166024. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilikonkaucsukból készült gyógyszerhatóanyag-hordozót tartalmazó készítmények előállítására

5 166024 6 a 2,4-diklórbenzilperoxid hő hatására ugyanis a hatóanyagot elbontja. Ilyen esetekben azt ajánlják, hogy a hordozót külön kell előállítani, például zacskó, cső vagy kapszula alakban, majd ezeket a formákat mentesíteni kell a peroxidok bomlás- 5 termékeitől, hogy a gyógyszerhatóanyagot el lehessen helyezni bennük. További hátránya az ily módon előállított készítményeknek, hogy nem engedik el olyan egyenletesen és meghatározott sebességgel a hatóanyagot, mint a jelen találmány 10 szerinti gyógyszerhatóanyag-hordozók. Azt találtuk, hogy egyenletes és hosszantartó gyógyszerhatóanyag-leadású gyógyszerhatóanyag­hordozót kapunk, ha hordozóanyagként egy 15 LTV-típusú szilikon-elasztomert alkalmazunk. Az alkalmazott LTV (low temperature vul­canising = hidegen vulkanizálható) típusú szilikon-I elasztomereket alkenil— és —Si—H kötéseket tar- 20 I talmazó lineáris organopolisziloxánokból kapjuk, nemesfém-katalizátorok (mint például platina vagy platinavegyületek) jelenlétében magasabb hőmér­sékleten való vulkanizálás útján, melynek során az 25 Si-H kötéseket tartalmazó organopolisziloxánokban levő funkcionális csoportok jellegétől és számától függően vagy tiszta, vagy organosziloxángyantát tartalmazó elasztomerek keletkeznek. 30 Bár a lineáris organopolisziloxánok vulkanizálása nemesfém-katalizátorok jelenlétében szoba- vagy testhőmérsékleten is elvégezhető, az enyhén emelt hőmérsékleten való vulkanizálás különösen előnyös lehet. A katalizált keverék vulkanizálási ideje 35 40-120 C° közötti hőmérsékleten körülbelül 6 órát tesz ki. Különösen alkalmas a találmány szerinti gyógy­szerhatóanyag-hordozók előállítására az olyan di­metil-polisziloxán-elasztomer, mely szilícium- 40 atomonként 1,98-2,02 egyértékű szénhidrogén­gyököt és nem több, mint 0,5 mól% metilvinil­sziloxán-egységet tartalmaz. Az LTV-típusú dimetil­polisziloxán-elasztomerek a nem-ionos lipofil gyógy­szerhatóanyagokkal szemben inaktívak, az élő 45 szervezetre nem károsak, azzal összeférnek és nem adszorbeálódnak általa. A találmány szerinti gyógyszerhatóanyag-hordo­zókat hordozóként alkalmazhatjuk nem-ionos, 50 lipofil gyógyszerhatóanyagokhoz és hatóanyag­kombinációkhoz, hormonok, prosztaglandinok, vi­taminok, antibiotikumok, fogamzásgátlók és sper­micidek esetében, melyekkel az emberi vagy állati szervezetben vagy szervezeten levő nem kívánatos 55 körülményeket hatásosan kezelhetjük vagy leküzd­hetjük. A találmány szerinti gyógyszerhatóanyag-hor­dozók azzal tűnnek ki, hogy különleges szerke­zetük következtében a nem-ionos lipidoldható 60 gyógyszerhatóanyagokat különösen magas koncent­rációban oldják és lehetővé teszik, hogy magát a pontosan ellenőrizhető mennyiségben levő bekebe­lezett gyógyszerhatóanyagot a legkisebb dózis-egy­ségekben egyenletesen késleltetve szolgáltassák, 65 miáltal az élő szervezetben egy előre meghatározott időtartam folyamán a fiziológiás hatások során megkívánt egységes és állandó hatóanyagszint jön létre. A találmány szerinti gyógyszerhatóanyag-hordo­zók egy további fontos jellegzetessége abban áll, hogy alakjukat messzemenően kedvezően választ­hatjuk meg, mivel ezeket csak az adagolandó gyógyszerhatóanyag jellege és mennyisége, a hor­dozóból való megkívánt gyógyszerhatóanyag-leadás mértéke és az alkalmazási mód határozza meg, mivel a találmány szerint alkalmazott organopoli­sziloxánok vulkanizálása a légnedvességtől és a levegő oxigénjétől függetlenül megy végbe és zárt formában is lehetséges. A találmány lényege, hogy a hordozóanyag kialakításához szükséges elasztomer-nyersanyagot a gyógyszerhatóanyaggal elkeverjük és magasabb hő­mérsékleten, előnyösen 40-120 C° között vulkani­záljuk. A gyógyszerkészítmény teljesen vagy rész­ben a mátrixelven épül fel vagy a készítmény maga egy elasztomerben levő gyógyszerhatóanyag-oldat­nak tekinthető. A gyógyszerkészítmény azonban állhat egy kizárólag hatóanyagot tartalmazó magból és egy hatóanyagban szegény, megfelelő réteg­vastagságú, külső szilikonelasztomer-bevonatból is, vagy fordítva, egy gyógyszerhatóanyagban gazdag elasztomerréteggel körülvett gyógyszerhatóanyagban szegény magból is állhat. Egy ilyen, gyógyszer­hatóanyagban szegény bevonatot a túlnyomórészt szuszpendált hatóanyagú, gyógyszerhatóanyagban gazdag mag fölött, például a mátrixelv szerint felépített gyógyszerkészítmény rövid idejű alko­holos extrakciójával kapunk. A készítrnényt pro­tézis-alkatrészek, protézisek formájában is előállít­hatjuk, melyekből a hatóanyag késleltetve távozik. Szükség esetén katalizált elasztomernyersanyag­-gyógyszerhatóanyag-keveréket is befecskendez­hetünk és az előre meghatározott hatáshelyen elvégezhetjük a vulkanizálást. Speciális alkalmazások esetén hasznos lehet, hogy a gyógyszerhordozót egy megfelelő anyagból, mint például sebészeti selyemből készült visszahúzó szállal lássuk el és a célnak megfelelő módon vigyük be. Kívánt esetben a hatóanyagot tartalmazó gyógy­szerhordozó-készítmény egy gyógyszerhatóanyagban gazdag magból (ebben esetleg egyéb hatóanyagok és segédanyagok, melyek a szilikon-elasztomerekben oldódnak vagy a gyógyszerhatóanyag-hordozóból a hatóanyag leadását a kívánt mennyiségben bizto­sítják) és a mag felett levő elraktározott ható­anyagban szegény, ül. esetleg ugyanúgy hatóanyag­ban gazdag LTV szilikon-elasztomer-bevonatból állhat. A találmány szerinti gyógyszerkészítményeket bevihetjük a célszervre és más testhelyekre is, amelyeken a gyógyszer által okozott hatást megkívánjuk. A testben való jobb lokalizáció céljából a beadagolt szer csekély mennyiségű báriumszulfátot is tartalmazhat. A találmány szerinti hordozóval sok gyógyszer­hatóanyagot sikeresen beadagolhatunk, melyet az idáig ismert és használatos hordozóanyagokkal idáig 3

Next

/
Thumbnails
Contents