165598. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szálerősítéses műanyag elemek előállítására
11 165598 12 A 32—35. vázlatos ábrák előnyös impulzusirányokat mutatnak, amelyeket nyilakkal érzékeltettünk. A 32. ábra a normálesetet mutatja, függőleges impulzusokkal (9 nyíl) a középmezőben. A 33. ábra ferde irányú impulzust 5 mutat (9 nyű), amely a középmezőben hat, de az ágyazási pontok felé is eltolódhat. A ferde irányú impulzus előidézésének célja az anyag egyidejű tömörítése és az energiatovábbítás vízszintes irányban, annak érdekében, hogy az 10 anyagréteg vagy az impulzusadó szerkezet továbbmozgatását biztosítsuk vagy megkönnyítsük. Ugyanezt a célt lehet elérni a 34. ábrán vázlatosan feltüntetett két különböző impulzus létrehozásával, amelyek egyidejűleg hatnak, és 15 lehetőleg mindkettőnek szabályozhatónak kell lennie. A 35. ábrán ugyancsak vázlatosan egy 22 íves tárcsát tüntettünk fel, amely azt érzékelteti, hogy a találmány tárgykörébe tartozik az a megoldási lehetőség is, amely szerint az impulzu- 20 sokat egységesen vagy váltakozó elrendezésben, sorrendben, nagyságban és irányban variáljuk. A 36. ábra részben vázlatosan, leegyszerűsítve mutat egy gyakorlatban megvalósított berendezést, amely a találmány szerinti eljárás foganatosítására 25 alkalmas. Itt az egymás mellett elrendezett 6a és 6a' lengő talpakkal gyakoroljuk a lökéseket a műgyantából és szálasanyagból álló anyagrétegre. A talpakat itt csoportokká fogtuk össze, amint ezt a 9. és 10. ábra leírása kapcsán már 30 említettük. A talpak a 26 hosszirányú furatokban csapokon mozgathatóan, vízszintes irányban eltólhatóan vannak ágyazva. Két 23 és 23' excentertárcsa egy 24 motorról van meghajtva, és az excentermozgás a 25 és 25' közdarabok útján 35 adódik át a talpakra. A 15 impulzusgerjesztő szerkezet támolygótárcsaként van kialakítva, e célra egy, a 24 motor által meghajtott ferde homlokfelületű tárcsa szolgál. A motor szokásos magas fordulatszámánál 40 (pl. 1500 fordulat/perc) a ferde homlokoldalról a 27 közdarabok révén impulzusszerű lökések adódnak át, amely közdarabok alsó része egyidejűleg a párhuzamosan elrendezett, páros, illetve páratlan számú talp összekötésére szolgál. 45 A két 23 és 23' excentertár csa együttműködése révén, valamint a ferde homlokoldalak által előidézett mozgások következtében a talpak középső tartománya az anyagrétegre lökéseket gyakorol, a talp bizonyos időn át még a 50 lökésekkel kezelt helyen marad, mert a lökőszerkezetnek a 9 nyíl irányában történő elmozgását a talp megfelelő ellentétes irányú, a 23 excenterek által továbbított relatív tnozgásai kompenzálják, mihelyt a több párhuzamosan 55 elrendezett 6a, ill. 6b talpból álló rácsot a 3 anyagrétegről felemeljük, a 23 és 23' excenterek hatása alatt a 9 nyíl irányában felemelt állapotban eltolódik, majd ismét lökésszerűen az anyagrétegre helyeződik stb. 60 Az egyetlen ráccsá egyesített 6a talpak egy munkaciklusa alatt a 6b talpakból álló rács fázisban ellentétesen eltolt analóg mozgást végez. Itt az egyik csoport talpai által gyakorolt lökés befejezése után a talpak mindaddig az anyag- 65 rétegen nyugodva maradnak, ameddig a másik talp-csoport a következő lökést ki nem fejti az anyagrétegre, és csak azután emelkednek fel. Ily módon a talpak nemcsak a lökések kifejtésére szolgálnak, hanem ezt követően az anyag helybentartására is. Ily módon a 24 motor az impulzusgerjesztő szerkezeti elemekkel állandóan egyhelyben mozog, a talpak azonban lépésenként továbbmozognak az anyagrétegen. A homlokfelületek járulékos elemekkel, pl. bütykökkel lehetnek ellátva a megfelelő impulzuslefolyás megválasztása érdekében. Egy már megvalósított, és eredményesen alkalmazott, találmány szerinti berendezésnél a talpak kb. 50 cm hosszúságúak és 6 mm szélességűek. A rácsok közötti közbenső terek 0,5 mm-esek. A lökéseket mindkét oldalon ágyazott talpakra a középmezőben 0,5 mm-es amplitúdóval és 25 Hz frekvenciával egy kb. 50X50 cm-es felületre gyakoroltuk, és a lökésekkel kezelt felületet 1 m/perc és 5 m/perc közötti sebességekkel továbbmozgattuk. Ezzel az eljárással az alábbiakban megadott eredményeket értük el, a találmány haladó jellegének érzékeltetésére feltüntettük azokat az összehasonlító számadatokat is, amelyek az eddig szokásos, ismert kézi rétegzéses eljárásokra jellemzőek. 1. kísérlet Poliészter-anyagréteg, amely két üvegszálszalagot, egy 450 g/m2 súlyú üvegselyempaplant és egy 680 g/m2 súlyú üvegselyemszövetet (úgynevezett rovingszövetet) tartalmaz, továbbmozgatási sebesség légbuborékmentes tömörítésnél 5 m/perc, az időráfordítás tehát 12 másodperc méterenként. Ha az ismert kézi rétegzéses eljárásnál 8—12 perces munkaráfordítást tételezünk fel felületnégyzetméterenként és üvegszövetlemez-elhelyezésenként, a művelet 5 m-esnek feltételezett munkavégzési szélesség mellett (az építőiparban szokásos méret) 100 percet vesz igénybe méterenként. 2. kísérlet Poliészter-anyagréteg, amely hat üvegszálszalagbetétet, egy 450 g/m2 üvegselyempaplant és egy 680 g/m2 -es üvegselyemszövetet tartalmaz, továbbmozgatási sebesség légbuborékmentés tömörítésnél 2 m/perc, tehát 30 másodperc méterenként. Kézi rétegzéses eljárással 350 perc szükséges 1 m hosszúságú lemez előállításához. 3. kísérlet Poliészterréteg, amely tizenhárom üvegszálszalagot, egy 450 g/m2 -es üvegselyempaplant és egy 680 g/m2-es rovingszövetet tartalmaz, továbbmozgatási sebesség légbuborékmentes tömörítésnél 1 m/perc tehát 1 perc méterenként. A réteg 4475% üveget tartalmaz. Kézi rétegzéses eljárással 700 perc szükséges 1 m hosszúságú lemez előállításához. 6
