165766. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fénynyomóklisék fényérzékeny anyagának előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 165766 fÉih Nemzetközi osztályozás: fSt Bejelentés napja: 1973. II 16. (VE-705) G 03 cl/74, G 03 f 7/04, 7/16 ^y^ Közzététel napja: 1974. V. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1976. II. 28. Feltalálók: Sokolov Petr Dmitrievich mérnök, Kötik Rakhil Abramovna mérnök, Pavlenko Lidia Vasilievna mérnök, Pyatigorskaya Ljudmilla Vasilievna mérnök, Bogoljubskaya Natalya Vladimirovna technikus, Chepurnova Elizaveta Leonidovna technikus, Fursov Vladimir Borisovich sokszorosító, Fursova Vera Viktorovna sokszorosító, Petrakov Evgeny Sergeevich sokszorosító, Moszkva, Szovjetunió Tulajdonos: Vsesojuzny nauchno-issledovatelsky institut komplexnykh problem poligrafii, Moszkva, Szovjetunió Eljárás fénynyomóklisék fényérzékeny anyagának előállítására 1 A találmány tárgya eljárás fénynyomóklisék fényérzékeny anyagának előállítására, ahol egy hordozórétegre legalább egy dikromátokkal érzékenyített zselatinalapú fényérzékeny réteget hordunk fel oldatban, majd az egyes fényérzékeny rétegeket külön-külön szárítjuk meg. A találmány tárgykörébe azok a nyomdaipari, pontosabban grafikai fénynyomóklisék tartoznak, melyekkel nagyértékű, eredeti művészi alkotásokról reprodukciókat készítenek. A fénynyomóklisék fényérzékeny rétege a mindenkori képátvitelen túlmenően nyomásra is igénybevett munkaelem, ezért gradációs karakterisztikájuk mellett nyomásállóságukkal határozzák meg jellemző tulajdonságaikat. Ennek megfelelően ezeknek a jelentős, mintegy 40 mm vastagságú rétegeknek nagy mechanikai szilárdság mellett még jól duzzaszthatóaknak is kell lenniük. A réteg vastagsága és duzzaszthatósága viszont elengedhetetlen feltétele annak, hogy fénynyomáshoz szükséges felületi struktúrát kialakíthassák. Az ismert, fénynyomóklisék fényérzékeny anyagának előállítására való eljárásnál a flexibilis hordozóréteget egy forgó dobon rögzítik, majd oldatként hordják fel a fényérzékeny réteget, és ezt végül infravörös sugárzással kiszárítják. Az eljárással egy-egy lépésben kb. 7 mm vastagságú réteget lehet elérni. A fényérzékeny réteg szükséges teljes rétegvastagságának elérésére a fenti lépéseket ismétlik meg, miközben az egyes rétegeket változatlan hőmérsékleten szárítják ki. Ennek az eljárásnak a hátrányos tulajdonsága 5 abban van, hogy a hordozórétegre felhordott fényérzékeny réteg kívánt mértékű duzzadóképessége nem biztosítható, mivel a hőhatással végzett keményítést az egyes, egymásra felhordott rétegek szárításával végzik. Ezen túlmenően a 10 nagyobb rétegvastagságú fényérzékeny anyagok előállítása bonyolult ennél a technológiánál. Végül figyelembe kell azt is venni, hogy az elérhető képminőséget a fényérzékeny réteg felhordásakor a forgó hengerre rögzített fém hordozóréteg 15 maradó alakváltozása kedvezőtlenül befolyásolja. Egy másik ismert, fénynyomóklisék fényérzékeny anyagának az előállítására való eljárásnál a fém hordozórétegre egy centrifugában szórják fel 20 egymásután a dikromátokkal érzékenyített zselatinalapú két fényérzékeny réteget, majd egyenletes hőmérsékleten egymás után kiszárítják azokat. Az eljárás hátránya az, hogy nem biztosítja olyan fényérzékeny anyag előállítását, melyből 25 rotációs eljáráshoz alkalmas nyomóklisét lehetne készíteni, mivel az egyes rétegek magas hőmérsékleten való szárítása kedvezőtlenül befolyásolja a fényérzékeny rétegek egyenletességét és vastagságát, ha ezek rugalmas hordozórétegre vannak 30 felhordva. 165766