166026. lajstromszámú szabadalom • Többrétegű, laminált bitumenes fedőelem és eljárás előállítására

166026 in 9 10 helyezünk el. Ebben a 28 granulátum vagy por van, amelyet a 29 adagolószerkezet a 21 alaprétegre szór. Ekkor természetesen a 14 borítólemezt adagoló szerkezet a berendezésben nem szerepel. Ugyancsak megoldható a 20 bitumenkeverékkel bevont 14 borítólemez adagolása helyett egyszerű vékony műanyag vagy •femfólia adagolása is. Lényegében az 5. ábrán látható berendezéssel oldható meg a 4B és 4C ábrákon bemutatott 26 fedőelemek gyártása is. Ezen elemek egyik vagy másik oldalán, esetleg mindkét oldalán a bevonattal ellátott 14 borítólemez helyett a felület egy részét egyéb anyag borítja. Ekkor a 20 bitumenkeverékkel ellátott 14 borítólemez keskenyebb, mint a 26 fedőelem, és a be nem borított részeken por, granulátum vagy egyéb anyag van. A találmány szerinti eljárás során alkalmazott 14, 15 borítólemezeket előzőleg célszerű a 2A vagy 2B ábrán látható módon előkészíteni, amivel biztosítjuk megfelelő rugalmasságukat a tekercselés irányában. Az így kialakított 26 fedőelem jól hajlítható, tekercselhető, és alkalmazásakor nem keletkeznek gyűrődések, repedések és egyéb hibák. A találmány szerinti eljárással előállított 26 fedőelemek stabil réteges szerkezettel rendelkeznek, amelyben a 8 bitumen és a 20 bitumenkeverék vastagsága teljesen egyenletes, amint az az IC, ID, 4A, 4B és 4C ábrákon jól látható. Összehasonlítva a találmány szerinti eljárást a hagyományos eljárással, megállapíthatjuk, hogy a szokványos bitumenes fedőelemek előállításakor, ha a por, granulátum vagy fóliaréteg felrakását elhagyjuk, az ismertetett hűtés nem oldható meg, minthogy ezt a bitumen, illetve a bitumen-keverékréteg erős ragadása megakadályozza. Ekkor egyéb hűtési eljárásokat kell alkalmazni, például hideglevegő fúvást vagy egyszerűen levegőn történő hűtést. Ezek a módszerek azonban nem túlságosan előnyösek, mert meglehetősen nagy teret és hosszú időt kívánnak, ami együttjár az eljárás hatékonyságának csökkenésével és költségeinek növekedésével. ismert módon, azaz a forró bitumennek az alaplemezre történő öntésével, és elterítésével, mert a bitumen-keverékréteget nem lehet az ugyancsak meleg és képlékeny rétegre egyenletes vastagságban felvinni az ismert görgősoros vagy lehúzólemezes szerkezetek segítségével. Ugyancsak nem lehet a bitumenkeveréket felszórni, minthogy a bitumen réteg félfolyékony állapotban van. Elvileg megoldható a bitumenkeverék felvitele oly módon, hogy a forró bitumenrétegre port, granulátumot vagy filmet fektetünk, majd lehűtés után felszórjuk a forró bitumenkeveréket a felületre. Ez a megoldás azonban rendkívül nehézkes, minthogy a bitumen és a bitumen-keverékréteg között levő réteg (homok, granulátum, fólia stb.) megakadályozza a bitumen rétegek megfelelő tapadását és ugyanakkor jelentősen megnöveli a szükséges bitumenkeverék mennyiségét. Ez azt jelenti, hogy az így előállított fedőelem vízzáró hatása csökken, előállítási költsége viszont növekszik. A forró bitumenréteg lehűtése után már elvileg megoldható a bitumenkeverékréteg felvitele, ha a bitumen felületét nem vonjuk be az említett anyagokkal, ez a megoldás viszont éppen azért nem alkalmazható, mert a bitumen réteg hűtése a már ismertetett problémákhoz vezet. 5 A találmány szerinti eljárással a felsorolt problémák okozta nehézségek tökéletesen kiküszöbölhetők az alaplemeznek és a borítólemezeknek .teljesen külön történő bevonásával és a két rész laminálásával. Más szóval a bitumen-keverékréteget 10 nem közvetlenül visszük fel a bitumen rétegre, hanem előbb optimális vastagságú és homogén réteget hozunk létre a borítólemezen és azután egyesítjük a két réteget. Fontos jellemzője a találmány szerinti eljárás-15 nak, hogy a borítólemez az ismert módszerrel minden nehézség nélkül bevonható a forró bitumenkeverékkel, jóllehet a két anyag közötti tapadás rendkívül csekély. Ennek az a magyarázata, hogy a bitumenkeverék olvasztott állapotban és 20 viszonylag magas hőmérsékleten fokozott tapadóképességgel rendelkezik, ami lehetővé teszi a borítólemezre történő felvitelét. Ugyanakkor viszont lehűtés után, tehát a fedőelem alkalmazásakor a két anyag közötti tapadóképesség hiánya 25 következtében a borítólemez könnyen eltávolítható. A borítólemez és a bitumenkeverék közötti affinitás változása tehát az eljárás és a termék alkalmazása során optimálisan van kihasználva. A találmány szerinti eljárás lényege tehát az, 30 hogy a különböző bitumen anyagokból meleg állapotban könnyen és gazdaságosan lehet egymással érintkező egyenletes rétegeket előállítani, ilyen rétegek előállítása a hagyományos eljárással gyakorlatilag megoldhatatlan. 35 A találmány szerinti tetőfedő elem felhasználása során folyamatosan egységes vízzáró réteg állítható elő szobahőmérsékleten, pusztán a bitumen-keverékrétegek tapadóképességének kihasználásával. A 6A, 6B és 7A, 7B ábrákon látható 40 fedélborításoknál a 26 fedőelemet 35 hordozórétegre visszük fel. A 35 hordozóra szükség esetén előzőleg bitumenes alapréteget is fel lehet vinni és annak megszáradása után kell a 26 fedőelemeket elhelyezni. A 6A ábrán kétrétegű szerkezet kialakí-45 tását mutatjuk be, a 6B ábrán pedig háromrétegű szerkezet kialakítása látható. Hasonlóan lehet kialakítani négy-, öt- vagy többrétegű szerkezeteket is. A 7A ábrán kétrétegű szerkezet egy másik 50 kialakítása látható, hasonló kialakítást mutat a 7B ábra háromrétegű szerkezet esetén. Hasonlóan áakítható ki négy- vagy többrétegű szerkezet is. A 6. és 7. ábrákon látható megoldásoknál a 26 fedőelemek egymással érintkező részei a bitumen-55 keverékrétegek. Az alkalmazás tehát úgy történik, hogy a 26 fedőelemekről eltávolítjuk a borítólemezt és a bitumen-keverékrétegeket egymásra nyomjuk. A legalsó, tehát a 35 hordozóval érintkező 26 fedőelem alját nem szükséges lera-60 gasztani, tehát a borítólemez fennmaradhat. Ha a 35 hordozó és a 26 fedőelemből kialakított rétegek összeragadása különösen elkerülendő, az alsó 26 fedőelem egyik oldala porral vagy kaviccsal borított réteg lehet. Ha szükséges a réteget néhány 65 helyen pontszerűen a 35 hordozóhoz köthetjük, 5