165901. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4,5-trimetoxicinnamoil-piperazin származékok előállítására

Az I. táblázatból az tűnik ki, hogy a 61350 kódszámú vegyület halálos dózisa 3%-a mennyiségében adagolva olyan hatást fejt ki a koronáriás, vénás szinusz hozamára és az oxigénfelvételre, mely egyenértékű a lidoflazin halálos dózisa 6%-ának hatásával, a 6 753 kódszámú vegyület pedig a lidoflazinnak megfelelő hatást fejt ki. Igaz ugyan, hogy halálos dózis 1%-a dipiridamol esetében a 67 350 és 6 753 kódszámú vegyületeknél a vénás szinusz hozamára nagyobb — az oxigénfelvételre pedig a 67 350 kódszámú vegyület hasonló hatást fejt ki, de ismeretes, hogy a dipiridamolnak az a hátrányos tulajdonsága, hogy kellemetlen mellékhatásai vannak, így fejfájást, szédülést, emésztő- és bélrendszeri zavarokat okoz. Ezzel szemben a 67 350 és 6 753 kódszámú vegyületek ilyen mellékhatásoktól mentesek. A 68 111 kódszámú vegyület vonatkozásában az I. táblázatból kitűnik, hogy egyetlen eddig ismert vegyület sem fejt ki ilyen nagy hatást, a halálos dózishoz viszonyított ilyen kis (0,5%) mennyiségben. Megállapítható tehát, hogy az intravénásán alkalmazott 67 350 és 68 111 kódszámú vegyületek gyenge toxikus hatásuk miatt a vonatkozási vegyületeknél sokkal előnyösebben használhatók. A II. táblázat adataiból az állapítható meg, hogy a dipiridamol kivételével a vonatkozási vegyületek egyike sem fejt ki intraduodenális alkalmazás esetén a koronáriás vérkeringésre hatást. A dipiridamol aktivitása ugyanazon dózisban közel egyenértékű a 67 350 kódszámú vegyületével, de — minthogy a 67 350 sz. vegyület 1 lap képletrajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 766003 - Zrínyi Nyomda 4 toxicitása kisebb, mint a dipiridamolé'— nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyület előnyösebben használható mint a vonatkozási vegyület. A II. táblázatból az is kitűnik, hogy a 68 111 sz. vegyület sokkal kisebb dózisban ugyanolyan hatású, mint a dipiridamol, az utóbbi azonban sokkal toxikusabb. A 67 350 és 68 111 kódszámú vegyületek tehát olyan hatást gyakorolnak, amelyet az eddigiekben ismert és el nem hanyagolható toxicitású vegyületek nem érnek el. A III. táblázatból végül az is kiderül, hogy az eddig ismert vegyületek a perifériás vérkeringésre a halálos dózishoz viszonyított ilyen kis mennyiségben (0,02 vagy 0,04%-ban) nem képesek a találmány szerinti eljárással előállított vegyületekkel egyenértékű aktivitást gyakorolni. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek tehát e vonatkozásban is előnyösebbek az eddig ismerteknél. Az embergyógyászatban a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek 100-300 mg/nap dózisban adagolhatok. Szabadalmi igénypontok: Eljárás az I általános képletű — mely képletben R jelentése etoxi-, pirrolidino- vagy izopropilaminocsoport - vegyületek előállítására, azzal jellemezve, hogy a II képletű l-(3',4',5'-trimetoxicinnamoil)-piperazint valamely III általános képletű - mely képletben R jelentése a fenti -halogénezett származékkal reagáltatjuk.