166000. lajstromszámú szabadalom • Eljárás textilszálak és -szövedékek kezelésére
5 166000 6 nyomáson. Ebben az esetben, ha az eljárást atmoszférikus nyomáson folytatjuk le, az oldószert gőzfázisban vezetjük el, vagy ha az eljárást magasabb nyomáson folytatjuk le, az oldószer és hígítószer keverékét tartalmazó fürdő egy folyékony frakcióját vezetjük el, majd az oldószert és a hígítószert elkülönítjük. Az oldószer elvezetését és — ahol szükséges — a hígítószer elvezetését a kezelő fürdőben kompenzálni kell friss hígítószerrel és/vagy recirkulált hígítószerrel való feltöltés útján. Azt is megállapítottuk azonban, hogy teljes mértékben lehetséges az oldószer gőzfázisban való elvezetése, ha a textíliák kezelésére szolgáló fürdő a rendestől eltérő nyomású, vagyis az atmoszférikusnál nagyobb vagy kisebb nyomás alatt áll. Ehhez a fürdő hőmérsékletét olyan módon kell szabályozni, hogy a fürdő az alkalmazott nyomás vagy vákuum alatt forrjon. Azt is megállapítottuk, hogy az elvezetést folyadékfázisban meg lehet oldani még akkor is, ha a színező fürdő rendes nyomás vagy vákuum alatt áll, feltéve, hogy a fürdő hőmérsékletét állandóan forráspontja alatt tartjuk. A forráspontnál alacsonyabb hőmérséklet alkalmazása is előnyös lehet bizonyos esetekben, pl. akkor, ha a kezelendő textilanyagok hőre érzékenyek. Figyelembe véve a fentebb említett különböző változatokat, összegezve megállapíthatjuk, hogy általában jó eredményeket lehet kapni, ha a fürdőt 50 C° és 130 C° közötti hőmérsékletre melegítjük. Ha az oldószert gőzfázisban vezetjük el, bármilyen ismert módszerrel kondenzálható, és előnyösen részben visszavezethető a kezelő fürdőbe. Ha az oldószert folyadékfázisban vezetjük el a fürdő frakciójaként, az oldószert teljesen vagy részben el lehet különíteni ettől az elegytől, és a visszamaradt folyadékot vissza lehet vezetni a textíliákat kezelő fürdőbe. Miként fentebb említettük, az oldószer elkülönítésének egy megfelelő módja abban áll, hogy az elvont folyadék-frakciót olyan expanziós edénybe vezetjük, amelyet rendszerint mint villám-(„flash") készüléket említenek, és amelyben az oldószer expandáltatás révén gyorsan elpárolog, majd eltávozik, előnyösen a készülék fejrészén, míg a hígítószer a készülék alján gyűlik össze. Bizonyos esetekben az oldószert azeotrop formájában lehet elkülöníteni a hígítószertől. Azt is felismertük azonban, hogy az expanziós edény működését nagy rugalmassággal lehet változtatni a találmány szerinti eljárás különböző körülményeinek megfelelően. Megállapítottuk, hogy a bepárlót egyaránt lehet működtetni atmoszférikus nyomáson, valamint a rendes nyomásnál nagyobb vagy kisebb nyomáson. Ennek megvalósítása érdekében akkor, ha a színező edényben uralkodó nyomás azonos vagy kisebb annál a nyomásnál, amelyet az expanziós edényben választottunk, az elvezetett folyadékot az említett edényből való elvezetéskor eléggé felmelegítjük ahhoz, hogy legülékonyabb komponense elkülönülhessen az expanziós edényben. Arra is lehetőség van, hogy ugyanezt az eljárást alkalmazzuk, amikor a kezelő edényben a hőmérséklet az oldószer fonáspontjánál alacsonyabb. Másrészről, ha a fürdő nyomása nagyobb az expanziós edényben uralkodó nyomásnál, a kezelő edényben a hőmérsékletet elég magas értékre növeljük ahhoz, hogy az elvezetett folyékony frakció illékony komponense ezt kö-5 vetően egyszerű expandáltatással elkülöníthető legyen. Végül azt is megállapítottuk, hogy a fürdő komponenseinek az elvezetett folyadéktól való elkülönítése érdekében lehetőség van arra, hogy az 10 elpárologtató vagy desztilláló rendszert bármely olyan ismert eljárással helyettesítsük, amely az említett komponensek fizikai tulajdonságainak a különbségeit hasznosítja, amilyen pl. a kristályosítás, egy harmadik komponens segítségével végzett 15 azeotrop desztilláció, a szelektív adszorpció különösen molekulasziták felhasználásával, valamint a félig áteresztő hártyákon való átbocsátás. Amikor a találmány szerinti eljárást színezésre 20 használjuk, az adott eset sajátos körülményeitől függően bármilyen ismert típusú színezéket használhatunk, amely kompatibilis a kérdéses textilanyaggal és a felhasznált oldószerekkel és hígítószerekkel, így különösen jók az anionos vagy 25 kationos jellegű színezékek, a fém-tartalmú savas színezékek és a plasztoszolubilis (műanyagokban oldódó) színezékek stb. A szokásosan használt anyagok alkalmazhatók a vízhatlanító, az olajtaszító és féregölő hatást, valamint az optikai 30 fehérítést biztosító kezelésekhez. A textíliának a találmány szerinti eljárással végzett kezelése után az anyagot szükség esetén öblíthetjük, előnyösen perklóretüénnel. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az 35 alábbi kiviteli példákat adjuk meg: 1. példa 40 Poliakrilnitril alapú szálakból (védjegyzett név: „CRYLOR") készített 900 g súlyú szövedéket a szövedék súlyára számítva 1 s% Lyrcamine Blue 2 BLL színezékkel színezünk. A fürdő összetétele a következő: 45 metanol 100 térf. rész izopropanol 10 térf. rész jégecet 5 térf. rész perklór-etilén 885 térf. rész 50 A fürdő teljes térfogata: 40,5 liter. A színezést 4,5 abszolút bar nyomáson végezzük 25 C° kezdeti hőmérséklettel, amelyet 30 perc alatt 110C°-ra emelünk. Ezt követően ezt a 55 hőmérsékletet tartjuk 1 óra 20 percen át. A fürdő folyékony frakciójának elvonását a kezelés megkezdése után 1 órával és 15 perccel indítjuk meg. Ezt a folyadékot közvetlenül egy atmoszférikus nyomáson működő bepárlóba vezetjük, kondenzálás 60 után a gőzök 9 liter térfogatot képviselne ,v és e térfogat tartalmazza a metanol és az izopropanol teljes mennyiségét. Az el nem párologtatott perklóretilént visszavezetjük a színező edénybe, amelyet friss hígítószerrel töltünk fel olyan módon, fi5 hogy a fürdő térfogatát állandó értéken tartjuk. 3
