165725. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új enzimkészítmény előállítására

165725 11 12 sei mutatják. A találmány szerinti enzimkészítmény ezért hasznos vérzésgátló szer. Ha az új enzimkészítményt nagyobb adagokban adjuk kutyának, a fibrinogen gyors eltűnését (gyors defibrinogónálódást), másodlagos fibrinolízist és fibrinogen lebomlási termékek megjelenését észlelhetjük a vérben. A defibrinogénálódás és a fibrinolízis minden sokktünet, trombocitopénia és tromboembóliás vagy vérzéses komplikációk nélkül megy végbe. A lábvénában vagy a retina vénában fellépő trombózisban szenvedő betegeken szerzett klinikai tapasztalatok azt mutatták, hogy a találmány szerinti enzimkészítmény a defibrinogénáció és a fibrinolízis céljára a gyógyászatban különösen jól alkalmazható. Az új enzimkészítmény vegyszerkénti sajátos alkalmazásában legjobb tudomásunk szerint semmiféle más összehasonlítható készítménnyel nem helyettesíthető. A Staphylococcus eredetű enzimből előállított trombin koaguláz, amely ugyancsak az antitrombinok által nem gátolt trombinszerű enzim, a fibrinogen molekulából peptid A-t és peptid B-t egyaránt lehasít, míg a találmány szerinti enzimkészítmény kizárólag csak peptid A-t szabadít fel. A trombinszerű hatású vérzésgátló termékek között injektálhatósága következtében a találmány szerinti enzimkészítmény egyedülálló termék. A trombin, a trombin-koaguláz ós a trombinképződést előidéző szerek, így a komplett trombiplasztinok és a Rüssel vipera mérge, ha azokat parenterálisan adjuk, tromboembóliás tüneteket és trombocitopéniát idéznek elő; ezért ezeket csak helyileg adhatjuk. Ha a találmány szerinti enzimkészítményt nagyobb adagokban használjuk tromboembóliás rendellenességek defibrinogénálásos kezelésében, az alvadásgátlóként hat és egy idejűleg fibrinolízist vált ki. A fibrinogen zömének eltávolítása és lebomlása folytán a vér a defibrinogénálódási folyamat eredményeként elveszíti alvadóképességét. Sőt, a kiváltott fibrinolízis során keletkezett fibrinogen lebomlási termékek alvadásgátló hatásúak. Néhány napi (pld. 2—3 napi) kezelés után a fibrinogen lebomlási termékek koncentrációja azonban oly kicsi, hogy azok már nem növelik a vérzési hajlamot. A defibrinogénálódás folyamán nem lép fel trombocitopénia és a betegeknél 0,01—0,05 g fibrinogen ) 100 cm3 plazma fibrinogen koncentrációnál a vérzésre való hajlam semmiféle jelentősebb növekedése nem észlelhető. Az ilyen betegeken veszélyes vérzés nélküli sebészeti beavatkozások is végezhetők. A hemosztázisnak a találmány szerinti enzimkészítmény okozta viszonylag kis romlása jelentős előny, ha azt a heparin csoporthoz és a dikumarol sorhoz tartozó alvadásgátlószerek hatásával vetjük egybe, amelyek a májban számos alvadásfaktor szintézisét gátolják, és a hemosztázissal kapcsolatos folyamatokat is komoly mértékben hátrányosan befolyásolják. Az új enzimkészítmény kifejezett alvadásgátló hatása folytán különösen alkalmas a trombuskópződés megakadályozására sebészeti beavatkozások közben. Az enzimkészítmény intravénás adagolása során az eddigiekben semmiféle rezisztencia nem volt észlelhető. A gyógyszeres kezelés és a terápia ellenőrzése a találmány szerinti eljárással előállított enzimkészítmény esetében igen egyszerű. Összehasonlítva a találmány szerinti eljárással 5 előállított enzimkészítményt az 1 094 301 lajtsromszámú angol szabadalmi leírásban ismertetett módszer szerint előállítható alvadásgátlószerrel, lényeges előnyök állapíthatók meg, tekintettel arra, hogy a találmány szerinti enzimkészítmény 10 fiziológiás hatása jelentősen tovább tart. Míg a heparint 4—6 óránként kell befecskendezni, az új enzimkészítmény egyetlen adagja legalább 24 órán át hatásos. Emellett az intravénásán adott új enzimkészítmény nem vált ki aktív ammuni-15 zálódást (rezisztenciát). Míg az 1 094 301 lajstromszámú angol szabadalomban leírt alvadásgátlószert 24 órán belül négyszer-hatszor 60 egység/60 kg testsúly adagokban kell adagolni, a találmány szerinti enzimkészítmény esetében 60 kg testsúlyra 20 vonatkoztatva legfeljebb 14 egységnyi egyetlen adag elegendő ahhoz, hogy felnőtt embernél 24 órán át a defibrinogenáció állapotát tartsuk fenn. (1 egység = az az enzímmennyiség, amelynek ugyanannyi a koagulációs ideje emberi fibrino-25 génre alkalmazva, mint 1 NIH trombin egységnek. Az USA trombin-standard szerint, melyet az USA-ban működő National Institute of Health adott ki; a trombinegység a meghatározás szerint az a mennyiségű trombin, amely 1,0 ml hitelesí-30 tett fibrinogénoldatot megalvaszt 15+0,5 másodperc alatt, 28+ 1,0 °C-on.) A találmány szerinti eljárással előállított új enzimkészítmény aktivitását az emberi fibrinogénre kifejtett trombinszerű hatása alapján mér-35 jük és fejezzük ki. A találmány szerinti enzimkészítmény egy egysége azon mennyiséggel egyenértékű, amely a fibrinogen oldatban a standard trombin 1 NIH-egységével megegyező idő alatt idéz elő alvadást. 40 A találmány szerinti enzimkészítmény tisztított állapotban híg sóoldatokban jól oldódik, desztillált vízben azonban csak alig oldható. Vizes oldatokból sókkal vagy vízzel elegyedő szerves oldószerekkel kicsapható. Bázisos ioncserélőkön 45 reverzibilis módon megköthető és fenollal, valamint fenolszármazékokkal vízben oldhatatlan komplexeket alkot. Jellemzi még ezenkívül nagy hőállósága és savakkal szembeni kifejezett ellenállóképessége. 50 A találmány szerinti eljárással előállított enzimkészítményt vérzéscsillapítószerként előnyösen kb. 0,25—1,5 NIH-egység/60 kg testsúly napi adagokban adjuk. Véralvadásgátlószerként az enzimkészítményt célszerűen kb. 2—100, előnyösen kb. 55 7—14 NIH-egység/60 kg testsúly napi adagokban adjuk. A találmány célkitűzéseinek körébe tartozik annak továbbfejlesztéseként eljárás kidolgozása a találmány szerinti eljárással előállított új enzim -60 készítményt hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására is. Amennyiben véralvadásgátló készítményt állítunk elő, az dózisegységenként alkalmas módon kb. 10—500 mikrogramm, előnyösen kb. 100 mikrogramm ható-65 anyagot tartalmaz. Az enzimkészítményt célszerűen 6