165700. lajstromszámú szabadalom • Eljárás részben vagy teljesen aluminiumból vagy aluminiumötvözetből készült tárgyak anódos oxidációjára

165700 11 12 szú, 10 cm széles és 1 mm vastag. Az alumíniumlemezt 300 volt feszültségen lassan a fürdőbe merítjük. Heves szikraképződés, illetve szikraátütés mellett a fémfelület és az elektrolit között pillanatszerűen fehér réteg képződik, ugyanakkor a képződő réteg­gel együtt jelentkező szigetelő hatás következtében a szikraképződés, illetve a szikraátütés az elektró­dok felülete és az elektrolit között igen hamar alább­hagy, és olyan szintre csökken, amikor már csak igen kicsiny szikrák észlelhetők. A bemerülési se­bességet a legtöbb esetben úgy választjuk meg, hogy az áramsűrűség 3 A/dm2 és 5 A/dm 2 között legyen. A bemerülési sebesség így első közelítésben az egyenirányító teljesítőképességétől és a bevo­nandó alumíniumtárgy vastagságától függ. Hogy pórusszegény bevonatot hozzunk létre, a bemerítési eljárást 320 volton és végül 350 volton megismétel­tük. Végül a bevonattal ellátott elektródákat vízzel mossuk, acetonnal öblítjük és levegőn szárítjuk. A bevonatok átütési szilárdságának mérése 500 vol­tig terjedő szigetelőhatást mutat váltóáram esetén. 11. példa 34%-os vízüvegoldatot (Na2 Si0 3 ) sótalanított vízzel 5%-ra hígítjuk. Komplexképzőként 4% monoetanolamint és 1% nátriumfluoridot adago­lunk az oldathoz, melynek térfogata 5 liter. 50 mm széles és 0,2 mm vastag alumíniumfóliát kezelünk. Egy 20 cm hosszú fóliadarabot 220 volt feszültség­nél lassan az oldatba merítünk. A bemerítés olyan sebességgel történik, hogy az áramsűrűség ne halad­ja meg az 5 A/dm2 -t. 15 másodperc alatt a fólia tel­jes hosszában a fürdőbe merül. Ezután a fóliát kiemeljük és 250 volt feszültségnél az eljárást meg­ismételjük, amikoris a bemerülési sebességet megint úgy választjuk meg, hogy az áramsűrűség kb. 5 A legyen. A második bemerítés után a fóliát a fürdőből kiemeljük, vízzel lemossuk, és végül szárítjuk. Ez­után a kezelés után a fóliát egyenletes, fehér réteg vonja be, mely kitűnően tapad és a fólia dekorációs célokra, például mint tapéta, kiválóan alkalmazható. 12. példa Az előző példához hasonlóan sótalanított vízzel elektrolitoldatot készítünk, mely 1% vízüveget (Na2 Si0 3 ), 1% metilpiridint és 20% acetonitrilt tartalmaz. Az így elkészített oldatba lassan beme­rítünk 0,1 mm vastag, 50 mm széles és 20 cm hosszú alumíniumfóliát 180 volt feszültség mellett. A be­merítési sebességet úgy választjuk meg, hogy az áramerősség ne haladja meg a/3 A-t. A bemerítési folyamat fél perc alatt befejeződik. Ezután az el­járást 220 volt és 250 volt feszültségeknél meg­ismételjük, ügyelve arra, hogy az áramerősség ne haladja meg a 3 A-t. A harmadik bemerítés után a fóliát sótalanított vízzel lemossuk és szárítjuk. A bevonat vastagsága 35 mikron és 400 volt váltó­feszültségű átütési szilárdságot mutat. Az így nyert fóliából 20x50 mm méretű csíkokat vágunk, és két ilyen csíkdarabot egymásra fektetünk úgy, hogy kö­zéjük egy bórsavelektrolittal átitatott papírcsíkot helyezünk, majd egy RC-híddal a kapacitást meg­határozzuk. A mért kapacitásértékek 1500 pF/cm2 körül mozognak, mely relatíve nagy érték hasonló jellegű termékek viszonylatában. 13. példa 38% -os vízüvegoldatot vízzel 5%-osra hígítunk, majd a hígított oldathoz komplexképzőként 3% mennyiségben vízben oldott p-toluol-szulfonsav-5 -nátriumsót, továbbá 10%-os oldata formájában 2% nátriumglutaminátot adunk. Az így kapott összetételű elektrolitfolyadékban 0,3 mm vastag és 100 mm széles alumíniumfóliát oxidálunk anódosan. Az alumíniumfólia további kezelését all. példában 10 ismertetett módon végezzük. Szabadalmi igénypontok 15 1. Eljárás részben vagy teljesen alumíniumból * vagy alumíniumötvözetekből előállított tárgyak anódos oxidációjára legalább egy, az elektrolitban oldható alkálifémszilikátot tartalmazó alkalikus elektrolitfürdőben, ahol egyen-, váltó- vagy impul-20 zusárammal dolgozunk, és a feszültséget, az áram­erősséget és az elektrolízis idejét változtatjuk, azzal jellemezve, hogy az elektrolitfolyadékhoz ö—40% mennyiségben legalább egy szerves komplexképzőt, célszerűen valamilyen vízoldható szerves amint, 25 többértékű alkoholt, karbonsavat, fenolt vagy fe­nol-homológot, aromás bázist, aminosavat vagy aromás szulfonsavat adunk, és abban oxidáljuk a tárgyak felületét Elsőbbsége: 1972. május 18.() 2. Eljárás részben vagy teljesen alumíniumból 30 vagy alumíniumötvözetekből álőállított tárgyak anódos oxidációjára legalább egy, az elektrolitban oldható alkálifémszilikátot tartalmazó alkalikus elektrolitfürdőben, ahol egyen-, váltó- vagy im­pulzusárammal dolgozunk, és a feszültséget, az 35 áramerősséget és az elektrolízis idejét változtatjuk, azzal jellemezve, hogy az elektrolitfolyadékhoz szerves komplexképzőként 1—40% mennyiségben legalább egy vízoldható szerves primer, szekunder vagy tercier amint adunk, és abban oxidáljuk a 40 tárgyak felületét. (Elősbbsége: 1971. május 18.) 3. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy elektrolitfolyadék­ként vizet, vagy víz szerves oldószerekkel alkotott 45 elegyét alkalmazzuk. (Elsőbbsége: 1971. május 18.) 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti eljárás fogana­tosítási módja, azzal jellemezve, hogy komplex­képzőként alkanolaminokat, előnyösen etanol-50 amint, különösen előnyösen mono-, di- vagy tri­etanolamint alkalmazunk. (Elsőbbsége: 1971. má­jus 18.) 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási 55 módja, azzal jellemezve, hogy komplexképzőként adott esetben többszörös kötést is tartalmazó szer­ves karbonsavak vízoldható sóit, szubsztituált kar­bonsavak vízoldható sóit, aminosavakat, szubszti­tuált aminosavakat, szulfonsavakat, szubsztituált 60 szulfonsavakat, egy- vagy többértékű, adott eset­ben helyettesített fenolokat, vízoldható, többértékű, adott esetben helyettesített alkoholokat egyenként vagy kombinálva, adott esetben alkanolaminokkal elegyítve, alkalmazunk. (Elsőbbsége: 1972, má-65 jus 18.) 6

Next

/
Thumbnails
Contents