165681. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidrokinon származékok előállítására - K-vitamin és koenzim int
3 165681 4 savas kondenzálószer jelenlétében. Ezzel az eljárással 75%-os hozammal kapják a nyers dihidro-Kj-vitamin-monobenzoátot, amely azonban még veszteséges tisztítási műveleteket igényel; további hátrány, hogy a kiindulási anyagként alkalmazott 2-metil-l,4-nafto-hidrokinon-l-monoészter előállítása igen körülményes és csak alacsony termelési hányadokkal valósítható meg, aminek következtében a kívánt Kr vitamin összhozama igen alacsony. A 20700/1967 sz. közzétett japán szabadalmi leírás szerint 2-metil-l,4-nafto-hidrokinon-l-monobenzilétert kondenzálnak fitollal, izofitollal, vagy ennek valamely funkcionális származékával, savas katalizátor, mint bór-trifluorid-éterát jelenlétében, így 45%-os hozammal kapnak dihidro-Kj-vitamin-monobenzilátot, amelyből még körülményes katalitikus hidrogénezéssel kell a benzilcsoportot lehasítani. Az előzővel egyezően hátrányos az eljárás abból a szempontból is, hogy a kiindulási anyagként alkalmazott 2-metil-l,4-nafto-hidrokinon-1-monoéter nehezen és alacsony termelési hányadokkal állítható elő. A 28297/1969 sz. közzétett japán szabadalmi leírás szerint 2-metil-l,4-nafto-hidrokinon-monovagy -dipiranil-étert izofitollal kondenzálnak bórtrifluorid-éterát jelenlétében. Az eljárással a nyers K^-vitamint 45% körüli hozammal kapják, azonban a kiindulási anyag körülményes előállítási módja és a szükséges tisztítási műveletek ezt a hozamot még tovább csökkentik. Hasonlóan hátrányosak a Q-koenzimek előállítására eddig leírt eljárások is. így például a 17513/1964 és 17514/1964 sz. közzétett japán szabadalmi leírások szerint 2,3-dimetoxi-5-metil-hidrokinont izo-dekaprenollal kondenzálnak, majd az így közbenső termékként kapott 2,3-dimetoxi-5--metil-6-dekaprenil-hidrokinont 2,3-dimetoxi-5--metil-6-dekaprenü-benzokinonná oxidálják. Ezzel az eljárással mindössze 3,5%-os hozam érhető el, így az eljárás ipari megvalósításra nem alkalmas. A 14 220/1964 sz. közzétett japán szabadalmi leírás szerint izo-dekaprenolt 2,3-dimetoxi-5-metil-hidrokinonnal vagy ennek 4-monoacil-származékával kondenzálnak 20 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten, oldószer alkalmazása nélkül, savas kondenzátor jelenlétében. A kapott kondenzációs terméket, adott esetben elszappanosítás után, a kívánt végtermékké oxidálják. Nyilvánvaló, hogy ez az eljárás az első bekezdésben ismertetett módszer tökéletesítését célozza, de — amint ez a későbbi 3967/1971 sz. közzétett japán szabadalmi leírásból kitűnik — szintén nem tekinthető ipari megvalósításra alkalmasnak, mert még így is csak 15% körüli hozammal kapják a még további tisztítást igénylő nyers kinont. A 3967/1971 sz. közzétett japán szabadalmi leírás szerint izo-dekaprenolt szerves oldószerben, savas katalizátor jelenlétében a 2,3-dimetoxi-5--metil-hidrokinon 4-monoacil-származékával kondenzálnak, majd az így kapott 2,3-dimetoxi-5--metil-6-dekaprenil-7-hidrokinon-4-monoacü-származékot oxidatív dezacilezósnek vetik alá oly módon, hogy valamely aromás kinon vegyület alkálihidroxidos metanolos oldatával reagáltatják. Ennek az eljárásnak előnye ugyan, hogy a dezacilezóst és az oxidációt egy lépésben folytatják le és így közvetlenül a kinon vegyületet kapják, hátránya viszont, hogy a kondenzáció termelési hányada igen 5 alacsony és így a végterméket — a kiindulási izodekaprenolra számítva — mindössze 20—30%-os hozammal kapják. Emellett a végtermék erősen szennyezve van a reagálatlan kinon-vegyülettel, a terméknek az ettől történő megtisztítása pedig 10 veszteséges. A fentiekből látható tehát, hogy a K-sorbeli vitaminok és a Q-koenzimek eddig ismert előállítási eljárásai ipari szempontból nem előnyösek; elsősorban nehézséget jelent a hidrokinon-mag 6-hely-15 zetéhez kapcsolódó poliprenoid-lánc felépítését célzó kondenzációs reakció lefolytatása, másrészt pedig a kondenzációs terméknek a kívánt hidrokinon-származékká való átalakítása is elégtelen hatásfokkal megy végbe. 20 A találmány az említett hátrányok kiküszöbölésével oly eljárást biztosít a K-vitaminok és Q-koenzimek előállítására, amellyel ezeket az értékes termékeket 85—90%-os hozamokkal kapott közbenső termékekből, a Kj-és K2 -vitamin esetében 25 75—$0% hozammal kapjuk, a koenzim-hatású termékek esetében pedig 45—50%-os hozamokat érünk el. A találmány tehát az ismert eljárásokkal elérhetőnél jóval nagyobb termelési hányadokat biztosít. 30 A találmány értelmében az (I) általános képletű hidrokinon-származékokat — ahol Y, R, valamint az utóbbinak a meghatározásában szereplő A, B és n jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — oly módon állítjuk elő, hogy valamely 35 (II) általános képletű 2-halogén-3-metil-l,4-hidrokinon-diacetát-származékot valamely (III) általános képletű jz-allil-típusú halogén-nikkel-komplex vegyülettel, mint az izoprenoid-csoportot szolgáltató reagenssel kondenzálunk, a csatolt rajz sze-40 rinti (A) reakció-vázlatban szemléltetett reakciómenet szerint; az említett képletekben X halogénatomot képvisel, Y és ß jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, a pontozott vonallal (....) jelölt kötések fél-kötést jelölnek, míg a 45 pontozott vonal és folytonos vonal kombinációjával ( ) jelölt kötések pedig fél-kettőskötést képviselnek. A fent ismertetett reakció lefolytatására oldószerként amid-típusú vegyületeket, mint dimetilform-50 amidot, dimetil-acetamidot, hexametil-foszforamidot, N-metil-pirro-lidont vagy tetrametil-karbamidot alkalmazhatunk jó eredménnyel. A reakciót 30 °C és 80 °C közötti, előnyösen 50 °C és 70 °C közötti hőmérsékleten folytathatjuk le. 55 A (III) általános képletnek megfelelő jr-alliltípusú halogén-nikkel-komplex vegyületeket az izoprén-sorbeli (IV) általános képletű halogén-vegyületeknek nikkel-tetrakarbonillal, valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben le-60 folytatott reagáltatása útján állíthatjuk elő; ezt a reakciót vázlatosan a (B) reakció-képlet szemlélteti, amelyben R és X jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel. A kapott reakcióterméket az oldószer csökken-65 tett nyomáson történő ledesztillálása útján nyer-2
