el. A besugárzás időtartama 30 és 60 mp között volt. A kikeményítés fokát Persoz-féle oszcillációs keménységmérő berendezéssel állapítottuk meg. Ha kittet, azaz gyanta-töltőanyag keveréket akartunk előállítani, akkor szintén a fenti eljárást követtük. Ugyanakkor azonban rendszerint paraffint nem adagoltunk, minthogy az a töltőanyagot tartalmazó rendszerekből csak nehezen tud elkülönülni. A kittek kikeményítési fokát a kikeményített gyanta maradék sztiroltartalmának meghatározása alapján állapítottuk meg. [Lásd Kunststoffe, 53, (10) 801-804 (1963).] A nem kopolimerizálódott monomer tartalmát jelző meghatározási módszer lehetővé teszi a kikeményítés fokának igen pontos meghatározását. Valamilyen benzoin-származékot és stabilizátort tartalmazó telítetlen gyanták tárolás közbeni stabilitását 100 C°-on fény kizárásával határoztuk meg. A vizsgálatot addig folytattuk, míg a gyanta nem zselatinálódott. 1. példa A fentiekben ismertetett módon előállított telítetlen poliésztergyanta 100 súlyrészéhez 1 súlyrésznyi mennyiségben valamilyen benzoin-étert és 0,01 súlyrésznyi mennyiségben valamilyen, a találmány értelmében használt stabilizátort adunk, és a keveréket alaposan homogenizáljuk. Az így kapott kompozíció sötétben 100C°-on mutatott stabilitását és Persoz-féle keménységét 60 másodperces megvilágítás után határozzuk meg. összehasonlító kísérleteket végzünk olyan poliésztergyantával, amelyben csak a benzoin-éter van oldva, továbbá olyan poliésztergyantával, amelyben előzetesen a benzoin n-butiléterjét és valamilyen, napjainkig használt stabilizátort oldottunk fel. Az alkalmazott kompozíciókat és a kapott eredményeket az I. táblázatban adjuk meg. 2