166024. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilikonkaucsukból készült gyógyszerhatóanyag-hordozót tartalmazó készítmények előállítására

5 166024 6 a 2,4-diklórbenzilperoxid hő hatására ugyanis a hatóanyagot elbontja. Ilyen esetekben azt ajánlják, hogy a hordozót külön kell előállítani, például zacskó, cső vagy kapszula alakban, majd ezeket a formákat mentesíteni kell a peroxidok bomlás- 5 termékeitől, hogy a gyógyszerhatóanyagot el lehessen helyezni bennük. További hátránya az ily módon előállított készítményeknek, hogy nem engedik el olyan egyenletesen és meghatározott sebességgel a hatóanyagot, mint a jelen találmány 10 szerinti gyógyszerhatóanyag-hordozók. Azt találtuk, hogy egyenletes és hosszantartó gyógyszerhatóanyag-leadású gyógyszerhatóanyaghordozót kapunk, ha hordozóanyagként egy 15 LTV-típusú szilikon-elasztomert alkalmazunk. Az alkalmazott LTV (low temperature vulcanising = hidegen vulkanizálható) típusú szilikon-I elasztomereket alkenil— és —Si—H kötéseket tar- 20 I talmazó lineáris organopolisziloxánokból kapjuk, nemesfém-katalizátorok (mint például platina vagy platinavegyületek) jelenlétében magasabb hőmérsékleten való vulkanizálás útján, melynek során az 25 Si-H kötéseket tartalmazó organopolisziloxánokban levő funkcionális csoportok jellegétől és számától függően vagy tiszta, vagy organosziloxángyantát tartalmazó elasztomerek keletkeznek. 30 Bár a lineáris organopolisziloxánok vulkanizálása nemesfém-katalizátorok jelenlétében szoba- vagy testhőmérsékleten is elvégezhető, az enyhén emelt hőmérsékleten való vulkanizálás különösen előnyös lehet. A katalizált keverék vulkanizálási ideje 35 40-120 C° közötti hőmérsékleten körülbelül 6 órát tesz ki. Különösen alkalmas a találmány szerinti gyógyszerhatóanyag-hordozók előállítására az olyan dimetil-polisziloxán-elasztomer, mely szilícium- 40 atomonként 1,98-2,02 egyértékű szénhidrogéngyököt és nem több, mint 0,5 mól% metilvinilsziloxán-egységet tartalmaz. Az LTV-típusú dimetilpolisziloxán-elasztomerek a nem-ionos lipofil gyógyszerhatóanyagokkal szemben inaktívak, az élő 45 szervezetre nem károsak, azzal összeférnek és nem adszorbeálódnak általa. A találmány szerinti gyógyszerhatóanyag-hordozókat hordozóként alkalmazhatjuk nem-ionos, 50 lipofil gyógyszerhatóanyagokhoz és hatóanyagkombinációkhoz, hormonok, prosztaglandinok, vitaminok, antibiotikumok, fogamzásgátlók és spermicidek esetében, melyekkel az emberi vagy állati szervezetben vagy szervezeten levő nem kívánatos 55 körülményeket hatásosan kezelhetjük vagy leküzdhetjük. A találmány szerinti gyógyszerhatóanyag-hordozók azzal tűnnek ki, hogy különleges szerkezetük következtében a nem-ionos lipidoldható 60 gyógyszerhatóanyagokat különösen magas koncentrációban oldják és lehetővé teszik, hogy magát a pontosan ellenőrizhető mennyiségben levő bekebelezett gyógyszerhatóanyagot a legkisebb dózis-egységekben egyenletesen késleltetve szolgáltassák, 65 miáltal az élő szervezetben egy előre meghatározott időtartam folyamán a fiziológiás hatások során megkívánt egységes és állandó hatóanyagszint jön létre. A találmány szerinti gyógyszerhatóanyag-hordozók egy további fontos jellegzetessége abban áll, hogy alakjukat messzemenően kedvezően választhatjuk meg, mivel ezeket csak az adagolandó gyógyszerhatóanyag jellege és mennyisége, a hordozóból való megkívánt gyógyszerhatóanyag-leadás mértéke és az alkalmazási mód határozza meg, mivel a találmány szerint alkalmazott organopolisziloxánok vulkanizálása a légnedvességtől és a levegő oxigénjétől függetlenül megy végbe és zárt formában is lehetséges. A találmány lényege, hogy a hordozóanyag kialakításához szükséges elasztomer-nyersanyagot a gyógyszerhatóanyaggal elkeverjük és magasabb hőmérsékleten, előnyösen 40-120 C° között vulkanizáljuk. A gyógyszerkészítmény teljesen vagy részben a mátrixelven épül fel vagy a készítmény maga egy elasztomerben levő gyógyszerhatóanyag-oldatnak tekinthető. A gyógyszerkészítmény azonban állhat egy kizárólag hatóanyagot tartalmazó magból és egy hatóanyagban szegény, megfelelő rétegvastagságú, külső szilikonelasztomer-bevonatból is, vagy fordítva, egy gyógyszerhatóanyagban gazdag elasztomerréteggel körülvett gyógyszerhatóanyagban szegény magból is állhat. Egy ilyen, gyógyszerhatóanyagban szegény bevonatot a túlnyomórészt szuszpendált hatóanyagú, gyógyszerhatóanyagban gazdag mag fölött, például a mátrixelv szerint felépített gyógyszerkészítmény rövid idejű alkoholos extrakciójával kapunk. A készítrnényt protézis-alkatrészek, protézisek formájában is előállíthatjuk, melyekből a hatóanyag késleltetve távozik. Szükség esetén katalizált elasztomernyersanyag-gyógyszerhatóanyag-keveréket is befecskendezhetünk és az előre meghatározott hatáshelyen elvégezhetjük a vulkanizálást. Speciális alkalmazások esetén hasznos lehet, hogy a gyógyszerhordozót egy megfelelő anyagból, mint például sebészeti selyemből készült visszahúzó szállal lássuk el és a célnak megfelelő módon vigyük be. Kívánt esetben a hatóanyagot tartalmazó gyógyszerhordozó-készítmény egy gyógyszerhatóanyagban gazdag magból (ebben esetleg egyéb hatóanyagok és segédanyagok, melyek a szilikon-elasztomerekben oldódnak vagy a gyógyszerhatóanyag-hordozóból a hatóanyag leadását a kívánt mennyiségben biztosítják) és a mag felett levő elraktározott hatóanyagban szegény, ül. esetleg ugyanúgy hatóanyagban gazdag LTV szilikon-elasztomer-bevonatból állhat. A találmány szerinti gyógyszerkészítményeket bevihetjük a célszervre és más testhelyekre is, amelyeken a gyógyszer által okozott hatást megkívánjuk. A testben való jobb lokalizáció céljából a beadagolt szer csekély mennyiségű báriumszulfátot is tartalmazhat. A találmány szerinti hordozóval sok gyógyszerhatóanyagot sikeresen beadagolhatunk, melyet az idáig ismert és használatos hordozóanyagokkal idáig 3