166054. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék takarmánynövények sílózásos tartósítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1972. XII. 13. (AA-715) Közzététel napja: 1974. VIII. 28. Megjelent: 1976. IV. 30. 166054 Nemzetközi osztályozás: A 01 f 25/00, A 23 k 3/02 t, 8 Feltalálók: Szebényi Gyula oki. mezőgazdasági mérnök 28%, Járási Vince oki. mezőgazdasági mérnök 28%, Keszthely, Fülöp László oki mezőgazdasági mérnök 28%, Beled, Király János oki. vegyészmérnök 8%, Répcelak, dr. Mentler László oki. mezi mérnök 5%, Budapest, Tatai Lajos osztályvezető 3%, Répcelak Tulajdonos: Agrártudományi Egyetem Termelésfejlesztési Intézete, Keszthely, Szénsavtermelő Vállalat, Répcelak Eljárás és készülék takarmánynövények silózásos tartósítására 1 A találmány tárgya eljárás magas biológiai értékű főként pillangós és fűféle takarmánynövények nagyüzemi, silózásos tartósítására engedékeny falú, gázáthatlan fóliák közötti vákuumozással és ezt követően széndioxid-gázzal való kezeléssel, valamint készülék a fóliák közötti tér lezárására az alsó és a felső fólia széleinek összeszorításával. A mezőgazdasági tömegtakarmányok tárolása és tápértékének minél teljesebb mértékű megőrzése főként a szarvasmarhatenyésztés szempontjából igen nagy jelentőségű. A szálas takarmánynövények tárolásának és tartósításának hagyományos módjai: a szárítás és a silózás. A szénakészítés eddig ismert módjai a takarmány tápértékének mintegy 50%-ig terjedő veszteségét is eredményezhetik. Silózás esetében a takarmányt szecskázzák, majd fonnyasztottan, vagy zölden tömörítik, hogy a levegővel való érintkezés és az ebből következő romlás minél csekélyebb legyen. A takarmány azonban ennek ellenére különböző súly-, szárazanyag- és tápanyagveszteségeket szenved. A takarmánynövények tárolásának és tartósításának újabb módszerei között említhető az az eljárás (151 004 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás), amelynél a friss növényt — lucernát -péppé zúzzák, majd széndioxid-gáz bevezetése mellett silóba töltik és a silót műanyag fóliával lezárják. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy pépesített takarmányt eredményez. A sejtek autolízise következtében nagy mennyiségű sejtlé keletkezik. A takarmány elveszti növényi jellegét és ezért az álatok kevésbé szívesen fogyasztják. A 5 pépesített takarmány elhelyezése nagy mennyiségben, szilárd, szigetelt keretet vagyis költségesebb beruházást kíván. A betárolás lassúsága a pépesítés miatt akadálya a nagyüzemi alkalmazhatóságnak. 10 Ugyancsak problematikus a pépesített silózás a nagyüzemi szarvasmarha takarmányozási rendszerekben. A betárolás során a növényi szövetek, sejtek roncsolódása, pépesedése miatt sok sejtlé keletkezik a szilárd falak közötti tárolásnál. A fajsúly-15 különbség következtében a tárolás folyamán a nehezebb, szabad folyékony részek a tárolóhely aljában gyűlnek össze, így minőségi és térbeli differenciálódások következnek be. 20 E folyamat megakadályozása száraz szelet, törek, szalmaszecska rétegek alkalmazásával, kimondottan kézimunkával oldható csak meg, a különben is kisüzemi napi teljesítményt nyújtó pépesítő gép és beton tárolóhenger kapacitásának 25 figyelembe vétele mellett. Az eljárásban rejlő ellentmondás, hogy a C02 gáz elnyeléséhez nélkülözhetetlen sejtlének a felszínre kellene kerülnie. Az eljárás hangsúlyozottan a 25%-nál magasabb szárazanyagú pillangósok tartósítását 30 javasolja, tehát a második és harmadik kaszálá-166054
