165879. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet négyszögszelvényű tartók vagy hasonlók összekapcsolására

3Í 165879 4 olyan rögzítőelemet használnak, amely síklapokkal határolt ferde lejtésszögű ékrészből és ebből talpszerűen kiszélesedő, domború ívvel határolt kapcsolórészből áll, amely az előtűző süveggerenda és a vele szomszédos, támmal alátámasztott süveggerenda végei között keresztirányban van elhelyezve olyan módon, hogy befeszített állapotban ékrésze a kapcsolósaru oldalfalában kiképzett vállakkal, kapcsolórésze pedig a süveggerendák végeihez tartósan hozzáerősített diók homorú kapcsolófelületeivel érintkezik. A diók homorú kapcsolófelületei egymással szembe vannak fordítva és görbületi sugaraik a kapcsolórész domború ívének sugaránál nagyobbak. E kiviteli hibája, hogy a csapokat illeszteni kell, ami a kapcsolószerkezet előállítási költségét növeli. A csap és furat néhány össze- és szétszerelés után annyira meghibásodik, hogy tovább már nem lehet alkalmazni. A csapokhoz szükséges lyukak, furatok a süveggerenda keresztmetszetét nagymértékben gyöngítik, szilárdságát, teherhordó képességét csökkentik. Az érintkező felületek több, vonal menti felfekvése miatt - a terhelés hatására keletkező helyi igénybevételek következtében — a előretűzött süvegen a lehajlás a kívánatos értéknél nagyobb. Az összeszerelés és szétszerelés hosszú ideig tart. A rögzítőelem ékrésze a talpszerűen kiszélesedő kapcsolórészről gyakran leválik, lereped. A talpszerűen kiszélesedő kapcsolórész domború íve a dióban levő felülettel nem kapcsolódik megfelelően, mert a felfekvési vonal helyzete bizonytalan. Ezzel is csak két tartót lehet összeszerelni. Mindezek eredményeként az ilyen típusú kapcsolószerkezetek a gyakorlatban nem váltak be. Valamennyi ismert szerkezet hibája, hogy a terhelés hatására a kívánatosnál nagyobb mértékben engedékenyek. A kapcsoló szerkezetekből és tartókból álló biztosító szerkezet leggyöngébb pontja a kapcsoló szerkezet, amely a tartó megengedhető hajlító igénybevételének csak kb. 40%-ával terhelhető. Az ismert kapcsoló szerkezetek csak egy oldalról szerelhetők, ami sok esetben szintén nehézségeket okoz. Az ismert kapcsoló szerkezetek hátrányos tulajdonságai közé tartozik az is, hogy ezekkel csupán két tartót lehet összeerősíteni, tehát nagy összefüggő főtefelület, vágatok és fejtések csatlakozásánál létrejövő nagy felületek biztosítására nem alkalmasak. A találmány feladata földalatti vagy külszíni munkaterek biztosítására alkalmazott tartók vagy hasonlók összeerősítésére szolgáló olyan kapcsolószerkezet létesítése, amely az eddig ismerteknél egyszerűbb szerkezetű és olcsóbb, aránylag kis súlya ellenére is nagyobb teher átvitelére képes, összeszerelése és szétszerelése néhány kézmozdulattal, gyorsan végezhető, biztonságosan visszanyerhető (rabolható), hosszú használati idő és sok össze-, illetve szétszerelés után is deformálódás- és kopásmentes, azaz teljes értékű marad, két, három és négy tartó összeerősítésére is alkalmas, aránylag nagy főtefelületek és hasonlók biztosítására is használható, továbbá segítségével a tartókat nagyobb mértékben lehet egymás felé szögben elfordítani, mint az eddig ismert szerkezeteknél. A találmány szerinti kapcsoló szerkezet a kitűzött feladatot azáltal oldja meg, hogy szekrényének az ismert ékkel vagy más támasztékkal szembeni belső felületéből kinyúló billenő-üléke 5 van, a billenő-ülék a hozzá tartozó tartó vagy hasonló hossztengelyére merőlegesen és a tartó oldalfelületében kialakított mélyedésbe illően van kiformálva, a billenő-ülék a szekrénnyel egy munkadarabot képez, és hogy mindegyik billenő-10 ülékkel szemben a szekrény szemben levő falrészének folytatásaként kialakított, a falrészhez viszonyítva szögben kifelé hajló egy-egy lapfelülete van. A találmány további jellemzője, hogy a 15 szekrénynek két billenő-üléke és ezekhez tartozó két, szögben kifelé hajló lapfelülete van, amelyek egymáshoz viszonyítva a középvonal körül 180°-os szögben elfordított helyzetben vannak kialakítva. A találmány másik kiviteli alakjának jellemzője, 20 hogy a szekrénynek három billenő-üléke és ezekhez tartozó három, szögben kifelé hajló lapfelülete van, amelyek egymáshoz viszonyítva a középvonal körül 120°-os szögben elfordított helyzetben vannak kiképezve. 25 A találmány további kiviteli alakjának jellemzője, hogy a szekrénynek négy billenő-üléke és ezekhez tartozó négy, szögben kifelé hajló lapfelülete van, amelyek egymáshoz viszonyítva a középvonal körül 90°-os szögben elfordított 30 helyzetben vannak kiképezve. A találmány jellemzője végül, hogy a szekrény belső felületére hegesztett hengeres csapként kialakított billenő-ülékei vannak. A találmány szerinti szerkezet részleteiben a 35 rajzokon vázolt példaképpeni kiviteli alakokkal kapcsolatban ismertetjük. Az 1. ábra a találmány szerinti, négyszögszelvényű tartók vagy hasonlók összekapcsolására szolgáló szerkezet egy példaképpeni kiviteli alakjának 40 nézete, részben metszete. A 2. ábra az 1. ábrán vázolt példaképpeni kiviteli alak II—II vonal menti metszete. A 3. ábra az 1. ábrán vázolt példaképpeni kiviteli alak III—III vonal menti metszete, részben 45 nézete, amelyen az ék elhelyezkedése is fel van tüntetve. A 4. ábra az 1. ábrán vázolt példaképpeni kiviteli alak fölülnézete. Az 5. ábra három tartó összekapcsolására 50 alkalmas, találmány szerinti szerkezet példaképpeni kiviteli alakjának egy részét oldalnézetben szemlélhető vázlat. A 6. ábra az 5. ábrán vázolt kivitel VI—VI vonal menti metszete. 55 A 7. ábra az 5. ábrán vázolt kivitel VII—VII vonal menti metszete, részben nézete. A 8. ábra az 5. ábra szerinti kivitel fölülnézeti vázlata. A 9. ábra a 8. ábrán feltüntetett IX-IX vonal 60 menti metszet. A 10. ábra a találmány szerinti szerkezet négy tartó összekötésére alkalmas példaképpeni kivitelének nézete, részben metszete. A 11. ábra a 10. ábrán látható kivitel XI-XI 65 vonal menti metszete. 2