165694. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szennyvíz tisztítására és derítésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1971. XII. 21. (IE-483) Angliai elsőbbsége: 1970. XII. 22. (60.859/70) Közzététel napja: 1974. V. 28. Megjelent:1976iIV>30> 165694 Nemzetközi osztályozás: C 02 c 1/40 Jargensen Sven Erik oki. mérnök, Koppenhága, Dánia Eljárás szennyvíz tisztítására és derítésére A találmány szennyvíz tisztítására és derítésére vonatkozik. Szennyező anyagok vízből való eltávolítása fontos problémát jelent háztartási szennyvizek és ipari szennyvizek kezelésénél. A háztartási és ipari szennyvizekben jelenlevő szennyező anyagok túlnyomó részben nagy molekulasúlyú proteinekből, kis molekulasúlyú polipeptidekből, aminosavakból, lipidekből és cukrokból állnak. A találmány szerinti eljárást oly módon végezzük, hogy a szennyvizet egy lecsapószerrel, célszerűen kalciumoxiddal és legfeljebb 20%-ban egy flokkulánssal, célszerűen bentonittal kezeljük, mimellett a kalciumoxid tartalom 400—600 mg/l és a pH értéke 10—11, majd a kapott csapadékot a víztől elválasztjuk és a vizet egy háromágyas ioncserélő oszlopon, mégpedig egy kénsav vagy foszforsav ioncsoportot tartalmazó cellulózalapú kationcserélőn, egy gyengén savas kationcserélőn és egy gyengén lúgos anioncserélőn célszerűen egy makroszkópos vagy mikroszkópos polisztirén-alapú anioncserólőn, ahol anioncserélő csoportként egy kvaterner aminocsoportot alkalmazunk, engedjük át. A nitrogéntartalmú anyagok szennyvizekből való eltávolítására számos módszert alkalmaznak, főként a koaguláltatási módszerek terjedtek el legnagyobb mértékben. A koaguláltatási eljárás a koagulálószerként ismert vegyületek felhasználástól függ, amelyek a szennyező anyagokkal csapadék flokkulátumok képzésére alkalmasak. Miközben a képződött flokkulátumok a vízből kiülepednek vagy azokat más módszerrel eltávolítják, ezzel egyidejűleg a szennyező anyagok is eltávolításra kerülnek a vízből, ilyen módon tehát a víz tisztítása és derí-5 tése is végbemegy. A technika állásából ismert koaguláló szerekre példaként a ligninszulfonsavat és a dodecilbenzol-szulfonsavat említjük. Jóllehet az említett koaguláló szerekkel a nagy molekulasúlyú fehérjék fő-10 tömege eltávolítható, az így kezelt szennyvíznek ipari üzemekben még mindig nagy BOI5 -értéke (biológiai oxigén felhasználás 5 nap eltelte után) van ahhoz, hogy a tisztított víz tavakba vagy más természetes folyamokba bevezethető legyen. A bioló-15 giai oxigénigény magas értéke főként a kis molekulasúlyú nitrogéntartalmú vegyületeknek, mint a polipeptideknek és aminosavaknak tulajdonítható, amelyek a már említett koaguláló szerekkel 20 nem képeznek flokkulátumokat. A fenti problémák különösen komoly mértékben jelentkeznek húsfiló gyártó üzemek és vágóhidakról származó szennyvizek kezelésénél. Kísérleteket végeztek az ilyen szennyvizeknek 25 ioncserélőkkel való kezelésére a kis molekulasúlyú nitrogéntartalmú vegyületek eltávolítása céljából. Az ismételt regenerálási műveletek szükségessége miatt — amelyeknek nagy munkaerő igényük van és nagy mennyiségű regeneráló szert igényelnek — 30 ezek az eljárások nem bizonyultak gazdaságosnak. 165694 1
